2008. június 30., hétfő

Győr és játszótér



Szombaton piacolással kezdtünk. Már kezdtem azt hinni, hogy minden a rendes kerékvágásban zajlik, de már ott fura volt, hogy a Batthiány térre is mentünk piacolni, hogy meggyet vegyünk, azaz hogy feliratkozzunk hogy jövő héten kell megy, mert már elfogyott. Aztán a szokásos biopiac, de meglepő módon anya nagyon sietett. Kicsit össze is zörrentek apával, mert apa szeretett volna lazítani, anya meg nem akarta a perceket elkótyavetyélni:D, ő fogalmazott így, ugye milyen vicces?
Aztán amikor hazaértük gyors ebéd. De nem eléggé, anya gyorsabbra vágyott, csak kifőzni akart tésztát, de apa szerette volna, ha gyúr, és így természetesen gyúrt is. Aztán rém gyors készülődés, mert indultunk Győrbe, anyukám unokatesójáékhoz. Egészen jól sikerült az indulás csak a pelenkát hagytuk itthon:D, de azt ott pótoltuk is. Aztán végigszágodottunk az autópályán, anya olvasott apának, apa vezetett, én meg hátul nézegelődtem, rágcsáltam, bóbiskoltam stb szokásomhoz híven. Megérkeztünk, és nagyon örültek nekünk, ami remek volt. Ettünk, beszélgettünk, aztán elmentünk pelenkát venni, bár lehet hogy más volt a sorrend. Remek kis banda voltunk, mert a vendéglátóink Nóra, Tibi, és Zsófi, a 3 éves nagylány voltak, így mindenki talált magának társaságot, és beszélgetéstémát. Beszélgettek a világ nagy kérdéseiről, hogy merre is tartunk, sajna nem sok jót mondtak, de ezzel én még nem foglalkozom, tej legyen, és kész. A fiúk autófóliázás témában merültek el, az anyukák meg a nevelés témájában elmélkedtek nagyon széleskörűen. Zsófinak, meg nekem meg amradt akedves szűlők szórakosztatása, kiegyenlítve: anyáékat kicsit többet, mint apáékat. Aztán fürcsiztünk is, nagykádban(olyanban már ültem pénteken, csak beszámolni nem tudtam épp róla)és az votl a legnagyobb poén, hogy az egész család belefért, roppant mókás volt, és nagyon éveztem. Egészen a szokott ídőpontban aludtam el, aztán jöttek anyáék is, mert egy nagy ágyon aludtunk hármasban. Reggel fincsi reggelit kaptunk, ebédig táncoltunk, zenét halgattunk, kifestőztünk szopitunk , és ki tudja még mi, és a fincsi kiadós ebéd után nyakunkba vettük a várost. Meleg volt, de a város mesés. Felavattam mostmár igazán az Ilditől kapott kendőt is, és az is remekül szuperált, igazi kis csomag voltam benne. Az Imrenapi kirakodóvásáron csináltunk nemezlabdát, vettünk szakalytót, és aludtam egy nagyot. Aztán vacsoráztunk egy Matrózos vendéglőben, mindenféle hallal. Hogy ledolgozzuk a kaját Zsófi, meg én elvittük a szülőket egy kis játszóterezésre.

2008. június 20., péntek

Gyakorolljuk az ABC-t

Ildi után szabadon, most én is csinálok abc-s én listát:
A- Anya, Apa
Á-Álom: egyre jobban alszom, és ennek anya nagyon örül
B- Baba, aki én volnék kicsiny családunkban
C- Cici, no mi más islehetne ennél cébetűsebb
Cs- Csomag, amit mindig a fenekemen cipelek:D
D- Dörzsirongy:csak hogy ne legyen minden csupa nyál
E- Evés ez a leghasznosabb dolog, amivel szeretem időmet múlatni, olyan kellemes dolog
É- Énekszó most hogy visszajött anya hangja sokkal jobban értékelem mint előtte
F-figyelem: semmit, de semmit nem hagyok figyelmen kívül, főleg ha olyasmi, amin kacagni lehet
G-gőgicsélés, rengeteget dumálok, főleg esténként apával, és egyre dallamosabban mondom a magamét
Gy-gyerek
H- habtapi, amivel még csak most ismerkedem, de remélem hamarosan fontos része lesz az életemnek
I-idill a hétvégi reggelek, amikor együtt ébredek anyáékkal mosolygósan a nagyágyon
Í-Ígéret, igazából az első szó, ami eszembe jutott ezzel a betűvel, és ígérem, hogy nagyra növök, és akkor is jófiú leszek
J-játék lassan talán játszani is megtanulok
K-kezem, ez az a testrészem, amivel még nem nyúlok tárgyak felé, de sokat morzsolgatom
L-lógás amikor a kendőbekötözve elalszom, vagy nem, és csak úgy lógok anyucikámon, vagy apucikámon, és élvezem az életet
Ly-lyuk.... nincs más szó ezzel a betűvelés az én életemben még nem sok ilyen volt, de a jövőben a nadrágok tértéd tuti sok ilyen fog tátongani anya nem túl nagy örömére
M-méhek, amik az ágyam fölött vannak, és jókat muzsikálnak
N-nagyiék velük lakunk, és jó hogy itt vannak és sokat segítenek, szeretünk velük lakni
Ny-nyál, ami folyton folyik, mert nem vagyok hajlandó lenyelni, nem is értem miért várják el, hiszen nem tejci
O-oltás nem vészes dolog, de a héten is katam, csak annyit mondtam hogy Bleee és már kész is volt
Ó-óra ne ez az ami nem jellemzi az életemet, az idő és anapirend:D, de nembánom, anyával jól összecsiszolódtunk már, és mindne így szép
Ö-öltözködés nem visszük tulzásba, csini ruháim közül bármikor mármelyiket szívesen viselem
Ő- Őrangyal, ez jutott eszembe, biztosan vigyáz rám, köszönet neki, de később több dolga lesz amikor minden magamra akarok rántani:D stb
P- pancsolás, amit mindig apával csinálunk, és egyre jobban élvezem
R- rugdalózó na az mindig van rajtam, és rugdalózni is nagyon szeretek
S- sírás szoktam ám, főleg ha nem velem foglalkoznak, de nem viszem tulzásba
Sz- szórakuzás, amit sokat csinálok, hol a Kacsa-CSávál, hol egyéb különleges dologgal
T- titok, még mindig titok előttünk, hogy is csöppentem én ide, de remek hogy így esett
Ty-Ty-nincs is ilyen szó........ legalábbis én még nem ismerem:D
U- udva egyre többet vagyunk itt, és szombatre ide várjuk a vendégeinket a megrendelt szépidőbe
Ú- Út sokszor vagyunk úton, és én szeretek kocsikázni meg máshogy is jó, főleg ha anyára vagyok kötve a kendőnkben
Ü- üvöltés, amikor már teljesen begerjedtem akkor csinálom ezt, amíg csak van hangom
Ű- Űr...engem nem jellemez, de más szó nem jut eszembe
V- vidámság
Z- zene-az kell, mert körülölel
Zs- zseniális annyi de annyi mindenre mondható ez körülöttem, de mégis lükének érzem ezt a szót itt a listánknak a végén, eztért inkább megfordítom, és sZ betűvel írok még egy szót: Szeretet, hiszen ez vesz körül, ennek köszönhetően vagyok, és ez ragyog anyáékkal minden reggel a mosolyunkban amivel üdvözöljük egymást.
Nem is olyan könnyű ez a játék. Majd a saját blogján anya is megírja valamelyik nap a sajátját. Had küszködjön ő is.

2008. június 16., hétfő

Képek után írásban: Keresztelőm

Az előkészületeket nem is elemzem. Pénteken feje tetején állta a világ, apa szabin volt, és mindenki, de mindenki nagy munkában volt. Anya papírzsebkendő hegyeket használt el, és elég kevés hanggal rendelkezett. Délig konkrétan semennyivel. Én 10 órakor ágyba kerültem, éjfélkormég egy 3 perces szopira megébredtem, aztán alvás fél hétig. Anyáék 2kor még valamit matattak, de akkor már fél hullák voltak mindketten. Reggel az ébresztőm után keltek ők is. Fürdés, takarítás folytatása. Porszívózás, felmosás mindegyik szobában, és még sok sok apró cseprő dolog elintézése. Nagyon jó fiú voltam, hagytam őket dolgozni. Anya nagyon nagyon izgult, hosszú nap várt rá. 11re, mire az első vendég befutott, már csak az átöltözés várt rá, de szerencsére innentől Ildi barátnője nagy segítsége volt. Kész a ruha, a frizura, gyors smink, és jöhetek én. Tiszta szerencse, hogy apa egyedül is fel tud öltözni. Rám egy kicsit szűknek bizonyult a felső, mert csak a nadrág szabásánál vette anya figyelembe a nagy pelenkabugyort, de mindneki megszavazta, hogy nem kell ezért eldobhatóra váltani. Készenálltunk fél 12-re. Anya tesóival leegyeztetve a zenék, apa családja a templomnál vár már minket, indulni kell. Útrakeltünk, kendővel, meleg volt. Elfáadtunk mire felértünk, anya meg elfeljtett pzs-t vinni, így még haza csörögtünk, hogy azt hozzanak neki. Templom előt nagy meglepetésünkre a dédiék is ott voltak, ami nagy nagy öröm volt. Mindenkit köszöntöttünk, igyekeztünk mindnekit mindenkinek bemutatni, ami lehet hogy a nagy feszültségben nem sikerült, de túlélték, és bocsánat érte. Mindenki befutott, akire számítottunk. Nagyon szép számban összegyűltünk. Megjött Topi atya-keresztapa is, és bementünk a templomba. A délutáni bérmálás/püspöki mise miatt nagyon szép díszes volt az oltár, ami így az én ünnepem fényét is emelte. Elfoglaltuk a helyünket, Topi flevette a szép ruhát, és elkezdődött a szertartás. Az elején aludtam, de az ördögűzés szóra felébredtem. Kiderült, hogy nem nagy ügy, de azért onnantól jobbnak láttam figyelni, hogy mégiscsak tudjam mi is történik velem. Mosolyogtam is, ami többször meg is akasztotta a szertartást, mert Topinak feltétlen vissza kellett mosolyogni. Elérkeztünk a locsolkodós részhez is. Az első korty kifejezetten jól esett, mert nagyon meleg volt. A másodikra már nem számítottam, a harmadik már kicsit bosszantó szekálásnak tűnt, de szerencsére utána abbahagyták, és meg is törölgeték a fejemet.
A szertartás után hazaballagtunk, ahogy sokan mások is, én is falatozóra vettem az irányt, majd utána kialudtam a szertartás fáradalmait. Közben anya besegített a vendégfogadásban, átvette az ajándékaimat, amiket majd nektek is megmutatok természetesen. Mire ő ebédelt volna, addigra felkeltem, de valakit, már nem is tudom kit kért meg hogy vigyázzon rám, mert ő aznap két db kekszen kívül még nem evett, és az ájulás kerülgette. Megebédelt, a kelleténél talán kicsit többet is evett, de aztán én megint kaptam enni, és már megint indulhattunk a templomba, anya megint izgult, és ráadásul most még késésben is voltunk. Következett a bérmálás. Odaértünk, nem késtünk sokat, beültünk a fentartott helyünkre, még elmondták hogy mimindent kell majd csinálni(hál istennek nekem csak csöndben lenni), átkerültem anyáról apára, elkezdődött a szertartás. Én alukáltam az idő jelentős részében. Egyszer melegem lett és megébredtem, akkor apa kivitt, de utána hamar vissza is mentünk. Mise után haza, Gyulát felköszöntöttük, és megpakolva mentünk át Rékáékhoz, mert ott is nagy volt az ünnepség és Gyulának is meg Anyának is jelenése volt. Odaérve nekünk kellett bemutatkozni többeknek, nagyon kedves emberek voltak, és nagyon fincsi saláta és koviubi is volt a husin kívül, ami anyáéknak is kapóra jött. Az én szórakoztatásomra meg ott volt Dóri, a két éves kislány, aki énekelt nekem, és jókat mosolyogtam rá, de bibííí nem hagytuk hogy lefotózzák első udvalásomat. Kedves kislány. Anya egy idő után nagyon fázott, de kapott harsnyát, zokni, és pulcsit, no meg forró teát. Fél 10kor jöttünk haza, de minden igyekezet ellenére ő eddigre belázasodott, ha nem is nagyon. Hűvös zuhanyt vett, csuklóját hidegvízbe tartotta, engem letett aludni egy kiadós kaja után, majd ő is 2 paplan alatt nyugovóra tért. Reggelre sokkal jobban volt, de azért mégsem mentük el apával a BBS-re, hanem itthon váruk nagyon nagyon. Addig Katával beszélgettünk. Hétfőre meg már csak egy kevés orrfujás maradta betegségből, viszont Gyulának meg mára ment fel a láza. Valami csúnya vírus söpör végig a családon, de elzavarjuk messzire. Hát röviden ennyi. A lényeg, hogy mindenki jól van, mindneki remekül érezte magát, és én egy hős kersztény vagyok, akire mindig lehet számítani, amíg én a számba cicre számíthatok. Remek kimerítő hétvégénk volt, de a következőre készülünk máris, mert JÖNNEK BOTIÉK végre, és én már melegítem is a habtapit a meseszőnyeggel.

2008. június 15., vasárnap

Keresztelőmről

Hamarosan írok. Ma csak páret kép(nem időrendben), és egy kedves verset osztok meg Veletek:




Veletek örvendünk, ez az élet sója
mert kisfiút hozott lám a gólya.
Ezért hát lélekben szépen körben állunk
és a kis emberhez szívből gratulálunk.
Kívánunk mi néktek erőt, egészséget,
kicsinek szopásra rettentő készséget.
Tudjon mihamarabb karon s bilin ülni,
s nem utolsó sorban szél ellen fütyülni.

2008. június 13., péntek

Eredmény hirdetés

Saját kezüleg készített ajándékot kapnak a következő lelkes olvasóim:
1.Ildim, örök barátném
2.Picúranyu, ki Picurral együtt is nehezen boldogul majd az ajándékészítéssel, de sok kéz, hamar kész, mi szorítunk
3.Bea, azaz Áronanyu, és ezzel megpecsételődött, hogy távolságot megszégyenítve is találkoznunk kell. Ajcsit én csak személyesen adok át, persze csak ha az ajándékozott is nyitott.
Gratula és köszönet Nektek.
indenkinek ugyanazt kell készíteni , vagy lehet ugye személyreszabott?

2008. június 11., szerda

Játszunk most együtt, amíg csak lehet!!!

A játékszabályok:

1, Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2, Az első 3 kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.

3, Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4, Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak 3 embert.


A játékot Picuranyunál lelte, de ott kimaradtam az első 3ból, de csalafinta módob, rákattintottam az ő első helyezettjére, és ott elcsíptem az első helyet. Most majd jól megtudom, van e 3 blogos olvasóm. Várom a jelentkezőket, ajándékötlettel tele a fejem:)

Az áttörés

ÁTALUDTAM AZ ÉJSZAKÁT. Fél 11től fél hétig. Anya nemélvezte ki rendesen, mert amint llátható a másik blog bejegyzés időpontjából. De amint kész vannak a ruhák, aludni fog és aludni. Mára torka is megfájdulni látszik, úgyhogy le kell mondjuk a Pesti utunkat, ami egy énekórát is jelent:(. Torokfájással nem szabad. Ma Gyógyulunk. És így nem is kell éjjel varrni, mert nyertünk egy napor. Nézzük az örömet az ürömben... Na magyünk kezdeni a napot...

2008. június 10., kedd

Tervezhetetlen

Hát velem még mindig nem lehet igazán tervezni. Ami az evést illetei, két kezdés között már lassan három és fél négy óra telik el, bár ha cicihez jutok akkor kiélvezem. Ma aludtam is sokat, de a nap végére megint borítottam a bilit. Anya már belenyugodott, hogy jó nem fogok elaludni, mert 10 perc, és fürdésidő van, és akkor majd utána alszom nagyot, a 10 percben meg ő megvacsorázik gyorsan. Ahha, ahogy ő azt szerette volna. Az a 10 perc nekem elegendő volt ahhoz, hogy elaludjak, és azóta is. Már 5 órája alszom. Szóval ma így maradt ki a fürdés, és tolódott reggelre. Ami a keresztelős ruhakölteményeket illetei, a felsőm kész. Nem majdnem, nem félig, teljesen. ki is van vasalva. A nadrágom egy próbára vár, és a befejezésre, ha stimmel a méret. Apa nadcijából még hiányzik a gumi, amúgy kész, és jó is rá, tetszik is neki. Anya blúzát még félelemek övezik, az alkotó tulaj még neki sem mert állni. A szoknyájához pedig most áll avatás alatt az anyag, mert sajna azt elszámolta, de kész leszünk a jelek szerint. Anya ügyesen kihasznál minden lopott percet egy egy varrat vagy férc elkészítéséhez, és így figyelemre méltó haladással büszkélkedhet ezena napon. Holna megyünk csípővizsgálat kontrollra, ahogy a doktorbácsi kérte, utána anyának angol. Délelőtt lesz nagy varrás, már látom előre de nem baj, nekem tetszik. Most alszom tovább, és erre bíztatom anyát is, mert ki kell hasznáni a hosszúalvásom időszakát. üdv pajtikák

2008. június 5., csütörtök

Beszámoló

Nagyon szeretem a ringatót, és várom a következőt. Anya hirtelen indulásunk örömére kendőbekötöt, és robogtunk a művelődési házba. Mire felértünk, én elaludtam, de az altatódalra felébredtem:D. Voltak ismerős, és új dallamok is a ma hallottak között. A végére, mikor a Pál Kata Pétert énekeltük kánonban, már kacagtam is. A nóták abbamaradása viszont teljesen elszomorított, és el is sírtam magam, de a cici megoldotta a vészhelyzetet most is. 5 gyerkőc volt, 5 anyuka, egy énekvezető néni. Én meg az egyetlen a férfi nem képviselői közül. Elgondolkodtam, hogy vajon nincsenek csöppfiúk Bicskén, és ez a magányos lovagosságom megmarad az oviban is, vagy az anyukák tévesen azt gondolják, ez nem való fiúknak. Na mindegy, az tuti, hogy én megyek máskor is. Ott volt amúgy Anna, Annaanyuval, Hédi, Hédianyuval, Eszter Eszteranyuval, és Panka , Pankaanyuval és Irma néni. És képzeljétek, Panka is szopizik ám, pedig ő már olyan nagy lány, remélem velem is így lesz. Énekeltünk altatót, fűrészeltünk, vadásztunk(azt szoktunk anyával is), szólt a duda, és még ki tudja miminden.
HAZAFELE
Ma Ringatón jártam,
dallal muzsikáltam!
Mondókán táncoltam,
kézzel mutogattam.
Míg hazaballagtam,

egyet én is írtam.
Nem tartom magamnak,
Beírtam a blogra:D!


És a kis mondókám után jöjjenek a képek, beszéljenek helyettem.

Izgalom!

Indulunk az első Ringatómra, szorítsatok nekem. köszönöm:). Majd beszámolok ám, de most ezt meg kellett osszam veletek.

2008. június 4., szerda

Alakulás

Egyre nagyobb és nagyobb vagyok. Apa már nem is cipel szívesen a kocsiülésemben. A keddi mérlegelésem eredménye 5640g. Még a doktornéni is alig hitt a szemének, ezért nagymama hozzátette, hogy épp evés után vagyok. De én akkor is azt gondolom, ez nem von le semmit a hatalmas érdemből, hogy szépen alakulok. Kezd hetirendem lenni. Hétfő, kedd, egészen itthon anyával. Gyakorlom az ágybanalvást, sétálunk a városban, ücsörgünk a kertben. Most hétfőn még gazoltunk is, bárén csak a kocsimból szemlélődtem. Szerda Pest-nap, bár elég kimerítő anyának, én alhatok amennyit akarok. Ma reggel is bevállalta a csini-anyu szerepet, és merészen magassarkút vett. Estére totálkár volt. Fél háromig apánál tanyáztaunk, ahol megmutattam az irodának, mekkorákat is tudok én kaksizni, onnan a szokásos énekóra, majd Ildivel mentünkmeghívópapírt és szalagot vásárolni. Utána tűz a Teaházba hűsölni, ja mert az még nem is mondtam, hogy kánikula volt, bár szerintem azt ti is sejtitek.
Itthon nagyiéknál múlattam az időt. Istinagybácsis meseest most elmarad pár napig, mert énekelni ment Csehországba. Sokat gondolok rá, mert nagyon büszkén jut eszembe mindig, hogy már olyan nagyfiú, hogy ilyen messzire ment anyukája nélkül. Vasárnap fog hazajönni. Addig majd Gyulanagybácsi szaxizik nekem. Na de ott tartottam, hogy a hetirendünk. A szerdai bóklászás után, a csütörtök megint itthon tellik, csak anya megy este angolra, én addig nagyiékkal ismét, majd amikor apa is befut kednősen anya elé ballagunk. Péntke Pest, dédimamáéknál, Alízmamával. Anya dolgozik, sminkbemutatót tart, ja tényleg, ha valaki akar jönni, van hely a számára! Most a dédiék után, még Szentendrére is kikocsikázunk Alízzal, oda meg apa jön majd értünk. Anya megint nagyon fáradt lesz, de reggelre mindig mindent kipihen. Szombat délelőtt piacolunk. Rájöttünk, hogy érdemes később menni, mert áruválaszték még szépen van, viszont multkor is kaptunk ajándékba fél kiló répát:D. Ebédre meg Gabiékhoz megyünk, és visszük a menünknek megfelelő ebédet. Nekem cici, anyáéknak meg az aktuális. Amiből Gabiéknak is jut bőven. Végezetül egy két kép, mert azátán pihenőre kell fogni a dogokat.

2008. június 2., hétfő

Nem vesztem el

Sziasztok!
Örümmel jelenthetem, hogy remekül vagyok, és nagyon nagyon sokat növök, és azt is folyamatosan, alig leget már rámismerni. Rengeteg, rengeteg dolgunk van, és még annál is több elmaradásunk. Anya vagy etet, vagy eszik, vagy főz. Ha épp kel a tészta, és én hagyom, akkor mos és tereget, amit meg sajna ma nem tudott csinálni, de sokat gondolt rá, az a ruha, amiben a keresztelőmön leszünk. Feltett szándéka, hogy megvarrja az egyen ruhánkat. Egyszerű de ünnepi. Lenvászon ing mindenkin, a fiúkon gatyó, anyán meg szoknya. A szabásminták készülnek már. Az anyag megvan, be is van avatva. Tervek szerint, hétvégén a szabás is meglesz, és akkor már csak varrni kell a jövő héten, ami annyira nem sok, csak a szabás macerás, mert persze itt sem felelnek meg neki a készen kapható dolgok, valahogy nem elégedett a szabásvonalakkal, és a fazonokkal. De az én felsőm és az ő blúza már majdnem kész. Apáét meg alig kell szabni, az alsók meg reméljük lesz rá ideje, de mindig megoldja, szóval most is meg lesz, max rámegy egy két éjjel, de a keresztelőért mindent. Persze még nem is említettem, hogy arra főzni is kell. Most meg a kísérletezések zajlanak, hogy mi mennyire finom, és vállalható a nem vegén családtagok részére is. Már van egy két tutibefutó, amiket előre el lehet készíteni, szóval fejben már ez is jól áll. Én mint mindig, most is rendes gyerek vagyok, jókat eszem, és az alvás is kezd belekerülni a programomba. Két bosszantó eleme van csak csöppnyi életemnek:
1. A csuklás, hosszútávon rettenetesen dühös leszek, és csak nem akar elállni, bár a cici ezen a bajon is segítségemre van.
2. Szeretnék felülni, de nem akárhogyan ám, úgy, hogy csak a hasizmomat használom. Egészen jól haladok, már a vállaimat is megemelgetem, de aztán 3 perc kitartó próbálkozás után elfáradok. Ilyenkor anya megkegyelmezve odatartja az újját, amit én megfogok, és ő felhúz. Nagy büszkeség tölt el ilyenkor, épp csak nem akarok felállni, bár aztmár tényleg nem hagyják. Állítólag nem tenne jót a gerincemnek...
Szóval ilyesmik vannak manapság. Sok az esemény, boldog az élet, szép az idő, finoma tejci és én nem panaszkodhatom. Üdv pajtikák, legközelebb ígérem képek is lesznek, Legyetek jók