2007. december 15., szombat

Együtt a banda

Most értünk haza Győrből. Remek volt, elfáradtunk. Régen gyűltünk össz ilyen szépszámban. Mindenki hozott magával finomságokat, mi már tegnap beszámoltunk, hogy mi minden finomságot viszünk, de a többieket nem is sejtettük. Voltak saláták a mi Veráék specialitása, kaszinótojások amikről mindig Erzsike gondoskodik, remek ízeket és formákat tud összehozni, még a sajtot is ki tuja nyújtani, hogy sajttekercset készítsen belőle. Szóval mi szem szájnak ingere. Mi is falatoztunk anyával, bár a szokásosnál nem többet. Aztán beszélgetés mindenféléről, a gyerekekről, az országról, kivel mi a helyet, mik a tervek és a kilátások. Szóval sok felnőttes téma, ami egnem nem érdekel nagyon. Bár velem is sokat foglalkoztak, meg anya egész délután csak üldögélt, és engem simogatott, és leste minden mozdulatomat. Kárpórolt a tegnapért, már nem vagyok durcás.
Természetesen képeketis készítettünk, nem volt könnyű apából kicsikarni őket, mert nagyon lefoglalta az új telefonja, de én mint férfiember ezt megértem teljesen. No de végül még csolortkép is készült, szóval meg tudom veletek osztani a kis közösséget.
Péter, Margitka, Erzsika, Lacika, Vera, Nagyapa, Nagyanya, Orsi, Isti, Anya meg én(a fény szeszélyes játéka tette anya pocijára azt az engem jelző kék kört, ha hiszitek, ha nem , én intéztem), Tibi, Nóra, Zsófi


Itt már apával, így jobban érezzük magunkat

1 megjegyzés:

Horváth Botond írta...

Jó, hogy elmúlt a durcid. Amúgy meg ne izgulj, ha megszülettél, anyukád egy ideig nem is szagol majd a konyha felé, nemhogy sütiket sütni :)
pá: Boti