Mérföldövek

Remekül aludtunk éjjel. Reggel esős napra ébredtünk, és nagy esemény várt rám. Az elő oltásom ideje érkezett el. Elég nyűgösen érkeztem meg a doktornénihez. Megméreckedtünk, új súlyom: 5310g. Remek:), elégedettek vagyunk. Szép súlyom örömére le is pisiltem első sorban magamat, meg a mérleget is. Jobb móka kerekedett volna belőle, ha anya nem fogja le a fütykösömet, no de majd legk9zelebb. Aztán jött a szuri. Hős voltam, a bökésre meg se rezzentem, de a folyadék már kicsit fesítőbb volt, és elpityeredtem magam, de csak egy picit. A védőnéni mondta anyának, hogy borogassa be. Amikor megkérdezte hogy mivel, és hogyan mennyire, akkor nagymama meglepve kérdezte, hogy hogy-hogy nem hozott anya borogató eszközt... hát nem tudta hogy ilyen is kell, volt pelenka, fenékre, mérlegre, pelenkázóra, hasra, váltásruha, meg kitudja még miminden amit a nagyi indulás előtt végigkérdezett, de a borogató az nem hangzott el, anyában meg fel sem merült. Ez a borogatós téma annyira lekötötte anya figyelmét, hogy egy az előzőnél sikeresebb pisiprojektet hajthattam végre:oP, remek volt. Eztuán már végképp elfogyott a türelmem, úgyhogy sietős lett a hazaindulás, na nem mintha bárki is marasztalt volna minket...Kendőbe került a popóm, és sietősen lépdeltünk haza anyával és a nagyival. Mire hazaértünk, aludtam, mint a bunda. Egészen fél egyig aludtam anyára kötözve, nem volt szive megbolygatni álmomat, de fél egykor aztán farkas éhesen ébredtem. Ettem egy nagyot, aztán felmentünk a játszásidőben nagymamához, azátn elaludtam, és nagyiék még anyáéknál is nagyobb ágyán durmoltam át az időt a következő kajálásig. Fél hatkor kaptam megint nagyadag tejet, aztán anya szaladt angolra, mi meg nagymamáékkal misére meg énekpróbára mentünk, és én ismét alutam. Angol után megint kaja, és nagybácsi vállán aludtam egy bő fél órát. Utána ő fürdetett ami újabb mérföldköve a napnak a szuri után, bár ez kellemesebb, és most megint étkezés közben diktálok anyának, én a kiskirály:DA képen láthatóvá próbáltuk tenni harci sebesülésem nyomát, de olyan pici, hogy még bekarikázva is csak sejthető, no de azért nem bánkódunk.
Még egy amlítésre méltó apróság van a napban, aztán búcsúzom: Éjszakára már az apa által vásárolt, egyel naggyobb méretű külső gumibugyit kaptam a popómra, ami remek, kényelmes, és nem nehéz úgy rámadni, hogy ne lógjon ki sehol az alsó. Hát ennyit mára, majd jelentkezem alkalomadtán. Puszik