Képzeljétek el, hogy megvan mikor lesz a keresztelőm, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ki lesz a keresztapám. Igazán meg kell becsüljem magam, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a tiszteletreméltó plébánosúr a keresztapukája.
Anya napok, sőt hónapok óta agyalt ezen a kérdésen, és ma megoldódott, mert megkérdezte Tamás atyát, hogy tud-e ilyen szerepet vállalni egy csöpp egyházközségi tag életében. Nem reménykedtünk az igenlő válaszban, csak a szívünk legméllyén, és ez elég volt ahhoz, hogy meg merjük kérdezni. Legnagyobb meglepetésünkre Tamásatya hatalmas megtiszteltetésnek vette a kérésünket, és örömmel vállalta. Jó érzés, hogy most mindketten megtisztelve éreztük magunkat a helyzetben. Előre is köszönünk neki mindent!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése