Tapogatózás a sötétben

A mai bejegyzésemet a pénteki eseményekkel kezdem. Voltunk doktorbácsinál. A mérlegelésen 3,4 kg-ra becsülték a súlyomat, hozzátéve, hogy ha nem valószínű hogy a gép túl sokat tévedne, főleg a túlbecsülés terén, szóval minimum ennyi. Ez anyát pár másodpercre azért megrémítette, be kell valljuk töredelmesen, de talán az első sokkon túlesve, már csak arról próbál meggyőzni, hogy ha lehet a héten még bújjak ki, hogy nem benn nőljek óriásbébi méretre, merthogy ki is kellene jönni azért lassacsán. Kb egy hete elkezdődtek anyánál a már általa is említésre méltó mértékű jósló fájások. Már csak arra lennénk nagyon kiváncsiak, hogy pontosan mit is jósolnak, de azt a doktorbácsi sem tudta megmondani. Változás történ atekintetben is, hogy nem a MÁV korházban fogok születni, hanem a Jánosban. Most vált korházat az orvosunk. Vasárnap éjjel rendelt utoljára a Mávban, mostantól a Jánosba megyünk ha menni kell. Büszkén jelentem be azonban, hogy minden ruhám tiszta, ami száraz az már ki is van vasalva, és anya már összerakta az ő korházi motyóját. Nem kapkodta el, de a jelek szerint nem is késett el vele. Egykét dolog nincs még a táskában, de a táska tetején ezek ott szerepelnek egy listán, és beszerzés alatt állnak. Az egyetlen hiánycikk továbbra is a tárolóeszköz, amibe a szép tiszta ruhácskák és palenkák bekerülnek, meg a pelenkázómon kell elvégezni az utolsó simításokat, de az apára vár. Az összes holmim egyenlőre a kiságyamban tornyosul, de mostmár ennek ellenére anya nyugodt lélekkel indulna a korházba, ha menni kéne. Pontosabban már nagyon szívesen indulna, de úgy döntöttünk, hogy most az éjszakai ügyelet után hagyjuk kicsit pihenni a doktorbácsit, nehogy miattunk teljesen kimerüljön.
Puszilok mindenkit, és jelzem, hogy pocaklakóként utolsó bejegyzéseim egyikét olvashatjátok minden valószínűség szerint.
Jajj még van azért pár gondolat amit meg akartam veletek osztani. Szombaton be szerettünk volna nektek számolni a pénteki eseményekről, amivel nem is lett volna gond, ha anya nem fekszik szinte egész délelőtt görcsölések miatt, illetve ha kora délutántól egészen éjféli el nem ment voln az áram. Romantikus este volt. Viharlámpa, és gyertya fényénél olvasott anya egy remek könyvet apának, amíg bírta tüdővel, utána meg beszélgettek, jövőt tervezgettek Remek este volt, és békés. A nap azonban rengeteg elvégzendő feladatott hagyott így vasárnapra, amiknek nem igazán értek a végére anyék, de apa hősies kitartásának köszönhetően a konyha rendeje régi fényében pompázik, és már csak a söprés felmosás várja hogy ma este befejezésre kerüljön. Anya meg óránként nézi, hogy melyik ruháim száradtak már meg, hogy összerakhassa azt a kupacot is, amit majd apának kell a kórházba behozni, ha megyünk haza. Az már igazán remek nap lesz. De anya eldöntötte tegnap a táskája pakolása közben, hogy a korházban töltött 3 nap alatt rengeteg dolgot megtud majd rólam, megismerkedik remek emberekkel, és amennyire csak elhet jól fogja érezni magát, és abbahagyja a rettegést ettől az időszaktól is. Szóval készenállunk, minden indulásra, és a fogadásomra kész. Már csak rajtam múlik mikor lépem át a születés kapuját...