Cipők, vendégek, miegymás...

Napjaim változatlanul változatosan telnek. Aludni nem szeretek, de néha már sikerül becsempésznem magamat az ágyba, és fél órát a nekem szánt helyen aludni. Ezt remeknek minősítem.
Tegnap kettesben voltunk anyával, és sétálni mentünk délelőtt. Betértünk egy helyiségbe, ahol rengeteg cipő volt, és mi is választottunk ötöt, így any mér elégnek találja a nyári választékot. Meg szeretné osztani veletek is a repertoárt, és én megengedem neki, ennyi hely neki is jár a blogomon. A képen 7 pár van, a legfalsó sorban lévő kettő még hétfői fogás, de mivel ráfért a képre, így odatettük a kompozíciba, de beszéljen helyettünk a kép:

Ma Németországi rokonok voltak nálunk, és nagyon jókat beszélgettünk , és kaptam egy meseszép kézzel készített játszószőnyeget, négy évszak címmel, és anyának kell majd meséket írni hozzá. Már alig várom őket.
Isti nagybácsi mesélt azonban ma este, és még forolyázott is, bár arról már nem sikerült képeket csinálni, mert any ölében voltam.
Aztán nagymama fürdetett, és Isti kapcsolta be a gumipelusonat.
Ma elkészült rólam, életem első videófelvétele is, amint a körülöttm álló felnőttek gagyogásán vigyorgok.

Mérföldövek

Remekül aludtunk éjjel. Reggel esős napra ébredtünk, és nagy esemény várt rám. Az elő oltásom ideje érkezett el. Elég nyűgösen érkeztem meg a doktornénihez. Megméreckedtünk, új súlyom: 5310g. Remek:), elégedettek vagyunk. Szép súlyom örömére le is pisiltem első sorban magamat, meg a mérleget is. Jobb móka kerekedett volna belőle, ha anya nem fogja le a fütykösömet, no de majd legk9zelebb. Aztán jött a szuri. Hős voltam, a bökésre meg se rezzentem, de a folyadék már kicsit fesítőbb volt, és elpityeredtem magam, de csak egy picit. A védőnéni mondta anyának, hogy borogassa be. Amikor megkérdezte hogy mivel, és hogyan mennyire, akkor nagymama meglepve kérdezte, hogy hogy-hogy nem hozott anya borogató eszközt... hát nem tudta hogy ilyen is kell, volt pelenka, fenékre, mérlegre, pelenkázóra, hasra, váltásruha, meg kitudja még miminden amit a nagyi indulás előtt végigkérdezett, de a borogató az nem hangzott el, anyában meg fel sem merült. Ez a borogatós téma annyira lekötötte anya figyelmét, hogy egy az előzőnél sikeresebb pisiprojektet hajthattam végre:oP, remek volt. Eztuán már végképp elfogyott a türelmem, úgyhogy sietős lett a hazaindulás, na nem mintha bárki is marasztalt volna minket...Kendőbe került a popóm, és sietősen lépdeltünk haza anyával és a nagyival. Mire hazaértünk, aludtam, mint a bunda. Egészen fél egyig aludtam anyára kötözve, nem volt szive megbolygatni álmomat, de fél egykor aztán farkas éhesen ébredtem. Ettem egy nagyot, aztán felmentünk a játszásidőben nagymamához, azátn elaludtam, és nagyiék még anyáéknál is nagyobb ágyán durmoltam át az időt a következő kajálásig. Fél hatkor kaptam megint nagyadag tejet, aztán anya szaladt angolra, mi meg nagymamáékkal misére meg énekpróbára mentünk, és én ismét alutam. Angol után megint kaja, és nagybácsi vállán aludtam egy bő fél órát. Utána ő fürdetett ami újabb mérföldköve a napnak a szuri után, bár ez kellemesebb, és most megint étkezés közben diktálok anyának, én a kiskirály:DA képen láthatóvá próbáltuk tenni harci sebesülésem nyomát, de olyan pici, hogy még bekarikázva is csak sejthető, no de azért nem bánkódunk.
Még egy amlítésre méltó apróság van a napban, aztán búcsúzom: Éjszakára már az apa által vásárolt, egyel naggyobb méretű külső gumibugyit kaptam a popómra, ami remek, kényelmes, és nem nehéz úgy rámadni, hogy ne lógjon ki sehol az alsó. Hát ennyit mára, majd jelentkezem alkalomadtán. Puszik

8óra munka, 8óra pihenés, 8óra szórakozás

Új megvilágításba helyeztem a napirendemet! Remélem mindenki nagyon, nagyon kíváncsi rá, bár előre szólok, hogy csak a nézőpontban van eltérés, a lényeg változatlan.
Kezdődik ugye a nyolc óra munkával... mi más feladata lehetne egy csöppségnek, mint hogy kemény szívúmunka árán táplálékhoz jut.
Aztán a jól megérdemelt pihenés, ismét 8 órában. Annak legkedveltebb formája az én kis fejemben, egy jókora "cici a szájbalóg" szundikálás, és ha még csöpög is belőle a tejci, na akkor biztosan meséset álmodm.
Ha kellően kipihentem fáradalmaimat, szórakozhatok 8 órán keresztül, és tehetek bármit ami csak kedvemre való. Pl, nagyon kellemes számomra, ha anya hasán, vagy anya mellet fekve élvezhetem hogy egyre hamarabb, egyre ügyesebben találok rá minden akadály állenére a biztos pontot, a CICIre.
Ez volna az újabb napirendi áttekintésünk, most éppen apa öléből.
Amúgy azért ennél változatosabban telnek napjaink. Mindig történik valami különleges, pl tegnap hagytam anyáékat kitakarítani. Igaz még csak az egyik szobával végeztek, de már ez is valami. Amíg ők ennek a nem túl kellemes kötelezettségnek tettek eleget, addig én Gyula nagybátyámmal, és Rékával voltam sétálni, utána meg Kata nagynénémnél töltöttem a játékidőmet.
Az előző képek ellenére, én még mindig nagyon anyás vagyok, és nem igazán kedvelek mánál lenni, ha nála is lehetnék. Ha hallom a hangját, egyenesen követelem is a karját, de néha már kiegyezem azzal, ha csak odahajol, és bim-bam-ot énekel nekem. Arra mindig sokat kell kacagjak, már pocaklakóként is sokat hallott dallam volt.
Kommunikációs képességeimet is kezdem fejlesztgetni, egészen komoly kis felelgetőset játszadoztam tegnap apával, és Katával is, és az ilyen ki is utánoz most kit? c. játékokat nagyon kedvelem.
Ma reggel megéltem életem első említésre méltó balesetemet. No nem kell megijedni, csak a méheckéim felejtettek el táncolni, sőt még repülni is és egyszer csak a fejecskémen landolt a szerkezet. Megijedtem, kiabáltam, de már el is felejtettük az egészet.
Azt hiszem mindenről említést tettem amiről éredemes volt....ha nem, majd úgyis pótolom. Puszi minden pajtikának, SZIASZTOK

Suttogó, anyuci, nagymama

Teljes az egyetértés, napirend nem ártana....nekik... Nekem van, nekik nem tetszik, pedig igazán könnyen követhető amire vágyom. Cicicicicicicicicicicicicicicici-najó kicsit bealszom, de maradj mellettem, mert csak 10 perc-cicicicicicicicicicicicicici-ha muszáj, büfizzünk, és na jó, pelust is cserélhetünk, és kétszer megnézem a méhek táncát is, de utána már nagyon-cicicicicicicicicicicicicicici. Ennyi, ha apa megjön, ő is geggyülhet kicsit, meg a fürdést is szeretem, de kizárólag teli hassal, úgyhogy vissza a régi mondókához: cicicicicicicicicicicicicicicicicici. Ez nem bonyolult ugye? ki ért egyet?

ma két hónapja....

...megszülettem. Nem gyorsan, nem könnyen, de ez a nap gyyökeres változásokat hozott az életemben. Hogy miminden történt azóta? Ne várjatok részletes beszámolót, mert nem lenne időtök végigolvasni, no meg nekem sem begépelni. A bizts hogy az élet szép, de nem könnyű, érdekes, de engem még elégszűk réteg érdekel. A fő érdeklődési köröm a cicire a kakira és anyára korlátozódik. Fontos szerepe van még apának, de ő sajnos nincs annyit velem mint anya, pedig remek hármasban lenni.
A hétvégénk Bonyhádon telt a dédiéknél, akik már nagyon vártak minket. Elég későn értünk csak oda, aminek fő oka nagy távolság volt, de áthidaltuk, és megérkeztünk. Én szinte az egész két és fél órás utat átaludtam, így nagyon jókedvűen érkeztem meg. Dédipapa fürdetett, amiről természetesen kép is készült. A nem otthon töltött éjszaka fogalmával most ismerkedtem meg. Nem mondhatom hogy nagy változással jár. Anyáékkal alszom, minden megvan amire szükségem lehet, és ha kérek kapok enni. Szombaton csodás napra ébredtünk szép idő, napsütés, és egy mesebeli kert. Ehhez foghatót nem látam még. Rengeteg virág, egy kis mesébe illő halastó, hátul pedig ahova kell egy kicsit sétáltatni anyát rengeteg gyümölcsfa és zöldség. Napom nagy részét kinn töltöttem apával a hintaágyon, én aludtam ő a gépen matatott. A friss levegőn aludtam nagyokat, bár be kell vallanom néha sírtam is, és akadt olyan is, amikor sokáig nem aludtam. Ennek Dédimama nagyon nem örült, úgyhogy igyekeztem a kedvében járni, és aludni amennyit csak bírtam. Egy szó, mint száz, remekül éreztem magam, és megyek máskor is.
Mozgáskultúrám komoly fejlődésnek indult, Csupaszon hasról hanyatt tudok fordulni. A nagy Monapelussal a fenekemen is próbálkozom vele, és komoly dühbe gurít a sikertelenség, szóval nem adom fel, amíg nem sikerül.
Biztosan történt még ezer és egy dolog, de most nem jut eszembe, úgyogy kövegkezzenek a képek.

Egyszerűen hihhhhetetlen

Idejutottam, mesélni nektek. Megint sűrű programjaim miatt nem jutottam ám ide, és ráadásul holnap is megyek dédimamázni egyészen le, messze délre, Bonyhádra. Tiszta remek lesz nekem. Kocsikázás, zötykölődés, utána meg kényesztetés.
A hetem nagyon sűrűre alakult, amint azt mutatja az is, hogy nem volt időm írni. Anya főz, etet, együtt angolórára megyünk, oda jön értünk apa, hazamegyünk, eszünk, aztán fürcsizem egy hatalmasat, ami még mindig a kedvenc elfoglaltságaim közé tarozik, utána összebújik a kis család, és édes hármacskán alszunk reggelig. Én egyszer finom kis hangommal jelzem anyának, hogy szívesen eszegetnék egy kicsit, azt hamar elintézzük, és alszunk is tovább, mintha mi sem történt volna. Reggel, kicsit magamra maradok a nagy ágyban, amíg anyáék megfürdenek. Ezt elég hangosan szoktam viselni a végére, de azért nem okoz komoly törést. Apával reggelizünk hármasban, aztán sajna ő elmegy dolgozni, mi meg maradunk anyával. És minden kezdődik elölről.
Tegnap ebédvendéget vártunk, úgyhogy nagy volt a hajtás. Apa felvitt minket a városba, bevásároltunk, aztán futás haza főzni. Anya hősiessen cipelte a kosarat a kezében, engme meg a melkasára köve... és futás haza, főzni. Szerencsére a kendőben a szopizásom is megoldott, úgy hogy anya főzőcskéz közben. Nagyon szeretem a kendőt ezért. Aztán megjött keresztapa. Odavan értem:D, és az ebéd is nagyon ízlett neki. Utána még kenyeretdagasztottunk, aztán mentünk angolra. Anya elég fáradt volt már, mert nem vagyok túl könnyű. A keddi mérlegelés tanusága szerint 4970g a nettó tömegem:D. Már tuti több, mert rengeteget eszem. Kedden is voltunk angolon, a pontosság kedvéért.
Ma benn vagyunk Pesten, apa dolgozójában. Jólviselkedek, hamarosan megyünk énekre, utána találkozunk Andával, bár lehet h már velünktart énekre is, aztán meg főzőkör, apával, Andával, és Ildivel, no meg persze anya is velemjön.
Holnap is jövök Pestre, mert ha apa végzett a munkahelyén megyünk dédizni. Amíg meg dolgozik apa, addig meglátogatjuk Boti barátunkat.
Most hirtelen ennyit sikerült összeszednem a mult hetünkből. Növök, jókedvű vagyok, eszem, kakilok....Ja a kakilásról jut eszembe, voltunk Szentendrei nagymamánál is, és mindent összekakiltam, és ott is kaptam ezért bónuszfürcit. Megéri mindent összekakilni:D. Na puszi pajtikák, szép napokat, hamarosan megint jövök, remélem hamarabb mint most.