Nem tűntem el

Nagy hallgatásomat megtörve jelentkezem. Tele lennék én mondanivalóval, anya meg be is írná szívesen, ha az ágyból tudna bejegyzést készíteni, de ennek a technikai feltételei sajnos nem adottak.
Eltelt a hét. Anya fárad, én meg remekül táncikálok a pocakjában. Topiatyát még mult hét szerdán vendégül láttuk, nagyon jól viselkedtem az egész főzési idő alatt, és a vacsora is igzán remekül sikerült. A teljes menü receptjét olvashatjátok majd anya másik blogján, de egy kis türelemet még kér ahhoz. Szerdán utaznunk, holnap doktorbácsihoz megyünk Pestre, csomót kell mosni, és ami a legfontosabb, a legjobban annak örülne, ha ez mind az ágyból működne, de sajna nem.
Szombat viszon említésre méltóbb nap volt még a többinél is, mert délben elindultunk itthonról, és egy komoly bevásárló lista minden elemét meg is vettük. Apa még péntek este vett két kifotót nekem, zöldet, és sárgát, meg kádat. Szombaton anyával együtt mentünk pelenkát, hordozót, pólyát, ágyneműt, meg nem is tudom még mindent venni. A Kikában anya megtalálta álmai fotljét, ami sajnos kicsit magasabb árral rendelkezett mint ami épp bele fért a nap költségvetésébe, de azóta azzal álmodunk, főleg most, hogy miután tegnap nagy hevesen kivette a legújabb sütikölteményt a sütőből a dereka teljes amortizálásba kerüt. Szóval ezek vannak. Talán holnap még ha jól haladunk a tennivalókkal rábírom pár sor, vagy legalább pár recept bepötyögésére, de ha nem, akkor hétfőn jelentkezünk. Addig is nőljetek nagyra, puszi, Olivér