2008. június 16., hétfő

Képek után írásban: Keresztelőm

Az előkészületeket nem is elemzem. Pénteken feje tetején állta a világ, apa szabin volt, és mindenki, de mindenki nagy munkában volt. Anya papírzsebkendő hegyeket használt el, és elég kevés hanggal rendelkezett. Délig konkrétan semennyivel. Én 10 órakor ágyba kerültem, éjfélkormég egy 3 perces szopira megébredtem, aztán alvás fél hétig. Anyáék 2kor még valamit matattak, de akkor már fél hullák voltak mindketten. Reggel az ébresztőm után keltek ők is. Fürdés, takarítás folytatása. Porszívózás, felmosás mindegyik szobában, és még sok sok apró cseprő dolog elintézése. Nagyon jó fiú voltam, hagytam őket dolgozni. Anya nagyon nagyon izgult, hosszú nap várt rá. 11re, mire az első vendég befutott, már csak az átöltözés várt rá, de szerencsére innentől Ildi barátnője nagy segítsége volt. Kész a ruha, a frizura, gyors smink, és jöhetek én. Tiszta szerencse, hogy apa egyedül is fel tud öltözni. Rám egy kicsit szűknek bizonyult a felső, mert csak a nadrág szabásánál vette anya figyelembe a nagy pelenkabugyort, de mindneki megszavazta, hogy nem kell ezért eldobhatóra váltani. Készenálltunk fél 12-re. Anya tesóival leegyeztetve a zenék, apa családja a templomnál vár már minket, indulni kell. Útrakeltünk, kendővel, meleg volt. Elfáadtunk mire felértünk, anya meg elfeljtett pzs-t vinni, így még haza csörögtünk, hogy azt hozzanak neki. Templom előt nagy meglepetésünkre a dédiék is ott voltak, ami nagy nagy öröm volt. Mindenkit köszöntöttünk, igyekeztünk mindnekit mindenkinek bemutatni, ami lehet hogy a nagy feszültségben nem sikerült, de túlélték, és bocsánat érte. Mindenki befutott, akire számítottunk. Nagyon szép számban összegyűltünk. Megjött Topi atya-keresztapa is, és bementünk a templomba. A délutáni bérmálás/püspöki mise miatt nagyon szép díszes volt az oltár, ami így az én ünnepem fényét is emelte. Elfoglaltuk a helyünket, Topi flevette a szép ruhát, és elkezdődött a szertartás. Az elején aludtam, de az ördögűzés szóra felébredtem. Kiderült, hogy nem nagy ügy, de azért onnantól jobbnak láttam figyelni, hogy mégiscsak tudjam mi is történik velem. Mosolyogtam is, ami többször meg is akasztotta a szertartást, mert Topinak feltétlen vissza kellett mosolyogni. Elérkeztünk a locsolkodós részhez is. Az első korty kifejezetten jól esett, mert nagyon meleg volt. A másodikra már nem számítottam, a harmadik már kicsit bosszantó szekálásnak tűnt, de szerencsére utána abbahagyták, és meg is törölgeték a fejemet.
A szertartás után hazaballagtunk, ahogy sokan mások is, én is falatozóra vettem az irányt, majd utána kialudtam a szertartás fáradalmait. Közben anya besegített a vendégfogadásban, átvette az ajándékaimat, amiket majd nektek is megmutatok természetesen. Mire ő ebédelt volna, addigra felkeltem, de valakit, már nem is tudom kit kért meg hogy vigyázzon rám, mert ő aznap két db kekszen kívül még nem evett, és az ájulás kerülgette. Megebédelt, a kelleténél talán kicsit többet is evett, de aztán én megint kaptam enni, és már megint indulhattunk a templomba, anya megint izgult, és ráadásul most még késésben is voltunk. Következett a bérmálás. Odaértünk, nem késtünk sokat, beültünk a fentartott helyünkre, még elmondták hogy mimindent kell majd csinálni(hál istennek nekem csak csöndben lenni), átkerültem anyáról apára, elkezdődött a szertartás. Én alukáltam az idő jelentős részében. Egyszer melegem lett és megébredtem, akkor apa kivitt, de utána hamar vissza is mentünk. Mise után haza, Gyulát felköszöntöttük, és megpakolva mentünk át Rékáékhoz, mert ott is nagy volt az ünnepség és Gyulának is meg Anyának is jelenése volt. Odaérve nekünk kellett bemutatkozni többeknek, nagyon kedves emberek voltak, és nagyon fincsi saláta és koviubi is volt a husin kívül, ami anyáéknak is kapóra jött. Az én szórakoztatásomra meg ott volt Dóri, a két éves kislány, aki énekelt nekem, és jókat mosolyogtam rá, de bibííí nem hagytuk hogy lefotózzák első udvalásomat. Kedves kislány. Anya egy idő után nagyon fázott, de kapott harsnyát, zokni, és pulcsit, no meg forró teát. Fél 10kor jöttünk haza, de minden igyekezet ellenére ő eddigre belázasodott, ha nem is nagyon. Hűvös zuhanyt vett, csuklóját hidegvízbe tartotta, engem letett aludni egy kiadós kaja után, majd ő is 2 paplan alatt nyugovóra tért. Reggelre sokkal jobban volt, de azért mégsem mentük el apával a BBS-re, hanem itthon váruk nagyon nagyon. Addig Katával beszélgettünk. Hétfőre meg már csak egy kevés orrfujás maradta betegségből, viszont Gyulának meg mára ment fel a láza. Valami csúnya vírus söpör végig a családon, de elzavarjuk messzire. Hát röviden ennyi. A lényeg, hogy mindenki jól van, mindneki remekül érezte magát, és én egy hős kersztény vagyok, akire mindig lehet számítani, amíg én a számba cicre számíthatok. Remek kimerítő hétvégénk volt, de a következőre készülünk máris, mert JÖNNEK BOTIÉK végre, és én már melegítem is a habtapit a meseszőnyeggel.

6 megjegyzés:

Horváth Botond írta...

Micsoda sűrű programod volt Olivér?! És a tapit nyugodtan melengesd, bár én szétszedésben jobb vagyok :)
hétvégéig üdv: Boti

KisBogyesz írta...

Útólag is Gratulálok a Keresztelőhöz!!!

Névtelen írta...

pff...no comment o_O

Névtelen írta...

csatlakozom az előttem szólóhoz. no comment .... túl sok a dicsekvés

Névtelen írta...

Jaj most ki lesz a keresztapa a harmadiknál?????????????????????????

Névtelen írta...

Biztos a Topis Topi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Illik hozzátok