Az elmúlt napokban apa otimalizást, és kicsit továbbfejlesztette az Adventi naptárunkat, mert sok panasz érkezett, hogy nem lehet elkapni a hópihéket. Akinek most sem megy, nem érdemli meg, a képet, de azért remélem mindenkinek sikerül.
Mostanság új könyvet kezdtünk el olvasni: Dr. Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni! címmel. Nagyitól kaptuk, és azt mondta, hogy neki sokat segített, hogy megkönnyítse a szüléssel járó kellemetlenségeket. Engem annyira nem fog meg a téma, de anya előszeretettel olvassa, bár a megszülésem körül nyilván neki lesz több feladata...
Amúgy senki nem akarja elhinni, hogy márciusig bennmaradok, akkora hasa van anyának. Sőt, ma már azt is kérdezték, hogy ketten vagyunk e. Arról azért talán már tunánk. Szerintem én egyedül vagyok, és nagyon nagyon élvezem, hogy ekkora helyem van, mert nem is vagyok én túl nagy. Teljesen normális közepes kis fickó vagyok, extra helyigénnyel, amit anya biztosíti is nekem, saját kárára. Az alvás egyre korlátozottabb pózokban sikerül csak neki, főleg az elalvás okoz némi problémát. Akkor megy csak igazán könnyen, ha apa is ott van, és neki lehet támaszkodni. Aztán ha az elalvás sikerült, a következő porbléma az ébredés, és felkelés, mert ritkán találunk ideális pózt, ami nem okoz egy idő után derék, hát, nyak, has kellemetlenségeket. Ezt még cifrázza az, hogy én szeretek anya hólyagjain táncolni, így reggel általában nagyon hamar ki kéne érni a vcbe, ami elgémberedett tagokkal több mint nehéz. Szóval így éldegélünk mi hármacskán, én virgonckodom, anya lelkesen tűri, apa meg segít amiben tud. Egyre többet reagálok a külvilágra, pl ha anya meglegvizet enged a hasára, én azonnal ugrom egyet, és ezt akárhányszor eljátszom. Mostmár anya is egészen meg tudja állapítani, hogy éppen mim hol van, és sokat szórakozunk azon, hogy ő megnyomja valamelyik kis tagomat, én odébbhúzom, anya abbahagyja a nyomást, visszadugom, és ő aztán megint megnyomja, és kezdődik minden előlről. Mókás dolog. Egyszer már apának is megmutatnám ezt a tudományomat, de mire ő odaért, anya mindig kifáraszt. De majd eljön az ideje az apával való játéknak is:). Kivájuk
Tegnap csináltunk sütihegyeket anyával, aminek nyomai a ruháján is láthatóak, a gyertyagyújtás képein. Igazná nem lehet neki felróni, hogy ekkora pocakot összelisztez, alig éri el a pult belős felét tőlem:D.
Így zenélünk mi anyával
Nagyiék
Gyula és Réka
Együtt a család
Székely család koszorúja
Sós süti magok nélkül
Édes süti
Sós süti magokkal
Variációk egy tésztára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése