2008. október 27., hétfő

Elkaptam az első labdát, amit nekem dobtak

Anyuci barátnője dobott nekem egy szép nagy labdát, és most tovább kell dobnom, ha a feladatomat elvégeztem vele.

A játékszabály:

1. Linkeld be a blogodba azt, aki "ezt tette veled! :)
2. Ossz meg magadról hét dolgot. Akár különleges akár hétköznapi vagy esetleg titok.
3. Nézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld ki a blogodban.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban a játékról.

A hét különleges dolog rólam.

1. Imádom a drótokat, fémdolgokat, telefont, távirányítót, stb...
2. Nagyon jó iramban mászom a kiszemelt tárgyhoz
3. Már tuti nem kötött a csípőm, bár szerintem soha nem is volt az, de ezt egy következő bejegyzésben kifejtem.
4. Szeretek bilin ülni és alkotni bele (most is épp azt teszem)
5. Még mindig csak cicin alszom el, de azért már eszem mást is
6. Anya papucsa a kedvenc tiltott csemegém, olyan szép kék, és van rajta rózsaszín kisvirág is ki tudna annak ellenállni?
7. Kevesebbet alszom, mint amennyit anya szeretné hogy aludjak.

Gurítom a labdát tovább, bár 7 embert összeszedni... jajj...
Áron, Dominó, Lóci, Bakka, Peppe, Szirka
Apa szólt, hogy csak 7 embernek dobtam tovább a lapbdát, ennek örömére, most kitaláltam, hogy Ő lesz az aki még kap egyet:D! Apa várjuk a 7 gondolatot magadról:D. Neki kicsit más blgoja van, mitn az enyém, de ott sem árt ha megismerik a szerzőt.

2008. október 16., csütörtök

A kocsMAnó

Képzeljétek még nem alszom...apa azt hitte, hogy már elaltatott, de lerakott, és egyszer csak azt vette észre, hogy én nézelődöm a kiságyban. Azután elkezdtem ácsorogni, és kiáltozni a nagyvilágba. Most már altatni próbál, de én addig tutulok, amíg el nem mondhatom, hogy söröztem apával.
(a képek telefonnal készültek a minőségért bocsi, de lesifotósok voltak csak:D)

2008. október 14., kedd

7 hónapos lettem

Köszönöm szépen kellemesen növögetek.
Mászom, vigyorgom, és játszadozom.
Mai nappal megkezdődött a hozzátáplálásom hivatalosan is. Együtt ebédeltem anyáékkal. Nem egészen ugyanazt, de hasonlót, bár ezt pontosan anya receptes blgoján tudatjátok meg.
Ma a hófordulóm alkalmából a védőnénik berendeltek pót BCG-re, mert az elsővel semmi nem történt. Ezzel már tuti fog.
Minden rendben van velem.
2 fogam van
7960 g a súlyom
nem hivatalosan kóstoltam már almát, barackot, banánt, szőlőt és szilvát. Ez a kettő elvileg még tiltó listán van, de én imádom.
Szeretek anyára kötözve vele varrni, sétálni, kirándulni, főzni, vagy bármit, csak legyek a hátán.
Kedvenc játékaim közé sorolható egy cumi, amit közel nem rendeltetés szerűen használok.
És végül, de nem utolsó sorban egy két kép.

2008. október 11., szombat

Kirándultam




Reggel szombat ellenére korán keltünk. Hátizsák, kendő, elemózsia. Kicsit megkésve indultunk Boti haveromért. Utána hosszú kocsiút jött, már tele kocsival, amit nagyon rosszul viseltem. Pedig Botianyu fincsi teával is megkínált. Utána anya a hátára dobott kendőben és készen álltunk a nagy útra. Boti is háton jött.
Útközben kacérkodtam más kirándulókkal, Boti haverommal, aludtam, eszegettem, és tornáztam anya hátán. Remek nap volt. Elfáradtam, és anya reméli, hogy nagyot alszom, mert holnap is eseménydús nap lesz.

2008. október 6., hétfő

FogantyúK!

Anya mindenkinek a legújabb gyöngyszemünket mutogatja, és csodálja ő is nap mint nap. Ma éppen nagymamámmal szerették volna megkukucskálni, amit én nem nagyon akartam hagyni, és a nyelvecskémmel mindig letakartam az én igazgyöngyeimet. Igen, jól írom, kettő van. Gondoltam, egy füst alatt lerendezem a két alsót. A jobb oldali kicsit le van ugyan maradva, de kinn van.
Meg kell még említenem két fontos eseményt, amik történtek.
Látógatókban voltunk:
Mazsoláéknál:
Ildi, Anya, és jómagam hévre ültünk. Már azt hittem, hogy Alice mamáékhoz megyünk, de azért kicsit előbb leszálltunk, és sétáltunk. Egyszer csak, megérkeztünk, egy még nálam is kisebb babához, aki nekem nagyon tetszett. Ott voltunk, beszélgettünk, nézegettük a babát, játszottam új pajtásom ágyikójában, ezdettem Mazsiaput, hogy tudja milyen egy nagyobb babát emelgetni aztán hazajöttünk.
Botiéknál:
Botiapu megkérte anyát, hogy segítsen Botianyunak ajándékot venni. Nem is akármit. Egy varrógépet. Azt anya vitte ki meglepiből, velem Botiéknak, akik nagyon örültek nekünk. Ezután gyakrabban fogunk összejönni, hogy együtt gyakoroljanak varrni az anyukáink, és hogy ezzel az ürüggyel sokat beszélgethessenek leginkább a fiaikról.