Itt a tavasz

Egyre közeledik születésem napja, bár ez eddig is így volt, lassan lassan, napról napra közeledett, de mostmár olyan belátható időn belül vagyunk. Azt hiszem anya kicsit higgadtabb is mint hittem volna hogy ilyen tájban lesz, de jó ez így. Fantasztikus hétvégét töltöttünk apával. Minden volt benne,ami fontos kis családunknak. Szombat reggel apa meg anya végre kicsit csak egymásra figyelt, amire már rég nem szántak időt. Utána nekiestek a kisszoba kitakarításának, átrendezésének, aminek sikeresen a végére is értek. Most a hét nagymosással fog telni, meg az én szekrényem megvásárlása még mindig várat magára, de a belevalók már bőségesen megvannak. A héten a nagyszoba is elkészül a tervek szerint.
Szombaton a nagytakarítás után elmentünk misére, mert vasárnap délelőtt a boxmeccs épp egy időpontra esett a misével. De a szombati ugyanúgy remek volt, csak nem voltak olyan sokan. Lehet hogy rendszert is csinálunk a szombati miséből, mert vasárnap szeretünk lustizni.
Vasárnap reggel boxmeccs, ami elég unalmas volt, még apának is, de én élveztem, mert addig is odabújhattunk hozzá. Ebéd együtt a családdal, ahogy mindig, és utána meg mentünk Pestre teázni Apa unokatesóival. Nagyon jót beszélgettünk velük, igazán érdemes lenne többet látni őket. Remélhetőleg majd ha kibújok akkor meg fognak minket látogatni. Az unokatesó party után Tibetről hallgattunk egy előadást, ami teljesen más inforámciókat adott anyáéknak, mint amire számítottak, de talán értékesebbnek is mondhatnánk, már ha információ lehet értékesebb egy másiknál. Ami feltette még pluszban a koronát az estére, hogy anya szerzett két új barátnőt, és reméljük, hogy egy új, gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét. Jó későn indultunk haza a hosszas beszélgetések után, anya eléggé kimerült, de a rengeteg információ és gondolat közepette mégsem aludt el a kocsiban, hanem beszélgetett apával, hogy mi mindent adott nekik ez az este.
Most hogy hétfő van megint, és apa dolgozni ment, annyira nem teljes az egység, de estére amikor hazaér, jó hangulatban várjuk majd anyával, és valószínűleg folytatjuk a beszélgetéssorozatokat. Addig meg teszegetjük a dolgunkat anyával.

Képpótlás is

Pihenőre fogtuk napjainkat. Bár anya ma este megint főzött, de egy szavam sem lehet, mert szinte egész nap az ágyban volt előtte, csak apának csapott össze egy könnyű gyors vacsit, ami igazán finom volt, és ennyi jár apának is. Meg utána gyorsan összedobták a holnapi ebédnekvalót. Semmi mesélnivalónk nincsen egyéb, változás talán annyi, hogy elmúlt szinte teljesen a vizesedés anyánál, illetve én ma igazán lusta vagyok, hozzá kell tenni, anyával együtt, csak ez eddig pont fordítva működött.

Hazatérés

Megint hosszabb időre burkolóztam hallgatásba, de ennek most az volt leginkább az okat, hogy anya nem volt gépközelben, és anélkül nehéz blogot írni.
Mult szerdán utaztunk Bnyhádra a dédiékhez, ahol fincsi süti, ebéd, remek társaság, esti kártyaparti várt minket. Dédipapa megcsinálta a pelenkázómat, bár az utolsó simításokat ránkbízta, és remélhetőleg apa a hétvégén meg is tudja csináni. Csütörtök délelőtt nagyot sétáltunk a városban, amit igazán jól viseltem, de azért lássuk be, más Bonyhádon sétálni mint a büdös Pesten. Ebéd előtt megnéztük anya nagybátyjának műveit, amik a városban vannak. Rengeteg régi, nem túl szép épületet tett a város díszévé. Egy-két lakást még belülről is megnéztünk, amikhez egészen a harmadik emeletig sétáltunk anyával, de megérte.
Ebéd után anya kötésórát vett déditől, bár a kiscipőmben nem történt előrehaladás, mert a könyv leírását még így együtt sem sikerült értelmezni. Este lustizós tévénézés, és aztán hatalmas alvás, az itthonihoz képet összehasonlíthatatlanul kényelmes ágyon.
Reggelre a kényelmes ágy ellenére tagadhatatlan jeli mutatkoztak annak, hogy már nagyon a végét járja pocaklakó státuszom. Szegény anya annyira bevizesedett, hogy a gyűrűit is alig tudta levennni. A vízhelyzet felkelés után lassacskán javulni látszott, de anya szervezetét valószínüleg még így is eléggé terhelte, mert a vérnyomása és a pulzusa is eléggé felszaladt, és ezzel hosszas rosszullét vette kezdetét. Már orvoshíváson törtük a fejünket, csak a rendelőben senki nem vette fel a telefont. Aztán lassacskán a helyzet rendeződni látszott, de többet jó lenne ha nem lenne ilyen, mert nekem sem tetszett nagyon. Ebéd után indultunk Tihanyba, egy fantasztikus feltöltődős hétvégére, fantasztikus hangulat, meseszép környezet, jó csapat, és gondolathelyeket adó előadások. Igazi kimerítő felüdülés volt, aminek hatására ma szinte egész nap aludtunk...volna.
Amit még extrán kiemelnék a hétvégi események közül az a szombat délután volt. No nem a sétát a Balatonparton apával és anyával, az sem volt semmi, hanem azt, hogy úsztunk anyával. Nem könnyen szánta rá magát hogy a csini kis bikiniében ilyen nagy pocakkal emberek között mutatkozzon, meg félt hogy nagyon megterhelő lesz a szervezetének a hidegvíz, de nem lett semmi gond. Amiko elkezdtünk lassacskán a vízbe jutni, és elkezdtem sebesen feljebb kapaszkodni, de lassan ráébredtem, hogy itt nincs menekvés, lehűtenek. Előszőr csak pár karcsapást tett anya, mert a légzést és a szívritmust rendezni kellett, de utána eégszen szépen lassacskán leúsztunk 8 hosszt, apa felügyeletével, nehogy bármi gond legyen. Mondanom sem kell, meg sem mertem moccanni közben, de így utólag nem volt rossz, és anyának meg kifejezetten jólesett. Az elvégzett munkát azonban nem kerülte el a jól megérdemelt jutalom sem. Mentünk a melegvízbe. Ott aztán beindultam, az a nagy kedvencem. Anya ki tudja lazítani a derekát, sehol semmi nem fáj neki, csak lazítunk. Amikor aztán jöttek a buborékok a vízből, akkor előszőr eléggé kellemetlen volt, mert oldalról maszírozta a kis kuckómat, bár anyának sikerült úgy helyezkednie, hogy ez minimális legyen, utána a derékmasszázs viszont megérte a türelmet. Szóbal a ezt is kipróbáltuk, és nagyon éveztük. A nagy vizikaland után a vacsorát mind egy szálig felfaltuk. A két tihanyi éjszaka nagyon apáhozbújós volt. Egy kis faházban laktunk, Rékával, és Balázzsal, anyáék barátaival. Ezzel semmi gond nem volt, csak a kis ház elrendezése kifejezetten egy család számára lett kitalálva. A galérián egy franciaány, lenn meg 3 ágy, pl. 3 gyereknek. Az emeleten ugyebár nem alhattunk, mert anya éjjel nem szívesen lécsőzgetett volna félálomban. Lenn meg sehogy sem lehetett összetolni úgy az ágyakat, hogy valami franciaágy félét kapjunk, apanélküli alvás teljesen kizárva, így maradt, hogy édeshármasben egy egyszemélyes ágyon. Meglepően kényelmesen alukáltunk, szóval a megoldás sikeréhez kétség sem fér.
Vasárnap 7 körül értünk haza, és azóta pihenni próbálunk, azaz én eröltetném a dolgot. Persze nem nagy sikerrel. Délelőtt fülészeten voltunk anyával, mert viszket a füle hetek óta, és megelégelte. A doktorbácsi azt mondta, hogy ki van száradva, és most pár napig valamilyen gyógyszeres csíkot tesz a fülébe, és kezelésre járunk. Holnap is kell menni. Védőnénihez is kellett volna menni, de mivel csak négyig rendel, és mi negyed ötre mentünk (régebben 5ig rendelt, nem tudjuk mikor változott) lemaradtunk, de holnap délelőtt bepótoljuk, ott indítjuk a napot.
Ha minden igaz, holnap nagymama segít anyának a szobácskánk nagytakarításában, a cuccaim összerakásában, hétvégén meg átrendezzük a szobát, hogy kicsit ideálisabb legyen a helykihasználás a mostaninál. Hosszas gondolkodás után találtunk jobb megoldást. Este anya megint elővette főzőkedvét, bár apa is segítségére volt már a kedvcsinálásban is, és persze utána a munkában is, így hamar, és egészen minimális erőberuházással hatalmas adag sütit nyertünk megint. Egy adag keksz, és egy adag szilvalekváros kosárka készült.
Ha most befejezzük az írást, megyünk azonnal az ágyikóba. (holnap teszünk fel képeket most elfáradtunk)

Nem tűntem el

Nagy hallgatásomat megtörve jelentkezem. Tele lennék én mondanivalóval, anya meg be is írná szívesen, ha az ágyból tudna bejegyzést készíteni, de ennek a technikai feltételei sajnos nem adottak.
Eltelt a hét. Anya fárad, én meg remekül táncikálok a pocakjában. Topiatyát még mult hét szerdán vendégül láttuk, nagyon jól viselkedtem az egész főzési idő alatt, és a vacsora is igzán remekül sikerült. A teljes menü receptjét olvashatjátok majd anya másik blogján, de egy kis türelemet még kér ahhoz. Szerdán utaznunk, holnap doktorbácsihoz megyünk Pestre, csomót kell mosni, és ami a legfontosabb, a legjobban annak örülne, ha ez mind az ágyból működne, de sajna nem.
Szombat viszon említésre méltóbb nap volt még a többinél is, mert délben elindultunk itthonról, és egy komoly bevásárló lista minden elemét meg is vettük. Apa még péntek este vett két kifotót nekem, zöldet, és sárgát, meg kádat. Szombaton anyával együtt mentünk pelenkát, hordozót, pólyát, ágyneműt, meg nem is tudom még mindent venni. A Kikában anya megtalálta álmai fotljét, ami sajnos kicsit magasabb árral rendelkezett mint ami épp bele fért a nap költségvetésébe, de azóta azzal álmodunk, főleg most, hogy miután tegnap nagy hevesen kivette a legújabb sütikölteményt a sütőből a dereka teljes amortizálásba kerüt. Szóval ezek vannak. Talán holnap még ha jól haladunk a tennivalókkal rábírom pár sor, vagy legalább pár recept bepötyögésére, de ha nem, akkor hétfőn jelentkezünk. Addig is nőljetek nagyra, puszi, Olivér

Áll az ágy!!

Lassan kezdenek megjelenni a szobában a rám utaló jelek. Eddig dobozok, szatyrok, és a szekrényben egy polc volt mindössze, ami arra utalt, hogy itt valaki készülődik még beköltözni. De mostmár tagadhatatlan, áll az ágyam! Igaz, hogy hiányzik két henger, ami a teljes stabilitáshoz kell(igazán csak egy, de egy darabot odaadtunk Gyulanagybácsi párjának, hogy hátha az ő asztalos apukájának van ilyenje), de azért ez jelenleg semmit nem von le abból a tényből, hogy áll, és csak engem vár ez a remek ágy. Köszönjük mégegyszer Zsófi unokatesómnak. Holnap azt is kiderítjük, hogy az a fiókos elem, amit anya gondolt hogy a ruháimnak kéne, az odafér-e mellé, de ha nem, akkor meg a falra lesz felszerelve egy szekrény a cuccaimnak. Szóval még a végén tényleg lesz itt gyerekszobasarok legalább, kezdek megnyugodni.
Csütörtökön voltunk Boti haverunknál, és meg kell mondjam, nagyon szép kis szobája van, remélem az enyémet is ilyen csinora csinálják anyáék, és én is szeretnék olyan mesés habtapi szőnyeget, ami neki van, színes, puha, és igazán remek játékfelület, már látom én. Boti amúgy remek srác, és az anyukája is nagyon kedves. Persze az anyukák szokás szerint folyamatosan csak csacsogtak. Azt hiszem jobb lesz ha én innen lassan kibújok, és majd együtt játszhatunk Botival, és ígérem, hogy eljön még az az idő, amikor anyáék fognak sopánkodni, hogy már nem foglalkozunk velük eleget, hanem csak egymássa. De kölcsönkenyér visszajár. Köszönjük a vendéglátást nekik, a fonom teát, meg a tarhonyás lecsót is. Ha adódik még alkalom, meglátogatunk még titeket, és persze mi is szeretettel várunk benneteket.
Pénteken voltunk doktorbácsinál. 2000g vagyok kb, és ez remek, azt jelenti nem nőttem még túl a képzelt korlátokon. Anya kért egy képet bizonyítékául annak, hogy fiú vagyok. Különleges volt a mostani látogatás amúgy, mert nagymama kísért el mineket, és ő is nagyon meglepődött, hogy milyen fiatal a doktorbácsi. Mi már megszoktuk. Anya lelkére lett követ, hogy lassacskán kevesebbet rohangáljon Pestre, amit szeretne ő betartani, de nem nagyon sikerül neki, de majd mostmár mégjobban igyekszünk majd. Velem, és az én biztonságomról gondolskodó dolgokkal mindne rendben van, és anya teste úgylátszik semennyire nem sínyli meg az aktív életet, csak ő érzi magát fáradtnak, ami ha neki nem elég ahhoz hogy a fenekén maradjon, akkor mit tehetnék én.... Szóval ezek a fontos események történnek velünk napjainkban. Még elöljáróban megemlítem a jövőhét fontos eseményét, hogy jön hozzánk Topi Atya, és anya már napok óta a menün töri a fejét....én meg előre félek, mekkora főzőcskébe keveredünk megint bele, ráadásul hétköznap, tehát apa sem lesz itthon.... De nem aggódunk, annyi kaja lesz, amennyit bírunk, és ha éhesek maradnánk (anya mellett csoda lenne) rendelünk pizzát.