Lilypie 2nd Birthday PicLilypie 2nd Birthday Ticker

2008. március 31., hétfő

Első húsvétom emléke





Egy felhőtlen hétvége

Szerintem életem harmadik hétvégéjén, bárki aki kitekintett az ablakon teljes felhőtlenséget tapasztalhatott. Csodaszépen sütött a nap. Mi ezt ki is használtuk anyáékkal, de kezdem az elején.
Szombaton még egészen átlagosan telt a nap, bár anyáék déleőltt elmentek bevásárolni, meg sétálni egyet, engem meg itthon hagytak nagyiékra. Igazán jó társaság ők is, mert sokat kényeztetnek, és nem hagynak sírni. Bár bevallom szívesen tartottam volna anyékkal is, de belátom, hogy azért néha kettesben is kell őket hagynom. Szombat délután aztán itthon voltunk hármasban. Apa is itthon volt, és ez a legjobb a hétvégékben. Szombat estére sajnos anyának nagyon megfájdult a feje... még szerencse, hogy a fejefájáscsillapítós tea csodákra képes. Most is megette hatását, úgyhogy nekem semmilyen károm nem származott a dologból, csak az volt a fura, hogy az esti pelenkázás apára maradt. De azzal igazból semmi gond sincsen.
Vasárnap anya -nem fogjátok elhinni-, főzőcskézéssel kezdte a napot. Persze már hétköznap is készült pizzarúd, meg műzlis tallér, szóval ahogy telnek a napok kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba. Persze engem ez sem zavar igazán, mert vagy alszom, vagy kinn himbálózom anyával a konyhában a hordozómban, de még az is megesik, hogy a hordozókendőben pihenek a nyakában. (most jut eszembe, hogy arról még nem is csináltunk képet.)
A vasárnapi főzőcskének amúgy nem csak apa volt a kedvezményezettje, hanem vendégeket vártunk. A kedvenc Teaerdőnk tulajdonosait vártuk ebédre. És természetesen meg is érkeztek. Ami még jobbá tette a délutánt, nem is jöttek üres kézzel. Elhozták a legújabb fejlesztésű forrócsokijukat kóstolóba, hoztak teafüvet, és mindent, amivel egy kicsit elhozhatták nekünk az ottani hangulatot. Ebédre teleették magukat a nagyok, és utána kimentünk a kertbe teázni, én meg szopizni, aztán meg aludni, de erről majd anya tölt képeket is. A kertipartiban csatlakozott hozzánk anya Ildikó barátnője is a párjával. Így már hetesben zajlottak az események. A fiúk együttes erővel megmetszették az alamafát, a csajok meg csacsogtak, és én, hát én aludtam, és élveztem a napocskát. Kész élmény két hetesnek lenni, mert már kimehetünk a friss levegőre, amit nagyon élvezek, főleg ha ilyen fényes, friss tavaszi nap az első élményeim egyike.
Ma már apa ment dolgozni... vége a hétvégének, de a következőig anyával jól megleszünk kettecskén, és kigondoljuk mi jót csináljunk a következő két apásnapon. Ha valakinek kedve van ellátogatni hozzánk, szeretettel várjuk őket, csak csörögjenek egyet ránk. Anya főz, szokásához híven teljes menüt, én bemutatkozom, hogy milyen jó kisbaba vagyok, és ha szép idő van, kellemes beszélgetés mellett adunk a d-vitamin készletünknek is.

2008. március 28., péntek

Fejezetek vége

Ma vagyok két hetes. Nem tűnik túl hosszú időnek, mégis sok dolog van ami már a multé, és vannak újdonságok is az életemben.
Kezdem a lezárult szakaszokkal:
1. kinőttem két badyt
2. elfogyott az első, és egyben utolsó csomag eldobható pelenkám
3. pont aznap, amikor ez megtörtént, lezárult a köldököm kezelése is, amit nagyon nemszerettem

Amik a lezárult dolgok helyett kerültek az életembe:
1. rátaláltam a cumizás gyönyöreire. Hasfájós állapotom lelki megnyugvást adó csodaeszköze
2. visszanyertem a születési súlyomat, ami nem csoda amellett, hogy nem panaszkodhatom kevés tejmennyiségről. Ennek persze meg van a maga hátránya, mert sosem tudom mennyi az elég, így a hasfájásomat önmagamnak is köszönhetem. A védőnéni szerint is remekül fejlődöm.( tiszta szerencse, hogy anya nem hitt benn a nővéreknek, akik el akarták vele hitetni, hogy nincs teje)

Egyébként nagyon jó fiú vagyok, nem lehet rám panasz. Ha nappal nem is vagyo jóalvó, és tényleg nagyon szeretek anya közelében lenni, ami nem igaz a kiságyamra, és szeretem elhúzni a szopizásokat, éjjel max egyszer ébredek fel, és akkor is jófiú módjára visszaalszom. Ma átaludtam az éjszakát. Fél egytől fél hétig hagytam anyát is aludni. Nagyon hálás volt, és még utána is visszaaludtam. A cumi tényleg csodákra képes. Remélem hosszútávu megoldást biztosít.
Na most búcsúzom, mert itt a következő evés ideje, amit le nem késnék véletlenül sem.

2008. március 24., hétfő

Képpótlás

Begyűjtöttük a névnapi bulin készült képeket, és a legjobbat fel is töltöm ide, hogy megosszam veletek. Nekünk remek emlék, és reméljük a többi résztvevőnek is.
Ha már billentyűzetet ragadtam, akkor írok még magamról pár szót, hogy hogy telnek az ünnepek. Leginkább alvással, és szopizással. Ne kérdezzétek melyiket kedvelem jobban, nem tudnék választani, talán ebben a sorrendben pont jó lesz. Amint kiadok egy icipici kis hangot, azonnal 3-an ugranak, hogy abbahagyjam, anya kicsit aggódik, hogy ennek még meg lesz a böjtje, dehát húsvét van, nekem a kényesztetést hozza a nyuszi. Persze kaptam még egy édes plüszsiráfot, stb.... de ez majd egy külön bejegyzés témája lesz, hogy kitől mit kaptam, most nem részeletezem, mert igazából tényleg csak a képet szeretném feltölteni. Úgyhogy meg is teszem, és búcsúzom egy rövid időre. Igérem visszatérek a blog rendszeres írásához, kezdünk regenerálódni a születés körüli fáradalmak után, no meg tényleg rengeteg írnivalónk is akad, a képekről nem is beszélve.

2008. március 20., csütörtök

Első napok itthon

Hát itthon vagyunk, kezdünk regenerálódni, meg összeszokni. A második éjszakán már hagytam anyáékat aludni is, és előtte a napirendet is félórás tilitolikkal de tartottuk. Anya kezd hasonlítani arra a valkire, akinek a hasamban ismertem. Tegnap este már nem is sírt, amit igazán eddig sem értettem miért csinált, de biztos ezzel helyettesítette a nagy nevetéseket, amik pedig egészen tegnap délutánig elmaradtak. Bár a kacajok visszafogásának talán van némi köze a sebhez a pocakján, amin keresztül távoztam, de úgy látom kezdenek a dolgok visszatérni a régi kerévágásba, már amennyire ez lehetséges.
Tegnap ketten is meglátogattak, akiknek még csak a hangjuk sem volt ismerős. Az egyik a védőnéni volt, aki megnézte hogy szopizom, meg beszélgetett anyáékkal. Mindenki rengeteg tanácsot ad, leginkább ellentéteseket, de szerencsére az én anyukám ha kedélyállapotában nem is, de az én ellátásomben stabil, és dönt ahogy ő gondolja.
Az esti szopizás előtt meg a doktornéni futott be. Ő szimpatikusabb, be kell vallani, még akkor is, ha megvizsgált, és húzta az időt a kaja előtt. A szopitechnikámat mindenki nagyon dicséri, és erre nagyon büszke vagyok, és továbbfejlesztem ezt a tudásomat is. Na most lassan búcsúzom, mert hamarosan itt a 3óráis kajaidő, és nem szereték elkésni. Sziasztok

2008. március 18., kedd

Egy felvonás vége és egy másik kezdete

Sziasztok külvilágiak, én is itt vagyok! Március 13.án hajnalban elkezdtem kibújni, majd 14-én 06:25-kor doktorbácsik segítségével kibújtattak anya hasából. A tevezett utat sajna kinőttem...
Ma már itthon vagyunk. Sok sok mesélnivalóm lenne, de még nem állunk készen a nagy mesemondásra, tények hegye kering emlékeinkben, lelkünkben, meg mindenütt, bár leginkább anyában, aki igyekszik a lehetőségekhez képest remekül állni a sarat. Megígérem, hogy a részleteket is kifejtem amint lehetőség adódik, egyenlőre a napirend felállításán dolgozunk, ami az én tervem, meg anyáék tervének valamilyen formában történő összeboronálsának kéne lennie. Egyelőre csak az enyémnek jut benne hely, anyék meg alkalmazkodnak. Most még megosztok veletek pár bájos képet magamról, aztán pihenek, mert van mit kipihenni....

2008. március 12., szerda

Névnapok

Én még mindig anyukám hasából jelentkezem, de ne tegyen senki szemrehányást, mert a doktorbácsim lebetegedett, és hát lehet hogy nem nélküle kéne születni. De most nem is ezért írok. Tegnap előtt anya, ma meg apa névnaja volt. Ünnep hegyek, amit naná hogy a kedvenc teázónkban ünnepeltünk, családi-baráti körben. Fantasztikusan sikerült, kép is készült, csak nem a mi gépünkre, így hozzánk még nem jutott el, de amint meglesz pótolom itt is.
Anyával hatalmas, és fantasztikus ajándékot kaptunk apától. Egy masinát, amivel az ágyból is tudunk blogot írni, ahogy azt most is tesszük. Az ágyban is tudunk már beszélgetni kedves ismerősökkel, és azért így kényelmesebb mint az asztalnál. Nagyon köszönjük neki, és ígérjük, hogy ezzel a kényelmi lehetőséggel élni fogunk, és írni fogunk, amikor csak van mit.
Mi itthon csücsülve nem nagy meglepetést tudtunk okozni apának, de egy fincsi kölesfelfújtra azért összekapartuk magunkat, és apának nagyon ízlik is, és ez nagy öröm nekünk. De tudjuk, hogy van valami számítógépes kütyü, ami a szíve vágya, és be is szerzi magának, de ebben nem tudunk neki segíteni, mert kicsik vagyunk hozzá, és nem sétálgathatunk Pesten egyedül, azaz kettesben anyával.
Vendég is érkezett hozzánk ma, Gabi, egy kedves régi barátnője anyának. Jó hogy itt volt, mert nem érezte jól magát anya sem testileg, sem lelkileg, de amikor ő ideért, akkor azért ha nem is tökéletesre, de javult a helyzet. Köszönjük neki a társaságát, és a segítségét is, reméljük jól érezte magát, és jön máskor is. Bár én nem tettem meg mindent azért, hogy a legjobban érezze magát, mert nagyon szerette volna ha elkezdeg megszületni amíg itt van, de ezt nem tettem meg. De amennyit én tudok róla, örök haragtól emiatt nem kell tartanom. De asszem még nem volt itt az időm.
Üdv mindenkinek, valamikor látjuk is egymást....

2008. március 10., hétfő

Kibujás vagy bebujás, ez a kérdés óriás....

Barnamedvéhez hasonló módon nem tudok dönteni hol is lenne kedvem mostanság már lenni, és az energiaminimum elvének hódolva maradok bent... egyenlőre.... Egyre kevesebb a hely, egyre lejjeb húz a gravitáció, anya egyre fáradtam, de én még mindig hajthatatlannak tűnök. Jósló fájások, némi kétség közt anya jól viselei az én döntésképtelenségemet, nem panaszkodom. Mostmár nem tud sokat állni, mert az eléggé fájdalmas tud lenni, de nekem az is jó ha ül, vagy fekszik. Azt közben érzékelem hogy kinn a külvilágban zajlik az élet, és ha visszagondolok az elmúlt 9 hónapra hihetetlen mennyi változást hozott anyáéknak az én várásomon kívül is. Szerintem maguk sem hitték volna, és talán azt sem tudják pontosan, hogy az elkövetkezendő napok, hetek milyen változásokat tartogatnak a számukra. Az biztos, hogy hosszútávú (pl egy héttel előre) terveket nem szövögetnek. Már a másnap is mindig homályos. Ez anyának elég nagy kihívás, de igyekszik a leghiggadtabban viselni a bármikor bármi lehet helyzetet. Most épp apa névnapi buliját szervezi, ami kedd este lesz esedékes a kedvenc teaházukban. Jön Kata meg Attila, az már biztos, és ez remek. Egy két ember még lóg a levegőben, de jópáran vannak anya tarsolyában. Persze még ennek is lehet az a vége, hogy mindenki ott lesz, csak anya meg apa nem, ez rajtam áll vagy bukik, de így alakul akkor sem fog senki haragudni ránk.
Hát így állunk mostanság. Szép napokat mindenkinek, én meg majd jelentkezem. Vagy kinn, vagy benn....

2008. március 3., hétfő

Tapogatózás a sötétben

A mai bejegyzésemet a pénteki eseményekkel kezdem. Voltunk doktorbácsinál. A mérlegelésen 3,4 kg-ra becsülték a súlyomat, hozzátéve, hogy ha nem valószínű hogy a gép túl sokat tévedne, főleg a túlbecsülés terén, szóval minimum ennyi. Ez anyát pár másodpercre azért megrémítette, be kell valljuk töredelmesen, de talán az első sokkon túlesve, már csak arról próbál meggyőzni, hogy ha lehet a héten még bújjak ki, hogy nem benn nőljek óriásbébi méretre, merthogy ki is kellene jönni azért lassacsán. Kb egy hete elkezdődtek anyánál a már általa is említésre méltó mértékű jósló fájások. Már csak arra lennénk nagyon kiváncsiak, hogy pontosan mit is jósolnak, de azt a doktorbácsi sem tudta megmondani. Változás történ atekintetben is, hogy nem a MÁV korházban fogok születni, hanem a Jánosban. Most vált korházat az orvosunk. Vasárnap éjjel rendelt utoljára a Mávban, mostantól a Jánosba megyünk ha menni kell. Büszkén jelentem be azonban, hogy minden ruhám tiszta, ami száraz az már ki is van vasalva, és anya már összerakta az ő korházi motyóját. Nem kapkodta el, de a jelek szerint nem is késett el vele. Egykét dolog nincs még a táskában, de a táska tetején ezek ott szerepelnek egy listán, és beszerzés alatt állnak. Az egyetlen hiánycikk továbbra is a tárolóeszköz, amibe a szép tiszta ruhácskák és palenkák bekerülnek, meg a pelenkázómon kell elvégezni az utolsó simításokat, de az apára vár. Az összes holmim egyenlőre a kiságyamban tornyosul, de mostmár ennek ellenére anya nyugodt lélekkel indulna a korházba, ha menni kéne. Pontosabban már nagyon szívesen indulna, de úgy döntöttünk, hogy most az éjszakai ügyelet után hagyjuk kicsit pihenni a doktorbácsit, nehogy miattunk teljesen kimerüljön.
Puszilok mindenkit, és jelzem, hogy pocaklakóként utolsó bejegyzéseim egyikét olvashatjátok minden valószínűség szerint.
Jajj még van azért pár gondolat amit meg akartam veletek osztani. Szombaton be szerettünk volna nektek számolni a pénteki eseményekről, amivel nem is lett volna gond, ha anya nem fekszik szinte egész délelőtt görcsölések miatt, illetve ha kora délutántól egészen éjféli el nem ment voln az áram. Romantikus este volt. Viharlámpa, és gyertya fényénél olvasott anya egy remek könyvet apának, amíg bírta tüdővel, utána meg beszélgettek, jövőt tervezgettek Remek este volt, és békés. A nap azonban rengeteg elvégzendő feladatott hagyott így vasárnapra, amiknek nem igazán értek a végére anyék, de apa hősies kitartásának köszönhetően a konyha rendeje régi fényében pompázik, és már csak a söprés felmosás várja hogy ma este befejezésre kerüljön. Anya meg óránként nézi, hogy melyik ruháim száradtak már meg, hogy összerakhassa azt a kupacot is, amit majd apának kell a kórházba behozni, ha megyünk haza. Az már igazán remek nap lesz. De anya eldöntötte tegnap a táskája pakolása közben, hogy a korházban töltött 3 nap alatt rengeteg dolgot megtud majd rólam, megismerkedik remek emberekkel, és amennyire csak elhet jól fogja érezni magát, és abbahagyja a rettegést ettől az időszaktól is. Szóval készenállunk, minden indulásra, és a fogadásomra kész. Már csak rajtam múlik mikor lépem át a születés kapuját...