Kép Regény

Nagyon rég nem meséltem magamról, pedig annyi, de annyi dolog történik velem. Anya egyre kényelmesebbé igyekszik tenni a hátán töltött időszakokat. Sorra készülnek a hordozókendők. Nagyon szeretem őket, csak le ne ugorja a hátáról örömömben, amikor a hátrakerülést sejtem.
Voltam Debrecenben. Pocakosan is voltam már ott, de kinn egészen más, higgyétek el. A fura csak az volt az utazásban, hogy apa is hátul ült végig. Na de mindegy. Remek hétvége volt, mert sok sok idő töltöttem apával, mert anya előadásokon volt. De amikor kellett ott volt ám:D.
Sok sok dolgot eszem már. Gyakorlatilag mindent amit anyáék, csak óvatosabban fűszerezve. Kivételt képeznek azok az alkalmak, amikor kikunyerálok valamit az ő tányérukból. A cicit még mindig nem mellőzöm, mert anélkül nem élet az élet.Fogaim nem gyarapodnak, de nem is hiányoznak.
Návnapomra kaptam zenélő és guruló cicát, egy remek kisautót, és egy nagyon helyes kutyust, aki azóta az ágyikóban mellettem alszik. Anyáék meg egy praktikus játéktárolóval örvendeztettek meg.
De jöjjenek a képek, mennyit, és merre fejlődtem mostanság.

Habszakál

Itt segítek anyának készülni a debreceni hétvégére készülni, már ami a kaját illet:D

Szó volt róla, hogy Én vezetek Debrecenig, de aztán meggondoltuk magunkat.

Apa enni tanít, de nem ám pilóta kekszet, olyat nálunk nem találsz:D

Ott már majdnem egyedül megy

Az egyik kendő, amit anya készített

Az etetőszékem, amit nem szeretek, a látszat csal. Már nem lehet beleültetni, nagyon ideges leszek, de azt ne akarjátok látni:D

Nagyon szeretek hintázni, itthonra is szeretnénk, de még tárgyalások zajlanak

Karonülő baba fürdeni készül, látjátok apa kezében vödört?