3.

Napok óta lessük anyáékkal, mi a helyzet a fogfronton. Fönt négy hatalmas fehérség dudorodik hetek óta. Valószínűleg ezért alszom olyan nyugtalanul éjjelente, de ezt most hagyjuk. Ma az első már kézzel is érezhető volt anya számára. Hogy melyik is lett végül a négy közül a 3.? Hát nem is tudom hogy híváj azt a fogat, de fölül bal oldalon, a két nagy fog melletti picike bájt ki ma estére. Holnapra szerintem még többről számolhatok be de mára ennyi. Még egy két fotó. Nem a fogamról, az még titkos, de egy két mosolyt megmutatok

Anya nagy örömére, az áj babámmal

TávirányítóvalKacaj
Pózolok

Utóirat: integetek, mindenkinek, akinek épp kedvem van, és naaaaagy pogácsát is sütök a nagyival.

Sok, sok, sok, sok

Hol is kezdhetném? Karácsony.... annyi, annyi dolog volt az elmúlt napokban. Anyát csak a konyhában tudtam fülöncsípni, és akkor is csak annyit mondott, hogy kicsim, most várj egy ici-picit, éppen dagasztok, kavarok, keverek, agyalok, számolok, forró, öntök, nem is tudom mi volt még, de valami mindig. Vártam. Hol türelemmel, hol türelmetlenül. Volt sok kaja, sok ember, sok tilos, sok szabad, sok fura fény, sok ajándék, sok utazás, sok.....nem is tudom mi volt még.
Eljöttek dédiék, anya nagybátyjáék, mentük nagyiékhoz, és Zsuzsihoz. Készült rengeteg fotó, és annál is több fotót nézegettünk. Zene, gyertya, illat...
Az eredeti terv az volt, hogy Szentestére levágjuk a hajamat. Dédi kikönyörögte, hogy had nézze még meg a nagy hajamat. Megvártuk, így csak ma került sor a nyiratkozásra, az új etetőszékemben.
A képek nem adják vissza apa és anya komoly küzdelmét, amit a prjekt sikere érdekében vívtak.
A további képek kommentár nélkül kerülnek fel, mert már lassan alszom, és nincs időm pötyögni ennyit.

Csengettek az angyalok, én spurizom fel a lépcsőn
Éneklés ajándékbontás előtt
Produkció a nagyiék között
Felpróbáltam nagybáttyus satyekját
Szentendrei csoportkép
Tétény
Tétényi csoportkép

Sok jó kép van még, dehát már elég talán ennyi....

Boldog Karácsonyt Mindenkinek

Ma anya és apa egész nap főzött, tegnap anya egész nap varrt, és a napjai úgy alapvetően már egy jó ideje a karácsonyra való előkészület jegyében zajlott, de panaszra nincs okom. Én meg csak lesek, kacagok, mászkálok fel, s alá. A lépcső nagy kedvencem. Holnap nagy nap lesz, bár el sem tudom képzelni, hogy mennyire. Tavaly ilyenkor még pocakban voltam. Ma nézegetik a képeket apával, mekkora hasa volt, anyának meg összeszorul a torka, mennyit, de mennyit változott minden egy év alatt. Agynszeretgetett, néha alig kaptam levegőt, nem is értem mi van vele. De tényleg nagy nagy hasa volt....holnap jövök az ünnepi képekkel remélem, de addig is egy két gyöngyszerm az elmúlt hallgatag időszakomból:

Mikulás

Tegnap reggel, én is bizonyítékot találtam arra, hogy éjjel nálunk járt e kedves vendég. Készített egy meseszép asztalt, tele sok sok remek ajándékkel. Anyuci sok fotót is készített róla, hogy megoszthassam veletek.
Kaptam egy oroszlánt, amire a nagyok azt mondják, hogy interaktív, anya oda van érte. Én csak rángatom. Van rajta tükör, mozog a lába ide oda, fellehet húzni, és akkor rezeg, rágóka is van talán rajta, szóval felfedezni valókban gazdag. Ennél is izgalmasabb, a mesekönyv, amit Attilától kaptam. Anya minden oldalát külön
lefotózta, hogy megmutassa nektek. És Attila, amikor odaadta, azt is mondta, hogy Tőle mindig könyvet fogok kapni, és ez remek:D
Réka pedig egy jól markolható egérrel lepett meg. Nem kétlem, hogy sokat lesz nyálas az orra:D.

Lilafej

Elsőre vicces, azután mégsem Legújabb szokásom, hogy ha valami okból sírni kezdek, egyszerűen nem veszek levegőt. Nagyszülők rémült anyukámnak (nem az az ijedős fajta) mosolyogva csak annyit mondanak, fújj az arcába.
De nézzünk egy konkrét esetet:
Helyszín: bp kávézó
Szereplők: Olivérbaba, Nagymama
Szemlélő: Anya

Négykézláb pásztázom, asztalok, székek lába között. Idilli az állapot, míg meg nem botlik a kezem a nagy semmiben, és hopp, koppan az orr. Anyáék minden nyomatékos kérése ellenére nagyi felkap(anya épp telefonál, különben nem hagyná). Ordítok, majd azonnal csend. Anya már tudja, hogy ez nem a megnyugvásomat jelzi. Ez az a bizonyos, tátott szájjal nem vesz levegőt állapot. Nagyi fújja az arcomat. Nagyi egyre gyakrabban fújja az arcomat. Nagyi egyre erősebben fújja az arcomat. Nagy rázni is kezd. Nagyik ráz és fújja az arcomat. Nagyi ráz, és már rémülten mondogatja, vegyél már levegőt, vegyél már levegőt. Egyszercsak veszek. Lila a szám, a fejem, és nagyi meg sápadt. Még egy nagy levegőt veszek, majd teljes kimerültségben némán nagyi vállára pihenek. Fél perc pihi,néhány pahaszos hanggal, aztán már el is felejtettem az egészet. Nagyi odajön anyához, és csak ennyit mond:
-tényleg nem vesz levegőt. Ezt aztán fújhatod:D
Akkor már nevettek mindketten. A helyzet azt, hogy ezt akár naponta többször is eljátszom. Nem kell hozzá nagy kopoanás, semmi. Csak egy kis fáradság, és némi ellenállásba ütközés. Ez az első olyan alakításom, ami kicsit aggasztja anyát. Nade majdcsak leszokom rólat.

Így kimerültem tegnap a bejegyzésben:D

Kép Regény

Nagyon rég nem meséltem magamról, pedig annyi, de annyi dolog történik velem. Anya egyre kényelmesebbé igyekszik tenni a hátán töltött időszakokat. Sorra készülnek a hordozókendők. Nagyon szeretem őket, csak le ne ugorja a hátáról örömömben, amikor a hátrakerülést sejtem.
Voltam Debrecenben. Pocakosan is voltam már ott, de kinn egészen más, higgyétek el. A fura csak az volt az utazásban, hogy apa is hátul ült végig. Na de mindegy. Remek hétvége volt, mert sok sok idő töltöttem apával, mert anya előadásokon volt. De amikor kellett ott volt ám:D.
Sok sok dolgot eszem már. Gyakorlatilag mindent amit anyáék, csak óvatosabban fűszerezve. Kivételt képeznek azok az alkalmak, amikor kikunyerálok valamit az ő tányérukból. A cicit még mindig nem mellőzöm, mert anélkül nem élet az élet.Fogaim nem gyarapodnak, de nem is hiányoznak.
Návnapomra kaptam zenélő és guruló cicát, egy remek kisautót, és egy nagyon helyes kutyust, aki azóta az ágyikóban mellettem alszik. Anyáék meg egy praktikus játéktárolóval örvendeztettek meg.
De jöjjenek a képek, mennyit, és merre fejlődtem mostanság.

Habszakál

Itt segítek anyának készülni a debreceni hétvégére készülni, már ami a kaját illet:D

Szó volt róla, hogy Én vezetek Debrecenig, de aztán meggondoltuk magunkat.

Apa enni tanít, de nem ám pilóta kekszet, olyat nálunk nem találsz:D

Ott már majdnem egyedül megy

Az egyik kendő, amit anya készített

Az etetőszékem, amit nem szeretek, a látszat csal. Már nem lehet beleültetni, nagyon ideges leszek, de azt ne akarjátok látni:D

Nagyon szeretek hintázni, itthonra is szeretnénk, de még tárgyalások zajlanak

Karonülő baba fürdeni készül, látjátok apa kezében vödört?

Első névnap

Tegnap volt pocakon kívüli első névnapom. Remekül telt. Csepelen töltöttük az estét, utána anyussal összebújva aludtam egy darabkát. Jól megölelgetett, és még utána az ágyban is sokáig simogatott. Ajándékokat is fogok ám kapni. Kihallgattam őket rendesen. Holnapm lesz a nagy ünneplés a családdal. Nagyiék is ott lesznek.
De amúgy már kaptam ajándékot Nórától, Tibitől, és a nagylány Zsófitól. Egy mesekönyvet, és egy kezeslábast. Fotók majd jönnek a többi ajándékkal együtt.

Próba születésnap

Ma egy éve tudták megy anyáék, hogy kisfiúk lesz.
Ma egy éve kezdte meg anya ezt a blogot írni nekem, és írja azóta is, hogy minden fontos eseménynek, ami velem történik nyoma legyen.
Sok sok dolog történt azóta. Kibújtam a pocakból, és egyre növök. Sokan látogatták meg a blogunkat, de senkit nem szeretnénk statisztikákkal traktálni. Inkább csak egy vidám zenés klippel örvendeztetem meg azokat, akik ezt a bejegyzést elolvassák.

Az ortopédusomnak ajánlom

Akinél 3szor voltunk, és negyedszerre is visszarendelt volna(de anya megelégelt a dolgot), merthogy kötött a csípőm. Jelzem, nem az én csípőm kötött, csak neki nincs elég erő a karjában, hogy leküzdje az én ellenállásomat, ugyanis utálom ha akkor teregetik szana szét a lábam, amikor én nem akarom. És hogy bizonyítsam eme kijelentésemet, most egy két képpel prezentálom hajlékonyságomat(ami felmenőimet egyáltalán nem jellemzi amúgy.)

Elkaptam az első labdát, amit nekem dobtak

Anyuci barátnője dobott nekem egy szép nagy labdát, és most tovább kell dobnom, ha a feladatomat elvégeztem vele.

A játékszabály:

1. Linkeld be a blogodba azt, aki "ezt tette veled! :)
2. Ossz meg magadról hét dolgot. Akár különleges akár hétköznapi vagy esetleg titok.
3. Nézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld ki a blogodban.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban a játékról.

A hét különleges dolog rólam.

1. Imádom a drótokat, fémdolgokat, telefont, távirányítót, stb...
2. Nagyon jó iramban mászom a kiszemelt tárgyhoz
3. Már tuti nem kötött a csípőm, bár szerintem soha nem is volt az, de ezt egy következő bejegyzésben kifejtem.
4. Szeretek bilin ülni és alkotni bele (most is épp azt teszem)
5. Még mindig csak cicin alszom el, de azért már eszem mást is
6. Anya papucsa a kedvenc tiltott csemegém, olyan szép kék, és van rajta rózsaszín kisvirág is ki tudna annak ellenállni?
7. Kevesebbet alszom, mint amennyit anya szeretné hogy aludjak.

Gurítom a labdát tovább, bár 7 embert összeszedni... jajj...
Áron, Dominó, Lóci, Bakka, Peppe, Szirka
Apa szólt, hogy csak 7 embernek dobtam tovább a lapbdát, ennek örömére, most kitaláltam, hogy Ő lesz az aki még kap egyet:D! Apa várjuk a 7 gondolatot magadról:D. Neki kicsit más blgoja van, mitn az enyém, de ott sem árt ha megismerik a szerzőt.

A kocsMAnó

Képzeljétek még nem alszom...apa azt hitte, hogy már elaltatott, de lerakott, és egyszer csak azt vette észre, hogy én nézelődöm a kiságyban. Azután elkezdtem ácsorogni, és kiáltozni a nagyvilágba. Most már altatni próbál, de én addig tutulok, amíg el nem mondhatom, hogy söröztem apával.
(a képek telefonnal készültek a minőségért bocsi, de lesifotósok voltak csak:D)

7 hónapos lettem

Köszönöm szépen kellemesen növögetek.
Mászom, vigyorgom, és játszadozom.
Mai nappal megkezdődött a hozzátáplálásom hivatalosan is. Együtt ebédeltem anyáékkal. Nem egészen ugyanazt, de hasonlót, bár ezt pontosan anya receptes blgoján tudatjátok meg.
Ma a hófordulóm alkalmából a védőnénik berendeltek pót BCG-re, mert az elsővel semmi nem történt. Ezzel már tuti fog.
Minden rendben van velem.
2 fogam van
7960 g a súlyom
nem hivatalosan kóstoltam már almát, barackot, banánt, szőlőt és szilvát. Ez a kettő elvileg még tiltó listán van, de én imádom.
Szeretek anyára kötözve vele varrni, sétálni, kirándulni, főzni, vagy bármit, csak legyek a hátán.
Kedvenc játékaim közé sorolható egy cumi, amit közel nem rendeltetés szerűen használok.
És végül, de nem utolsó sorban egy két kép.

Kirándultam

Reggel szombat ellenére korán keltünk. Hátizsák, kendő, elemózsia. Kicsit megkésve indultunk Boti haveromért. Utána hosszú kocsiút jött, már tele kocsival, amit nagyon rosszul viseltem. Pedig Botianyu fincsi teával is megkínált. Utána anya a hátára dobott kendőben és készen álltunk a nagy útra. Boti is háton jött.
Útközben kacérkodtam más kirándulókkal, Boti haverommal, aludtam, eszegettem, és tornáztam anya hátán. Remek nap volt. Elfáradtam, és anya reméli, hogy nagyot alszom, mert holnap is eseménydús nap lesz.

FogantyúK!

Anya mindenkinek a legújabb gyöngyszemünket mutogatja, és csodálja ő is nap mint nap. Ma éppen nagymamámmal szerették volna megkukucskálni, amit én nem nagyon akartam hagyni, és a nyelvecskémmel mindig letakartam az én igazgyöngyeimet. Igen, jól írom, kettő van. Gondoltam, egy füst alatt lerendezem a két alsót. A jobb oldali kicsit le van ugyan maradva, de kinn van.
Meg kell még említenem két fontos eseményt, amik történtek.
Látógatókban voltunk:
Mazsoláéknál:
Ildi, Anya, és jómagam hévre ültünk. Már azt hittem, hogy Alice mamáékhoz megyünk, de azért kicsit előbb leszálltunk, és sétáltunk. Egyszer csak, megérkeztünk, egy még nálam is kisebb babához, aki nekem nagyon tetszett. Ott voltunk, beszélgettünk, nézegettük a babát, játszottam új pajtásom ágyikójában, ezdettem Mazsiaput, hogy tudja milyen egy nagyobb babát emelgetni aztán hazajöttünk.
Botiéknál:
Botiapu megkérte anyát, hogy segítsen Botianyunak ajándékot venni. Nem is akármit. Egy varrógépet. Azt anya vitte ki meglepiből, velem Botiéknak, akik nagyon örültek nekünk. Ezután gyakrabban fogunk összejönni, hogy együtt gyakoroljanak varrni az anyukáink, és hogy ezzel az ürüggyel sokat beszélgethessenek leginkább a fiaikról.