3.

Napok óta lessük anyáékkal, mi a helyzet a fogfronton. Fönt négy hatalmas fehérség dudorodik hetek óta. Valószínűleg ezért alszom olyan nyugtalanul éjjelente, de ezt most hagyjuk. Ma az első már kézzel is érezhető volt anya számára. Hogy melyik is lett végül a négy közül a 3.? Hát nem is tudom hogy híváj azt a fogat, de fölül bal oldalon, a két nagy fog melletti picike bájt ki ma estére. Holnapra szerintem még többről számolhatok be de mára ennyi. Még egy két fotó. Nem a fogamról, az még titkos, de egy két mosolyt megmutatok

Anya nagy örömére, az áj babámmal

TávirányítóvalKacaj
Pózolok

Utóirat: integetek, mindenkinek, akinek épp kedvem van, és naaaaagy pogácsát is sütök a nagyival.

Sok, sok, sok, sok

Hol is kezdhetném? Karácsony.... annyi, annyi dolog volt az elmúlt napokban. Anyát csak a konyhában tudtam fülöncsípni, és akkor is csak annyit mondott, hogy kicsim, most várj egy ici-picit, éppen dagasztok, kavarok, keverek, agyalok, számolok, forró, öntök, nem is tudom mi volt még, de valami mindig. Vártam. Hol türelemmel, hol türelmetlenül. Volt sok kaja, sok ember, sok tilos, sok szabad, sok fura fény, sok ajándék, sok utazás, sok.....nem is tudom mi volt még.
Eljöttek dédiék, anya nagybátyjáék, mentük nagyiékhoz, és Zsuzsihoz. Készült rengeteg fotó, és annál is több fotót nézegettünk. Zene, gyertya, illat...
Az eredeti terv az volt, hogy Szentestére levágjuk a hajamat. Dédi kikönyörögte, hogy had nézze még meg a nagy hajamat. Megvártuk, így csak ma került sor a nyiratkozásra, az új etetőszékemben.
A képek nem adják vissza apa és anya komoly küzdelmét, amit a prjekt sikere érdekében vívtak.
A további képek kommentár nélkül kerülnek fel, mert már lassan alszom, és nincs időm pötyögni ennyit.

Csengettek az angyalok, én spurizom fel a lépcsőn
Éneklés ajándékbontás előtt
Produkció a nagyiék között
Felpróbáltam nagybáttyus satyekját
Szentendrei csoportkép
Tétény
Tétényi csoportkép

Sok jó kép van még, dehát már elég talán ennyi....

Boldog Karácsonyt Mindenkinek

Ma anya és apa egész nap főzött, tegnap anya egész nap varrt, és a napjai úgy alapvetően már egy jó ideje a karácsonyra való előkészület jegyében zajlott, de panaszra nincs okom. Én meg csak lesek, kacagok, mászkálok fel, s alá. A lépcső nagy kedvencem. Holnap nagy nap lesz, bár el sem tudom képzelni, hogy mennyire. Tavaly ilyenkor még pocakban voltam. Ma nézegetik a képeket apával, mekkora hasa volt, anyának meg összeszorul a torka, mennyit, de mennyit változott minden egy év alatt. Agynszeretgetett, néha alig kaptam levegőt, nem is értem mi van vele. De tényleg nagy nagy hasa volt....holnap jövök az ünnepi képekkel remélem, de addig is egy két gyöngyszerm az elmúlt hallgatag időszakomból:

Mikulás

Tegnap reggel, én is bizonyítékot találtam arra, hogy éjjel nálunk járt e kedves vendég. Készített egy meseszép asztalt, tele sok sok remek ajándékkel. Anyuci sok fotót is készített róla, hogy megoszthassam veletek.
Kaptam egy oroszlánt, amire a nagyok azt mondják, hogy interaktív, anya oda van érte. Én csak rángatom. Van rajta tükör, mozog a lába ide oda, fellehet húzni, és akkor rezeg, rágóka is van talán rajta, szóval felfedezni valókban gazdag. Ennél is izgalmasabb, a mesekönyv, amit Attilától kaptam. Anya minden oldalát külön
lefotózta, hogy megmutassa nektek. És Attila, amikor odaadta, azt is mondta, hogy Tőle mindig könyvet fogok kapni, és ez remek:D
Réka pedig egy jól markolható egérrel lepett meg. Nem kétlem, hogy sokat lesz nyálas az orra:D.

Lilafej

Elsőre vicces, azután mégsem Legújabb szokásom, hogy ha valami okból sírni kezdek, egyszerűen nem veszek levegőt. Nagyszülők rémült anyukámnak (nem az az ijedős fajta) mosolyogva csak annyit mondanak, fújj az arcába.
De nézzünk egy konkrét esetet:
Helyszín: bp kávézó
Szereplők: Olivérbaba, Nagymama
Szemlélő: Anya

Négykézláb pásztázom, asztalok, székek lába között. Idilli az állapot, míg meg nem botlik a kezem a nagy semmiben, és hopp, koppan az orr. Anyáék minden nyomatékos kérése ellenére nagyi felkap(anya épp telefonál, különben nem hagyná). Ordítok, majd azonnal csend. Anya már tudja, hogy ez nem a megnyugvásomat jelzi. Ez az a bizonyos, tátott szájjal nem vesz levegőt állapot. Nagyi fújja az arcomat. Nagyi egyre gyakrabban fújja az arcomat. Nagyi egyre erősebben fújja az arcomat. Nagy rázni is kezd. Nagyik ráz és fújja az arcomat. Nagyi ráz, és már rémülten mondogatja, vegyél már levegőt, vegyél már levegőt. Egyszercsak veszek. Lila a szám, a fejem, és nagyi meg sápadt. Még egy nagy levegőt veszek, majd teljes kimerültségben némán nagyi vállára pihenek. Fél perc pihi,néhány pahaszos hanggal, aztán már el is felejtettem az egészet. Nagyi odajön anyához, és csak ennyit mond:
-tényleg nem vesz levegőt. Ezt aztán fújhatod:D
Akkor már nevettek mindketten. A helyzet azt, hogy ezt akár naponta többször is eljátszom. Nem kell hozzá nagy kopoanás, semmi. Csak egy kis fáradság, és némi ellenállásba ütközés. Ez az első olyan alakításom, ami kicsit aggasztja anyát. Nade majdcsak leszokom rólat.