FogantyúK!

Anya mindenkinek a legújabb gyöngyszemünket mutogatja, és csodálja ő is nap mint nap. Ma éppen nagymamámmal szerették volna megkukucskálni, amit én nem nagyon akartam hagyni, és a nyelvecskémmel mindig letakartam az én igazgyöngyeimet. Igen, jól írom, kettő van. Gondoltam, egy füst alatt lerendezem a két alsót. A jobb oldali kicsit le van ugyan maradva, de kinn van.
Meg kell még említenem két fontos eseményt, amik történtek.
Látógatókban voltunk:
Mazsoláéknál:
Ildi, Anya, és jómagam hévre ültünk. Már azt hittem, hogy Alice mamáékhoz megyünk, de azért kicsit előbb leszálltunk, és sétáltunk. Egyszer csak, megérkeztünk, egy még nálam is kisebb babához, aki nekem nagyon tetszett. Ott voltunk, beszélgettünk, nézegettük a babát, játszottam új pajtásom ágyikójában, ezdettem Mazsiaput, hogy tudja milyen egy nagyobb babát emelgetni aztán hazajöttünk.
Botiéknál:
Botiapu megkérte anyát, hogy segítsen Botianyunak ajándékot venni. Nem is akármit. Egy varrógépet. Azt anya vitte ki meglepiből, velem Botiéknak, akik nagyon örültek nekünk. Ezután gyakrabban fogunk összejönni, hogy együtt gyakoroljanak varrni az anyukáink, és hogy ezzel az ürüggyel sokat beszélgethessenek leginkább a fiaikról.