2007. december 14., péntek

Elfáradtunk...

Ebben a pillanatban sértetten matatok anya hasában. Egész délután nem velem foglalkozott. Ha az ő kedvenc 10 dolgát kéne felsorolni, akkor az Apával kezdődne, és az első öt helyet el is foglalná, utána meg a főzésé a maradék. Most durci vagyok... Ha jobb a kedvem, akkor talán magamat is belesorolnám. Szóval helyettem egész délután különböző sütemények készítésének szentelte anya az idejét. Az tuti, hogy március után ezt már nem engedem meg neki. Nem csak rugdosni fogom, de majd ordítok is, ahogy csak bírok. Ma még valahogy lenyelem a gombócot. Azért nem háborodom fel teljesen, mert igazán finom dolgok készültek, bár egy adag pogácsa odaégett sajna, de hál istennek abból kettő tepsi készült. Most sül a második, igyekszünk nem elégetni ezt is... A másik két/három féle süti azonben remek lett, és még ma este a receptjeit is megnézhetitek, Furi pogi, Csokicsoda meglepivel, és Ronda és finom címen, a másik blogunkon. A Tejszínes pogácsa receptjét is feltesszük, és reméljük, hogy kellően fotogén darabok is keverednek ki még a sütőből 1-2 percen belül.
Ha azzal elkészültünk, akkor viszont már tényleg én jöjvök a nap végére, az ágyikóban csak azt nézi anya, hogy én mit művelek, amíg apa nem jön. Szóval igyekszem addig nem totál kifáradni, hogy játszhassunk egy kicsit még. Bár anya sajna némi ápolásra is szorul, mert az arcürege rosszalkodik, de a kamillás inhalálás, tengeri sós orrcsepp, és infralámpa csodákat tesz, ezt már tapasztalatból tudjuk. Aztán meg aludni sem ártana, mert holnap Győrbe utazunk, hogy együtt is megünnepelje a család Dédipapa születésének 100. évfordulóját. Erre visszük a sütiket is, szóval apa most nem járhat rá nagyon:D.

Nincsenek megjegyzések: