Névnapok

Én még mindig anyukám hasából jelentkezem, de ne tegyen senki szemrehányást, mert a doktorbácsim lebetegedett, és hát lehet hogy nem nélküle kéne születni. De most nem is ezért írok. Tegnap előtt anya, ma meg apa névnaja volt. Ünnep hegyek, amit naná hogy a kedvenc teázónkban ünnepeltünk, családi-baráti körben. Fantasztikusan sikerült, kép is készült, csak nem a mi gépünkre, így hozzánk még nem jutott el, de amint meglesz pótolom itt is.
Anyával hatalmas, és fantasztikus ajándékot kaptunk apától. Egy masinát, amivel az ágyból is tudunk blogot írni, ahogy azt most is tesszük. Az ágyban is tudunk már beszélgetni kedves ismerősökkel, és azért így kényelmesebb mint az asztalnál. Nagyon köszönjük neki, és ígérjük, hogy ezzel a kényelmi lehetőséggel élni fogunk, és írni fogunk, amikor csak van mit.
Mi itthon csücsülve nem nagy meglepetést tudtunk okozni apának, de egy fincsi kölesfelfújtra azért összekapartuk magunkat, és apának nagyon ízlik is, és ez nagy öröm nekünk. De tudjuk, hogy van valami számítógépes kütyü, ami a szíve vágya, és be is szerzi magának, de ebben nem tudunk neki segíteni, mert kicsik vagyunk hozzá, és nem sétálgathatunk Pesten egyedül, azaz kettesben anyával.
Vendég is érkezett hozzánk ma, Gabi, egy kedves régi barátnője anyának. Jó hogy itt volt, mert nem érezte jól magát anya sem testileg, sem lelkileg, de amikor ő ideért, akkor azért ha nem is tökéletesre, de javult a helyzet. Köszönjük neki a társaságát, és a segítségét is, reméljük jól érezte magát, és jön máskor is. Bár én nem tettem meg mindent azért, hogy a legjobban érezze magát, mert nagyon szerette volna ha elkezdeg megszületni amíg itt van, de ezt nem tettem meg. De amennyit én tudok róla, örök haragtól emiatt nem kell tartanom. De asszem még nem volt itt az időm.
Üdv mindenkinek, valamikor látjuk is egymást....