ma két hónapja....

...megszülettem. Nem gyorsan, nem könnyen, de ez a nap gyyökeres változásokat hozott az életemben. Hogy miminden történt azóta? Ne várjatok részletes beszámolót, mert nem lenne időtök végigolvasni, no meg nekem sem begépelni. A bizts hogy az élet szép, de nem könnyű, érdekes, de engem még elégszűk réteg érdekel. A fő érdeklődési köröm a cicire a kakira és anyára korlátozódik. Fontos szerepe van még apának, de ő sajnos nincs annyit velem mint anya, pedig remek hármasban lenni.
A hétvégénk Bonyhádon telt a dédiéknél, akik már nagyon vártak minket. Elég későn értünk csak oda, aminek fő oka nagy távolság volt, de áthidaltuk, és megérkeztünk. Én szinte az egész két és fél órás utat átaludtam, így nagyon jókedvűen érkeztem meg. Dédipapa fürdetett, amiről természetesen kép is készült. A nem otthon töltött éjszaka fogalmával most ismerkedtem meg. Nem mondhatom hogy nagy változással jár. Anyáékkal alszom, minden megvan amire szükségem lehet, és ha kérek kapok enni. Szombaton csodás napra ébredtünk szép idő, napsütés, és egy mesebeli kert. Ehhez foghatót nem látam még. Rengeteg virág, egy kis mesébe illő halastó, hátul pedig ahova kell egy kicsit sétáltatni anyát rengeteg gyümölcsfa és zöldség. Napom nagy részét kinn töltöttem apával a hintaágyon, én aludtam ő a gépen matatott. A friss levegőn aludtam nagyokat, bár be kell vallanom néha sírtam is, és akadt olyan is, amikor sokáig nem aludtam. Ennek Dédimama nagyon nem örült, úgyhogy igyekeztem a kedvében járni, és aludni amennyit csak bírtam. Egy szó, mint száz, remekül éreztem magam, és megyek máskor is.
Mozgáskultúrám komoly fejlődésnek indult, Csupaszon hasról hanyatt tudok fordulni. A nagy Monapelussal a fenekemen is próbálkozom vele, és komoly dühbe gurít a sikertelenség, szóval nem adom fel, amíg nem sikerül.
Biztosan történt még ezer és egy dolog, de most nem jut eszembe, úgyogy kövegkezzenek a képek.