Fogódzkodás!!!!

Jelentem nyűgös vagyok, de ezt senki sem teszi szóvá. Kiképző osztagom tagjainak egy hangja sincs. Bár lehet hogy ez összefügg azzal, hogy anyának tényleg nincs hangja, apa meg eleve nem beszédes? Nem tudom, de nekem megfelel.
Ma potyára vonultunk BCG pótlásra. A születéskor kapott nem durrant be, ma meg azért nem kaptam, mert minimum 10 dedet ilyenkor összegyűjtenek, de a többiek megfutamodtak. Anya ezért elég dühös lett, mert ez elég negy nyűg volt ma a csaád hátán. Anya nem akart a gyerekek közé menni, így apának mona el pontosan, mi hogy zajlik odabenn, aki nem értette mitkell ezen annyit magyarázni, egészen addig, amíg be nem mentünk. Jól állta a sarat, de belátta hogy jót tett anya feleslegesnek tünö okítása.
Ezután még sétáltunk a városban Vettünk apának nadrádot, és nekem nagyobb cumit, meg láncot is hozzá. A klasszikus nem cumizok, de imádom rágcsálni, és így el se hagyjuk.Vágül, de nem utolsó sorban(hogy miért ez a cím...), felszínre kerölt az első fogam. Bal alsó. Anya vette észre, és nagy öröm volt neki. Hát eddig bírtam húzni én ezt a fog ügyet, pedig nem ártem minek az nekem...a cicihasználatnak nem eszköze. Na mindegy egy van, akkor majd lesz több is.most meg megyek aludni....azaz anya azt reméli.

Vigyázz, kész, CÉL!!!

Más nem így mondaná, tudom én, de az én kitartásom még csak eddig tart:)

Új arcok

Képzeljétek, ma reggel anyuci olyan arcát mutatta felém, amit eddig még sose láttam. Karikák voltak a szeme alatt. Kicsit meg vagyunk fázva mindketten, és én éjjel valószínűleg ezért nem aludtam túl jól, és így nem hagytam őt sem. Azért jól elvagyunk ma itthon kettecskén. Apa jön majd, ma munkahelyi kiránduláson van. Remélem jól érzi magát.
Mi voltunk sétálni. Gyűjtögetjük az alapanyagokat anya meg az én közös kabátomhoz, amit hétvégén be is szeretne anya fejezni.
Növögetek. Sokat mosolygok, és annyi de annyi esemény van körülöttem, hogy nem tudom mindig mindet leírni. És anya annyit blogol, hogy én alig jutok a géphez.
Voltunk múlt héten Győrben, és megint játszottam Zsófival. Utána átmentünk Abdára, hol kedves régi ismerősökkel. Beültem egy hatalmas ember ölébe, amiről fotó is készült. Aztán játszottam a tükörképemmel, akit nagyon jópofa kiskrapeknek találtam, csak valahogy nem sikerült megfogni, és megpuszilni, és még megölelni sem hagyta magát. Valami hideg mindig közénk állt.
Az elmúlt időben beleszerettem a drótokba, és tűzön vízen át, megállíthatatlanul. Hogy hozzáférjek, még a kocsis ülésemből is kikeveredek a kedvéért. Ezt anyáék nem szeretik. Beszorultam már egy fotel alá is ezügyből. No az nagyon meglepett, de anya kimentett. Jöhetnek a képek.

Make a Smilebox slideshow

Fél éves ettem!

Többen emlegetik ma ezt a neves eseményt, így én is fontosnak kezdem érezni। A napom remekül indult, és remekül tart most is. Anyáékkal aludtam, pedig tényleg aludtam egész éjjel. Nem nyaggattam folyton anyát a ciciért, nem tudom miért nem költöztettek vissza az ágyamba, de ezért sem reklamáltam. Anya nem sokat aludt az éjjel, az én nyugodtságom ellenére, csak nézegetett engem, simogatta apa hátát, és mindenféle furákon forgatta az agyát, talán pont az emlult fél éven.

Meseszép legénykének születtem, nem pont anya tervei alapján, de tanultunk belőle, és minden rendben volt ami a lényeget illeti. Azóta csak szépülök, legalábbis mindenki ezt mondja.

Másfél hete voltam 7850g, úgyhogy mostmár 8kg körül járhatok.

Fogacskám még nincsen, de nem hiányzik, hisz cicin kívül még nem igen mutatok nyitottságot más lefogyasztására, bár anya sem tukmálja nagyon. Nincs tervünk ezzel kapcsolatban az az igazság. Szertejük a cicis megoldást.

Forgolódom, ha van motiváció. A mászás hát... az igazából nincs. Ha nagyon akarok előre menni, akkor hátrafele sikerül. Ha ügyesen pörgölődök valamelyik tengelyem mkörül, akkor tudok helyet változtatni..

Se cumi, se ujjszopás, csak cici, meg ami épp a kezembe kerül, de semmi említésre méltó.

Mit szoktak ilyenkor még leírni? Boldog baba vagyok, és nagyon nagyon sokan szeretnek, dédelgetnek, és gondoskodnak rólam. Ezt szeretem nagyon.

Hajat még nem vágtunk, de rám férne.

Körmeimet néha levágja az, aki meri. és ez tuti nem anya.

Néha bilibe kakilok, pl ma már kétszer is.

Boldogok vagyunk így hármacskán. Kiváncsian várom a következő 6 hónapot is.

Make a Smilebox photobook

Első kanál

Kaptunk a szomszéd nénitől egy hatalmas adag szép piros, aprószemű almát. Nagy részéből anya meg apa almás szőlős lekvárt készített, de anya arra gondolt, ha már ilyen szép adag bioalmát turmixolunk, és én 3 nap múlva fél éves vagyok, akkor itt az ideje, hogy megpróbálkozzunk ezzel a dologgal. Nem igazán tudom szavakkal leírni a történteket, de a képek beszéljenek helyettem. Többen mondták azonban, hogy a kis moziképeinket nem tudják nagyon megnézni, most még ezt am ódszert alkalmazzuk, aztán a fejlesztő pozíciót is betöltő szülőket ráállítom erre a témára. Lecseréljük valami jobbra belátható időn belül, reméljük a többség azért hozzájut a képekhez, ha valaki meg nem, jeleze, és megoldjuk.

Make a Smilebox slideshow

Első hármat túléltük

Mármint csínytevésemet. Pedig fél órán belül követtem el őket. Először is elértem nagy nehezen egy méhecskét a fejem fölött lógók közül, és ezzel magamra rántottam az egész szerkezetet. Meglepődtem. Utána biliakció kezdődött, amivel kicsit elkésett anya, mert mire kicsomagolt, addigra én épp megkezdtem a pisilést. Biztos ami biztos azért ráültünk, én meg hadonászásba kezdtem, és ezzel elérünk a második akciómhoz. Kiborítottam a fél liter pohár vizet, amivel épp játszottunk anyával a bilizés előtt. Észre sem vettem. Míg anya ezt takarította, addig én szépen mellé pisiltem a bilinek, csak hogy ne legyen kész a takarítás. Vigyorogtam. Remek volt ahogy anya fel és alá rohangál vagy velem a kezében, vagy a rongyokkal, vagy a bilivel, vagy a pelenkável, és nem is tudok mindent felsorolni hogy még mimindennel. 

 A végére pedig megint egy kis diavetítés kedves olvasóimnek amint felfedeő utat terszek kicsiny életteremben.

Make a Smilebox slideshow

Állatkerti séta

Mult héten ellátogattunk az állatkertbe. Nagy nagy séta volt, de igazából csak anyának volt némiképpen fárasztó, de jól állta a sarat. Katanagynéném fotóképjével voltunk, mert, anyuéké elromlott, de a pótlása már folyamatban van. Kik még velünk sétáltak: Nóra, Zsófi, Isti. Remek nap volt, és az én figyelmemet legjobban a denevérek kötötték le, amiket a gyors mozgásuk miatt nem lehetett lefotózni sajnos, mert éjszakai állat révén sötétben voltak:( De sok másról készült kép: pingvinről, elefántról, és az utóbbiakat még meg is etettük és az nagyon viccel volt.Íme a fotók:

Make a Smilebox scrapbook