Kibujás vagy bebujás, ez a kérdés óriás....

Barnamedvéhez hasonló módon nem tudok dönteni hol is lenne kedvem mostanság már lenni, és az energiaminimum elvének hódolva maradok bent... egyenlőre.... Egyre kevesebb a hely, egyre lejjeb húz a gravitáció, anya egyre fáradtam, de én még mindig hajthatatlannak tűnök. Jósló fájások, némi kétség közt anya jól viselei az én döntésképtelenségemet, nem panaszkodom. Mostmár nem tud sokat állni, mert az eléggé fájdalmas tud lenni, de nekem az is jó ha ül, vagy fekszik. Azt közben érzékelem hogy kinn a külvilágban zajlik az élet, és ha visszagondolok az elmúlt 9 hónapra hihetetlen mennyi változást hozott anyáéknak az én várásomon kívül is. Szerintem maguk sem hitték volna, és talán azt sem tudják pontosan, hogy az elkövetkezendő napok, hetek milyen változásokat tartogatnak a számukra. Az biztos, hogy hosszútávú (pl egy héttel előre) terveket nem szövögetnek. Már a másnap is mindig homályos. Ez anyának elég nagy kihívás, de igyekszik a leghiggadtabban viselni a bármikor bármi lehet helyzetet. Most épp apa névnapi buliját szervezi, ami kedd este lesz esedékes a kedvenc teaházukban. Jön Kata meg Attila, az már biztos, és ez remek. Egy két ember még lóg a levegőben, de jópáran vannak anya tarsolyában. Persze még ennek is lehet az a vége, hogy mindenki ott lesz, csak anya meg apa nem, ez rajtam áll vagy bukik, de így alakul akkor sem fog senki haragudni ránk.
Hát így állunk mostanság. Szép napokat mindenkinek, én meg majd jelentkezem. Vagy kinn, vagy benn....