Hát itthon vagyunk, kezdünk regenerálódni, meg összeszokni. A második éjszakán már hagytam anyáékat aludni is, és előtte a napirendet is félórás tilitolikkal de tartottuk. Anya kezd hasonlítani arra a valkire, akinek a hasamban ismertem. Tegnap este már nem is sírt, amit igazán eddig sem értettem miért csinált, de biztos ezzel helyettesítette a nagy nevetéseket, amik pedig egészen tegnap délutánig elmaradtak. Bár a kacajok visszafogásának talán van némi köze a sebhez a pocakján, amin keresztül távoztam, de úgy látom kezdenek a dolgok visszatérni a régi kerévágásba, már amennyire ez lehetséges.
Tegnap ketten is meglátogattak, akiknek még csak a hangjuk sem volt ismerős. Az egyik a védőnéni volt, aki megnézte hogy szopizom, meg beszélgetett anyáékkal. Mindenki rengeteg tanácsot ad, leginkább ellentéteseket, de szerencsére az én anyukám ha kedélyállapotában nem is, de az én ellátásomben stabil, és dönt ahogy ő gondolja.
Az esti szopizás előtt meg a doktornéni futott be. Ő szimpatikusabb, be kell vallani, még akkor is, ha megvizsgált, és húzta az időt a kaja előtt. A szopitechnikámat mindenki nagyon dicséri, és erre nagyon büszke vagyok, és továbbfejlesztem ezt a tudásomat is. Na most lassan búcsúzom, mert hamarosan itt a 3óráis kajaidő, és nem szereték elkésni. Sziasztok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kedves Ildi, Gergő és Olivér!
Nagyon örülünk, hogy láthatunk képeket Rólatok, nagyon szép a baba, és nagyon jól áll Gergő kezében. Az Ildiről készült fotó nem túl megnyugtató, de nem csodálom hogy nem volt top formában...
Remélem mielőbb eljutunk hozzátok. Kívánjuk, hogy nagy szeretetben, boldogságban élje bővülő családotok első heteit ezzel a gyönyörű picivel, meg majd persze a többi hetet, hónapot, évet is!
Puszilunk Titeket meg Anyuékat is:
Marcsi és Peti
Megjegyzés küldése