2008. február 18., hétfő

Hazatérés

Megint hosszabb időre burkolóztam hallgatásba, de ennek most az volt leginkább az okat, hogy anya nem volt gépközelben, és anélkül nehéz blogot írni.
Mult szerdán utaztunk Bnyhádra a dédiékhez, ahol fincsi süti, ebéd, remek társaság, esti kártyaparti várt minket. Dédipapa megcsinálta a pelenkázómat, bár az utolsó simításokat ránkbízta, és remélhetőleg apa a hétvégén meg is tudja csináni. Csütörtök délelőtt nagyot sétáltunk a városban, amit igazán jól viseltem, de azért lássuk be, más Bonyhádon sétálni mint a büdös Pesten. Ebéd előtt megnéztük anya nagybátyjának műveit, amik a városban vannak. Rengeteg régi, nem túl szép épületet tett a város díszévé. Egy-két lakást még belülről is megnéztünk, amikhez egészen a harmadik emeletig sétáltunk anyával, de megérte.
Ebéd után anya kötésórát vett déditől, bár a kiscipőmben nem történt előrehaladás, mert a könyv leírását még így együtt sem sikerült értelmezni. Este lustizós tévénézés, és aztán hatalmas alvás, az itthonihoz képet összehasonlíthatatlanul kényelmes ágyon.
Reggelre a kényelmes ágy ellenére tagadhatatlan jeli mutatkoztak annak, hogy már nagyon a végét járja pocaklakó státuszom. Szegény anya annyira bevizesedett, hogy a gyűrűit is alig tudta levennni. A vízhelyzet felkelés után lassacskán javulni látszott, de anya szervezetét valószínüleg még így is eléggé terhelte, mert a vérnyomása és a pulzusa is eléggé felszaladt, és ezzel hosszas rosszullét vette kezdetét. Már orvoshíváson törtük a fejünket, csak a rendelőben senki nem vette fel a telefont. Aztán lassacskán a helyzet rendeződni látszott, de többet jó lenne ha nem lenne ilyen, mert nekem sem tetszett nagyon. Ebéd után indultunk Tihanyba, egy fantasztikus feltöltődős hétvégére, fantasztikus hangulat, meseszép környezet, jó csapat, és gondolathelyeket adó előadások. Igazi kimerítő felüdülés volt, aminek hatására ma szinte egész nap aludtunk...volna.
Amit még extrán kiemelnék a hétvégi események közül az a szombat délután volt. No nem a sétát a Balatonparton apával és anyával, az sem volt semmi, hanem azt, hogy úsztunk anyával. Nem könnyen szánta rá magát hogy a csini kis bikiniében ilyen nagy pocakkal emberek között mutatkozzon, meg félt hogy nagyon megterhelő lesz a szervezetének a hidegvíz, de nem lett semmi gond. Amiko elkezdtünk lassacskán a vízbe jutni, és elkezdtem sebesen feljebb kapaszkodni, de lassan ráébredtem, hogy itt nincs menekvés, lehűtenek. Előszőr csak pár karcsapást tett anya, mert a légzést és a szívritmust rendezni kellett, de utána eégszen szépen lassacskán leúsztunk 8 hosszt, apa felügyeletével, nehogy bármi gond legyen. Mondanom sem kell, meg sem mertem moccanni közben, de így utólag nem volt rossz, és anyának meg kifejezetten jólesett. Az elvégzett munkát azonban nem kerülte el a jól megérdemelt jutalom sem. Mentünk a melegvízbe. Ott aztán beindultam, az a nagy kedvencem. Anya ki tudja lazítani a derekát, sehol semmi nem fáj neki, csak lazítunk. Amikor aztán jöttek a buborékok a vízből, akkor előszőr eléggé kellemetlen volt, mert oldalról maszírozta a kis kuckómat, bár anyának sikerült úgy helyezkednie, hogy ez minimális legyen, utána a derékmasszázs viszont megérte a türelmet. Szóbal a ezt is kipróbáltuk, és nagyon éveztük. A nagy vizikaland után a vacsorát mind egy szálig felfaltuk. A két tihanyi éjszaka nagyon apáhozbújós volt. Egy kis faházban laktunk, Rékával, és Balázzsal, anyáék barátaival. Ezzel semmi gond nem volt, csak a kis ház elrendezése kifejezetten egy család számára lett kitalálva. A galérián egy franciaány, lenn meg 3 ágy, pl. 3 gyereknek. Az emeleten ugyebár nem alhattunk, mert anya éjjel nem szívesen lécsőzgetett volna félálomban. Lenn meg sehogy sem lehetett összetolni úgy az ágyakat, hogy valami franciaágy félét kapjunk, apanélküli alvás teljesen kizárva, így maradt, hogy édeshármasben egy egyszemélyes ágyon. Meglepően kényelmesen alukáltunk, szóval a megoldás sikeréhez kétség sem fér.
Vasárnap 7 körül értünk haza, és azóta pihenni próbálunk, azaz én eröltetném a dolgot. Persze nem nagy sikerrel. Délelőtt fülészeten voltunk anyával, mert viszket a füle hetek óta, és megelégelte. A doktorbácsi azt mondta, hogy ki van száradva, és most pár napig valamilyen gyógyszeres csíkot tesz a fülébe, és kezelésre járunk. Holnap is kell menni. Védőnénihez is kellett volna menni, de mivel csak négyig rendel, és mi negyed ötre mentünk (régebben 5ig rendelt, nem tudjuk mikor változott) lemaradtunk, de holnap délelőtt bepótoljuk, ott indítjuk a napot.
Ha minden igaz, holnap nagymama segít anyának a szobácskánk nagytakarításában, a cuccaim összerakásában, hétvégén meg átrendezzük a szobát, hogy kicsit ideálisabb legyen a helykihasználás a mostaninál. Hosszas gondolkodás után találtunk jobb megoldást. Este anya megint elővette főzőkedvét, bár apa is segítségére volt már a kedvcsinálásban is, és persze utána a munkában is, így hamar, és egészen minimális erőberuházással hatalmas adag sütit nyertünk megint. Egy adag keksz, és egy adag szilvalekváros kosárka készült.
Ha most befejezzük az írást, megyünk azonnal az ágyikóba. (holnap teszünk fel képeket most elfáradtunk)

Nincsenek megjegyzések: