2008. április 7., hétfő

Már három hete....

Kedves Barátaim, most kezdek ráébredni, hogy sokkal nehezebb blogot vezetni ha nem pocaklakó az ember. Vagy nem történik semmi, mert egész nap ki vagyunk merülve, és puhegünk, vagy annyi minden, hogy azért nincs időnk írni. Elmúltam 3 hetes. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy anyáékkal azt az emlékezetes éjszakát éppúgy átvirrasztjuk, mint 3 héttel előtte. Hát nem igazán tetszett mindenkinek az efféle megemlékezés, dehát fátylat rá, ezt is ki kellett próbálnom. Ma éjjel már egészen rendes voltam a hétvégi herce-hurca után: csak 4 órakor ébredtem, de utána csak anyáékkal voltam hajlandó visszaaludni.
Cicifüggőségem változatlan, bármeddig képes lennék nyammogni rajta, de ha anya pont rosszkor veszi el, akkor lebukom, mert kifolyik a le nem nyelt tej, és kiderül, hogy csak játszom.
Most hétvégén is sétáltunk nagyokat anyával, és apával. Órákat voltunk a kertben, én aludtam, anyáék meg mindenféle giz-gazt szedtek ebédre.
Vasárnapi sétánkat a tepmlom felé tettük, és be is mentünk misére. Anyék büszkék lehetnek rám, remekül viselkedtem. Csak egyszer sirdogáltam egy kicsit. De az nagyon tetszett, hogy mindenki megcsodált, és kiváncsi volt a hogylétemre.
Ma nincs szép idő, viszont ami remek, hogy apa itthon dolgozik. Nem fog tudni sokat foglalkozni velem, most is csak vigyorog anyán, hogy folyton kiköpöm a cumit, azaz kiveszem a számból, és én próbálom visszatenni, de még inkább a szemet sikerül böködni vele, mint beletaláni a számba. Most kicsit megoldódni látszik a dolog, mert a másik cumit megkaptam a kezembe. Anya nagyon cseles dolgokat tud bevetni:D, már csak az a kérdés, hogy hosszútávon hány cumira lesz így szükségünk.Na kiharcoltam egy kis anyaölbenlevést, de már csak fél óra a következő etetésig, de anya ölében már alszom is, úgyhogy el is búcsúzom. Nektek is szépálmokat.

Nincsenek megjegyzések: