Egy kis pótlás

Mult hétvégén ellátogattunk Csepelre, hogy meglátogassuk Gyuribácsit, és a többieket. Jó hosszú látogatás lett belőle, de nem bántam. Jó sokan összegyűltünk, remek vadast ettünk, és megkaptam életem első ruhadarabjait is. Anya szerint roppant picinek tűnnek, nagyi azt mondta, hogy nem sokkal születésem után jók lesznek. Hát roppant kiváncsi leszek rájuk. Ti előbb fogjátok látni mint én, mert még fotók is készültek a nevezetes találkozón, amiket anya segítségével most meg is osztok veletek.

Apa, Anya, A RUCIM:), Melcsi, akitől a ruhát kaptuk

Apa épp a képemmel büszkélkedik Gyuibácsinak

Apátlanul!

Ma apa elment dolgozni... be, messze az irodába...nem örültünk neki, sőt, úgy el voltunk apátlanodva, hogy még blogot írni sem volt kedvünk. Pakolásztunk anyával, tettünk vettünk, aztán délutánra mentünk fel busszal apához. Alig vártuk hogy együtt legyünk. Hihetetlen milyen hamar megszokja az ember ha jó dolga van. Apa itthon volt 3 napig, a negyediken elment pár órára, és máris nem vagyunk olyan remek hangulatban. Most értünk haza. Mostmár van kedvünk az íráshoz, mert apa is itt pötyögteti mellettünk a saját gombjait, csak erőnk nincs már. Most utolsó lelkierőnkel egy rövid tornával zárjuk a napot, csak hogy szokjam, meg mert anyának is jót tesz, apa szerint, már most érezni a hátán, pedig még elég keveset csináltuk. Én még mindig nem vagyok oda érte, mozdulatlansába burkolózom, egészen addig, amíg biztos talajt nem érzek a lábam alatt. De anya rendületlenül kitart, csinálja, és utána alszunk nagyokat, ahogyan az lesz ma is. Üdvözlök mindenkit a pocakon túli világaban!

Apás nap!

Apa reggel, a szokásos időben elindult a buszra. Fél óra eltetével hívta anyát, hogy épp kullog haza, mert nem jött a busz, valami baleset miatt. Bevalljuk anyával hogy nagyon örültünk ennek a hírnek, és nagy örömmel vártuk haza apát. Ezután már egész nap itthon maradt, és itt dolgozott mellettünk. Igyekeztünk teljesen békénhagyni, bár szerinte ez egyáltalán nem sikerült. A legnagyobb kilengést azzal okoztuk, hogy elcsaltuk magunkkal a védőnénihez is. Sajnos ott elég sokat kellett várni, de apa legalább pihizett azalatt, amire azért is tuti h szüksége volt, mert amikor anya mondta neki, hogy nézze meg a hasát, mert látszik a rugkapálásom, csak annyit mondott jó, de a szemét nem nyitotta ki. Talán majd este is rázendítek egy nagyobb akcióra, és akkor már ő is nagyobb figyelmet szentel új tudományomnak.
A védőnéni sokat beszél, de kedves hölgy, méreckedés, vérnyomásmérés, leletek bevezetése az összes könyvbe. Nem járok kevés adminisztrációval. Mindennek a végén, meghallgattuk anyáékal a szívhangomat. A védőnéni nagyon hamar megtalálta, és nagyon szépen hallatszott. Szerinte igen stramm gyerkőc vagyok:D, ajánlom is hogy így gondolja. Aki már láthatóan mozog a 24. héten, az csak stramm legény lehet. Aztán egy idő után szabotáltam a behallgatózást, hiszen az mégiscsak az én magánszférám, és odébbhúzódtam. Állítólag ezt hamarosan már nem fogom tudni megtenni, de amíg igen, addig bizony én szabom a határokat.
Mai bejegyzésem végén, mégegyszer megemlékezem kedves blogbarátom fél éves születésnapjáról, és itt is további remek rosszalkodást kívánok neked Botibaba, a szülőknek meg kitartást!

A hétvége itthon

Ilyen még nem is igen volt, hogy ilyen nyugodt hétvégét töltöttünk itthon hármasban. No nem voltunk azért restek csinálni egy sereg izgalmas dolgot. Pénteken hazaértünk busszal, ami sokkal melegebb mint az autó, de az autóra még sose vártunk, és sose futottunk, szóval azért inkább a kocsi mint a busz. De most még egy kicsit várni kell, hogy a szerelőbácsitól visszaköltözzön hozzánk. Ami azonban fontosabb, hogy azóta csak itt Bicskén csináltunk mindenfélét. Szombaton Apa nagyot aludt, sokkal nagyobbat, mint amit anya meg én, de ő tette jól. Csak any háta kicsit lestrapálódott, ezért eléggé fájt neki. Egész napra rányomta a béllyegét, hogy keveset aludtunk, és hogy fájt anya háta. De átvészeltük, és még sétáltunk is egyet délután, mert megnéztük a Macskákat a Művelődési házban. Remek volt. Nagyon szeretem a zenét, rugkapáltam is rendesen, az egész előadás alatt, bár ez nem lepte meg igazán anyát. Szó se róla, kedvelem a zenét. Színház után, anya mindenfélét tett vett, apa meg felszerelt pár polcot. Anya szerint remekül haladnak a dolgok, és egyre lakájosabb a szoba. Remélem lassan már fotókat is fogunk róla készíteni, csak addig még nem szeretnénk, amíg dobozok vannak középen, de már több az üres, mint a teli, jelentem büszkén. Ma éjjel remekül aludtunk, nem ébredtűnk túl későn, de azért kipihentük magunkat, és az esti masszázsnak köszönhetően anya háta is sokat javult. Apa sokat alszik, azaz csak hétvégén, mert hétköznap sokat dolgozik, így igyekszünk békénhagyni, már amíg anya türelme tart...ami véges, apa legnagyobb bánatára. De komoly galiba semmiképp nincs ebből. Majd ha már nem anya pocakjában ébredek, én biztos nem leszek ilyen toleráns, és addig fogok kiabálni, amíg nem figyel oda rám ő is. Ez a tervem.
Délután beavattuk az új sütőt. Készítettünk püspükkenyeret. SIKERÜLT:), pedig kicsit aggódtunk, mert ez a sütő árammal működik, és anya ilyet még nem használt. De fincsi lett a süti, és a legjobb az az egészben, hogy a sütit lehet lesni a sülés közben, mert üvegajtó van, benn meg világítás. Vacsora után, meg a lehető legizgalmasabb része jött a napnak. Teljesen visszahúzódtam, meg se mertem moccani. Tornázunk. Eddig is sokat mozogtunk anyával, lót fut föl alá, megállás nélkül, de ilyet mégé nem csináltunk, mindenféle izgi mozdulat, billegtem jobbra ballra. De anya abban bízik, hogy ha kicsit megerősíti a hátát tudatosan a táskacigölésen túl, akkor könnyebb lesz a következő3,5 hónap. Sokat riogatják, hogy nagy a hasa, meg hogy ennél csak nehezebb lesz, stb. Most megpróbáljuk a helyzet romlását legalább megállítani ezzel a tornával. Persze ez a hasnövekedésre nem vonatkozik, csak a hátfájásra:D. Most vagyunk a torna után pár perccel. Kezdem feldolgoozni az újdonsággal járó sokkot, és most én álltam neki nagy erőkkel tornázni, és feszegetni a rendelkezésemre álló teret. Lassacskán búcsúzunk, elkezdünk lefekvéshez készülődni. Holnap indul egy újabb hét, amire rengeteg tervünk van már most, de ezekről majd megvalósulásuk után beszámolok.
Jó növekedést mindenkinek!

Visszatérés egy kicsit a nevemre

Anya barátnője átküldte, amit az egyik könyvében olvasott a nevemről. Kiváncsi vagyok mennyire lesz igaz rám, de biztos ami biztos, most megosztom veltek.

Olivér felelősségteljes, segítőkész férfi, akinek túlnyomórészt a lelkiismerete diktálja cselekedeteit. Nem érdeklik a hiábavalóságok,mindig az a fontos számára, hogy valami hasznosat tegyen. Akkor a legboldogabb, ha nélkülözhetetlennek bizonyul. Ennélfogva, bár Olivér egyértelműen az intellektus és a szellemi kreativitás embere, nem kedveli
a pusztán elméleti foglalkozásokat. Még az is megtörténhet vele, hogy magas képzettsége mellett valami kevésbé kvalifikált, gyakorlati tevékenységet folytat, mert azt ítéli előbbrevalónak. Olivérnek meg kell tanulnia feltenni azt a kérdést, hogy egy munkáért mennyit fizetnek, és csak ésszerű kompromisszumot kötni, különben menthetetlenül kihasználják.
Rendszerint a harmincas évei derekán (vagy még később) jut el odáig, hogy képes harcolni a saját érdekeit. Nagyon békés, konfliktuskerülő jellem, a súrlódások némi szorongást is ébresztenek benne. Intim kapcsolatban szintén kissé stresszes lehet, főleg fiatalon. Ennek ellenére érzelmileg nem sebezhető: erős a lelke, könnyen túlteszi magát a problémákon.

Nulladik névnap

Anyával sokat gonolkodtunk létezik e ilyen, majd ráeszméltünk, hogy ha eddig nem is létezett, akkor mi ma létrehozzuk, és innentől van:), nekem legalábbis tuti. Döntésünket megerősítette, hogy Anya barátnője fel is köszöntött minket, ami nagyon jól esett. Ma aktívabb vagyok, mint tegnap. Akkor inkább egész nap csak lustiztam, és este kezdtem feléledni. Persze a helye az fogy, így a mozgás is korlátozódik, legnagyobb sajnálatomra.
Anya ezen a speciáli napon, utánanézett a nevemnek, hogy mit is érdemes róla tuni. Szent Olivért nem találtunk. Az első Olivér, aki az embereknek az eszébejut, amikor meghallják ezt a nevet, a hírs regényhős, Twist Oliver. Be kell valljuk töredelmesen, hogy még se anya, se én nem olvastuk a történetet, de ezen változtatni kell.
Ennyi híres Olivért talátunk, ki hitte volan!:
* Oliver Cromwell, Anglia, Skócia és Írország Lord Protectora (1599.április 25. – 1658.szeptember 3.)
* Lantos Olivér táncdalénekes
* Oliver Stone amerikai filmrendező, producer
* Oliver Hirschbiegel német filmrendező
* Lawrence Olivier angol színművész, filmszínész (1907. május 22. – 1989. július 11.)
* Oliver Reed angol színész (1938. február 13. – 1999. május 2.)
* Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok úszó
* Oliver Hardy amerikai komikus (1892. január 18. – 1957. augusztus 7.)
* Olivier Martinez francia színész
* Nacsa Olivér előadóművész, humorista
* Twist Olivér, Charles Dickens regényhőse
* Oliver platt, amerikai színész (A kétszázéves ember, A szörny, Hármasban szép az élet, Tűzparancs)
* Szekér Olivér, a No thanx rockzenekar basszusgitárosa
* Somlyay Olivér magyar bmxes világbajnok
A legtöbben színészek. És mi általában nem ismerjük őket:(.

A nevem jelentésének is utánanéztünk természetesen: Az Olivér férfinév a latin Oliverius névből származik. Jelentése: olajfát ültető. Más feltevés szerint, germán eredetű, jelentése: tündér, manó, sereg.

Keresgélés közben, leltünk mégegy híres Olivert, akit ráadásul anya is "ismer", és kedvel is: Jamie Oliver.

Hirtelen ennyi dolgot leletünk, és én ezzel kívánok magamnak BOLDOG NULLADIK NÉVNAPOT! És mindenkinek, akinek szébe jut, előre is köszönöm!

Zajlik az élet!

Nem hittem volna, hogy létezik eseménydúsabb hétvége a multhetinél, főleg nem úgy hogy azt itthon töltöttük. Szombaton reggel útnak eredtünk, hogy anya megint meg iskolába, apa meg elmegy edzeni. Csak előtte, még beugrunk az Ikea-ba. No itt máris vége volt minden további tervnek. Annyian voltak, hogy csak na, én nem láttam, de hallottam a hatalmas nyüzsit, és én mondom, nem lehtett semmi. Vettünk egy két dolgot, de utána azonnal mentünk vendéségbe, se suli, se edzés, bár én nem bántam, a suli amúgy sem olyan izgi, és így apával egész nap együtt voltunk. A vendéségben remek vadast ettünk anyával, pedig eddig azt sem tudtam, hogy van olyan, de igazán fincsi volt. Utána meg mekaptam az első saját ruháimat. Nagyon jó lenne látni őket, anya szerint igen picik de nagyon aranyosak, nagyi meg azt mondta, hogy ez jó lesz nem sokkal a születésem után. De majd kiderül. Nagyon későn mentünk haza, és anya öccsét is mi vittük. Vasárnap sokáig, sokáig aludtunk, és még aludtunk volna, de mentünk misére, aztán meg jött a nagy munka. Ami igazából csak apának volt nagy munka, nekem csak hatalmas zaj. Anya besegített, és a koordinációs részt vállalta magára. Fekjerültek a konyhaszekrének a falra, összeraktuk az Ikeában beszrezett új asztal, feltettük a polcot a hálószobában, és sokat sokat sörögettünk, pórszívóztunk. Késő este, hulla fáradtan pottyantunk az ágyba... azaz anya és apa hulla fáradt volt, én meg nekiálltam virgonckodni, de anya azért tudott aludni, csak néha ébredt fel, meg érzékelet álmában, hogy én épp edzést tartok.
A mai eseményeket sem érdemes szó nélkül hagyni. Szokásos reggeli készülődést apával, némi felkelés körüli huzavona után, aztán indulás. Nem sokat autótunk, még Bicsékről sem értünk ki, és a kocsi megállt. Akkor apa telefonált, utána vártunk... fáztunk, majd jött egy bácsi, aki elvitte a kocsit, mi meg elsétáltunk hármasban, kézenfogva a buszhoz. Ilyen sem volt még mióta én az eseményeket fülleltartom. Jó móka volt. Haza sajna már nem apával jöttünk, mert mi előbb elindultunk anyával, mert ment egy csomó másik nénik özé a nagymamával foltvarró tanfolyamra. Ott volt aztán locsogás, de anya azért varrogatott is. Aztán egyszercsak, a legnagyobb meglepetésünkre befutott apa és nagyapa, pont mikor mi készülődni kezdtünk, és együtt ötösben, és ismét kézenfogva, beszélgetve hazasétáltunk. Remek fordulatos nap volt, meg kell hagyni, és olyan jó, hogy apával egészen sok időt töltünk együtt!
Most viszont még csak anyával kettesben megyünk aludni, vagy legalábbis pihizni, remélhetőleg hamarosan apa is csatlakozik. Jó északát mindenkinek, megyek ugrálni, és ha elfáradtok, akkor talán én is pihegek egy kicsit ma éjjel.

Suliban

Anya kicsit késve, de beért a suliba. Már jó ideje nem járt benn, de mint kiderült, semmi fontosról nem maradt le. Kiderült, hogy 15-éig kellett volna konzulenst választani, amiről persze az egész osztály, úgy ahogy van lemaradt. Sajnos csak vicc az egész, amivel nem is lenne baj, ha nem akarának rólunk egy kisebb vagyont legombolni. Bár anya itt a suliban, mindig kényelmesen hátradőlve teázgat az órán, és figyel, hogy én éppen mit alkotok, és azt igazán élvezem. Máskor ilyesmire nem szokott ennyi időt szánni, csak estnéknt, amikor apát várjuk az ágyikóban. Szóval nekem a kedvenc helyem a suli. Csönd is van, meleg is van, tea is van, anya is van, mi kellene még:). HÁÁÁÁT mondjuk apa jól jönne, de ő ritkán van velünk napközben, de holnap hétvége, és akkor több időnk lesz egymásra. Addig meg kitartunk itt anyával a suliban, és hallgatjuk a méllyen dörmögő bácsi hangját, és rugkapálnk teljes erőbedubással.

Felfedezések

Amikor anya a gyógynövények linkjeit gyűjtögette, nagy felfedezésre tett szert. Amit eddig csomornak hittünk az izsóp, amiből így már kettő van. Persze ami a legviccesebb, hogy borsfű, meg egy és ugyan az, mint a csombor. Mindig tanul az ember...Szóval igazán javítani sem kell a blogon, csak az egyik vesszőt majd kicsiréljük /jelre, és akkor egyértelmű, meg szerzünk még egy fűszernövényt, mert akkor a két izsópot egymás mellé tesszük, és még egy kap helyet, még nem tudjuk mi, de jó lenne pl. Babért szerezni. De az majd a jövő zenéje.

Egy eseménydús délelőtt

Tegnap magunkhoz képest is hamar kidőltünk, de mára hült helye a fáradtságnak, kérdés meddig:). De amíg bírjuk, lelkesen cselekszünk.
Reggel arra ébredtünk, hogy apa hevesen verte a billentyűzetet. Dolgozott, dolgozik most is. Hogy ma miért itthon, mert fél tízre ment lecserélni a kocsin a téligumt. Eddig míg apa ott várakozott, anyával összedobtuk az ebédet, ami mostmár csak hül, hogy ha idulunk, akkor már be lehessen tenni dobozba.
Anya legnagyobb örömére ma sor került az utolsó két fűszerescserép beüzemelésére. A fűszerek, amik az ültetésre vártak icipici cserepeikben ott kókadoztak a pulton, pedig locsoltuk meg dédelgettük mi őket, de ha a gyükereknek nincs helyük, akkor mindez hiábavaló. Most elkészült a szobai fűszereskert, ami remléhetőleg egy hónap múlva teljes pompájában fogja díszíteni a szobát, és akkor majd le is fényképezzük, de szegény kókadozókat fotogénebb állapotukban szeretnénk megörökíteni. De azért egy gyors felsorolásban most maradandóvá tesszük, mikből is áll anya kedvenc fűszereskertje:

1. cserép: rozmaring(a legnagyobb), cerry, citromfű

2. cserép: kerti ruta, hepe, izsóp(ezeket apa szerezte az obi-ban, nem igazán tudjuk még mire valók, de szépek, erősek, és APA HOZTA)

3. cserép: zsályaágyás (négy különböző színű zsálya tanyázik benne, meseszép)

4. cserép:görögbazsalikom, bazsalikom, hiányzik még a thai bazsalikom, és levendula(ők a kókadozók, bár ezt talán nem is kell mondani. Szorítsatok nekik ti is. Rájukfér:( )

5.cserép: csombor, bors(ika)fű, kakukkfű

Anya meggondolta magát, (jellemző a határozottságára) mégis csinálunk most is egy egy képet mindegyik cserépről, meg a kertről, és így, majd jobban értékeljük a fejlődést. A fotózásból most a fűszercsoportkép lemaradt, mert túl nagy átrendezést igényelt volna a szobától, hogy mutatós képet tudjunk csinálni, meg az elemek is elkedtek merülni, de este igyekszünk megcsináni, vagy holnap délelőtt.

Ihlet az olvasgatástól

Mostanában elkezdtem ismerkedni hozzám hasonló blogot író csemetékkel. Izgalmas dolog, remek ötletek a rosszalkodásra, anyuák kikészítésére. Bár azt kell hogy mondja, hogy az én anyukámat így előre nem lehet agyonriogatni, edzett a tesóival, bár okozok majd én még fejtörést, és álmatlan északát, azt garantálom.
Anyáék tegnap voltak 3 évesek, és ez igazán egy remek alkalom lenne egy, a tieitekhez hasonló eseménybeszámlóra kedves Kicsi Lilla , és Áron , érdekes, meglepő fordulatokkal, de azt hiszem, erre mi még várunk egy kicsit... De talán hamarosan rábeszélem anyát, hogy ossza meg a lelkes olvasókkal ezt a szép, és néha izgalmas, olykor fájdalmas sztorit. Pedig igazán remek történet ám, csak még egy kis türelem, mert sűrű volt az elmúlt év eseménye:). Remélem nem utál most mindenki itt a kiváncsiságkeltésért, de ez van....anya még hallgat pár hónapot. Addig meg élvezzük a jelent, és a jövő ámait.....

Az ultrahangképek

Apuci most igazán nagy örömöt szerzett anyának! Beszkennelte a legutóbbi ultrahang képeimet, emlékeztek, amiről azt hittük, hogy elvesztek. Nem annyira látszom jól mint az eredetin, de azért elégedettek vagyunk az eredménnyel, úgyhogy meg is osztom a kedves olvsóimmal:), és így, hogy már nem csak az egyetlen papírkánk van, anya már nem is aggódik érte annyira, illetve már az megnyugatta őt, hogy apa vigyáz rá, mert ő ritkábban hagy el bármit is:).

A talpacskám

Első portrém:)

A fejem, és a hasam(najó, kicsit a kezem és a lábam is látszik)

Napól-napra

Tegnap este egészen későn értünk haza. Apáék tegnap ünnepeték, hogy 3 éve szeretik egymást. No nem volt nagy ünnep:), eltelt a keddi nap, ahogyan szokott, aztán beugrottak a Pizzafalóba egy gyors könnyű vacsira és beszélgetésre. Ilyet szoktak csinálni máskor is. Szeretnek kicsit "steril" környezetben lenni. Apa ihat egy sört, amit persze otthon is szokott, de azért ha felszolgálják, akkor az más. Tegnap még az étel is fincsi volt amit rendeltek, pedig általában főleg anya elégedetlen az éttermi menüvel. Bár apának is anya főztje a kedvence. Igaz anya rég főzött, talán leginkább azért, mert még mindig nincs kész a konyhája, de ami késik nem múlik, hétvégén talán tényleg a végére érnek a tennivalóknak.
Aztán este amikor hazaértek, csak nagyapa volt fogadóképes. Ritka hogy ő otthon van, és mama nem, egy ilyen késői órán. Amire ki akarok igazából lyukadni, az azonban az, hogy állítólag anyának nagyon nagy a hasa, és ez az elmúlt két napban látványosan változott. Kiváncsi lennék hogy mekkora is az a has, amit az én jelenlétem okoz, de azt hiszem ez lehetetlen, majd fotókról. Valószínű sokat nőttem, és ez okozza a hasnövekedését, bár helyproblémákkal még mindig nem küzdök, igazán sokat virgonckodhatok, és ezt ki is használom. Most előszőr, még éjjel is szórakoztattam magamat, anya legnagyobb meglepetésére. De az tény, hogy a szűkösséválás napól napra érzékelhető.....el se tudom képzelni mi lesz később, ha nagyobb leszek...Mekkora lesz anya hasa, és hogy fogok én mozogni? És ha netán nem tudok mozogni, akkor hogy nem fog mindenem elzsibbadni? Hát nagy titkokat rejt még a jövő, inkább bele se gondolok, elég minden újdonságot napról-napra megélni.

Fejlődik a blogom

Ma apa munkahelyén töltöttük a napot anyával. Igyekeztünk hasznosan tölteni az időt, talán sikerült is. Ami azonban a leglényegesebb, hogy apa munkatársa komoly ötleteket ad, mint gyakorlott blogvezető apuka. Mostmár visszaszámlálóm is van. Nagyon hozzánkillőnek találja anya is, de a legjobb mégis csak az benne, hogy apa válogatta össze a hozzá szükséges dolgokat. Csak hogy mindenki tudja, hogy mik is ezek: a kis vonalat, amin a számok vannak feltünteve, illetve a babát, ami halad a kis vonalon. Szóval nagyon lelkes blogosok kezdünk lenni, már csak a lelkes látogatókat várjuk. Bár bevallom, nem kergetünk naív ábrándokat, pontosan tudjuk, hogy mi vagyunk az alkotáson kívül a leglelkesebb olvasónik is. De nembaj, mi évezzük.

Hiba került a képletbe

Tegnap este, már épp lefeküdni készültünk, amikor Anya azon morfondírozott magában, hogy miért nem ír a látogatók többsége hozzászólást. Aztán eljött a pillanat, amikor eszébe jutott, hogy mintha lenne egy olyan beállítás, hogy kik írhatnak hozzászólást. Megnéztük... és azonnal kiderült, hogy még csak nem is tud írni a vendégek többsége, mert csak regisztrált tagoknak volt mindez engedélyezve. Na akkor azonnal félálomban változtatott ezen a dolgon, így már tényleg akadálytalanul írhat nekünk bárki, és várjuk is sok szeretettel.

Egy kis névsor olvasás

A legtöbb képen, még csak gondolata voltam, de sajnos nem olyan nagy fotós a család, hogy mindenkiről a legfrissebb képet tudjuk itt összeszedni, de a fotózási szokásokon változtatni fogunk.

Apus Nagymamája, és Nagypapája

Dédiékkel

Kata, Apa, Anya, Gyula Isti(anya testvéreivel)

Edina és Hajni (Apa nővére, és unokahuga)

Nagyiék, akiktől anyust kaptam

Apa Édesanyja, és az ő párja

Rossz pénz nem vész el

Meglett az elveszett ultrahangfelvétel:). Apa övtáskájában volt, és tök véletlenül került elő. Pedig már anya is egészen kezdett belenyugodni, hogy az bizony már nem lesz meg. De holnap azonnal lefénymásolják, és az eredeti bekerül a legbiztonságosabb helyre, ami létezik a kis lakásunkban, nehogy megint ilyen riadalom legyen. Dehát tudhatnák ROSSZ PÉNZ NEM VÉSZ EL:D...

Két kedves olvasmány, amit a hétvégén hallottam

Két magzat beszélget

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted, õ mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetõen élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Az én anyukám velem

Mécs László: A királyfi három bánata
/részlet/

Amikor születtem nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.

Királyi családdá válás állomása
Péter, Kata, Anya, Apa

/Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna.../

Az elejére már nem is emlékszem:D

Nagyon hosszú volt a hétvége, anya is elfáradt rendesen, de azért remekül érezte magát. Mindenkinek agyon mutogatta a képemet, amit a doktornénitől kapott, aminek az lett az eredménye, hogy valahol Debrecenben sikerült elhagyni a nagyértékű papírdarabot....Most abban reménykedik, hogy mielőbb újra kaphat, ha nem is ugyan olyat, de legalább hasonlót. De nem ez volt a hétvége fő eseménye azért azt hozzá kell tennem. Pánteken utazás, ami nekem nagyon jól jött, mert míg apa a szakadó esőben vezetett, addig mi anyával szunkdiztunk egyet. Ezt anya eléggé röstelte, mert apusnak biztosan jól esett volna beszélgetni egy kicsit, és nem magányosan vezetni 3 órát. De szerencsére apa ilyesmit sose róna fel. Aztán estére kiderült, hogy nagy szükség volt erre az alvókára, hiszen a program, amire anyáék mentek éjfélig tartott, szóval ha nincs délutáni alvás, akkor nagyon kidőltünk volna. Este aztán alvás, alvás, alvás, tornaóra nélkül. Persze én azért mocorogtam napköben is, de anya most kevésbbé foglalkozott velem, akárhogy is ugráltam. De folyton rólam beszélt:D, ami azért jólesett. Péntek estétől vasárnap délutánig mindig rengeteg zaj volt körülöttünk, zene, beszélgetés, zsúfoltság, esemény esemény hátán. Szombat este is éjfélig parádéztunk, sőt utána még nem is jött az alvás azonnal, hanem nagy beszélgetést tartottak anyék valakikkel. Apa is beszélt, kicsit többet mint szokott. Jó lenne többet hallani a hangját, meg érezni a kezét anya pociján, de ő kicsit csöndesebb mint anyu.
Ráfért anyáékra a hétvége, kicsit együtt voltak, kicsit kimozdultak, és új erővel állank újra munkába, most hogy kész a nagy kuckónk itt lenn a napfényes oldalon. Ha most dolgoznak, és igazán ügyesek, akkor remélhetőleg hamarosan már nem csak reggel meg este hallhatom apa hangját, és én is apukámmal megyek majd éneket tanulni, mint Botond egyik csoporttársa. Az lesz ám a jó világ. Apa ma is elment hamar reggel, és sietett, és ez nem jó, szóval hagnyi fogom őket dolgozni, és akkor többet hallhatom apa hangját. Bár asszem az még messzebb van annál, és lehet hogy már látni is fogom akkor őket, nem csak hallani, de ezt nem tudom pontosan...

De az bizonyosan kiderült rólam a hétvégén, hogy alapvetően szeretem a zenét, de egy hangerősségen túl, inkább mégjobban elbújnék a mostani állapotomnál is, de ez azt gonolom nem csoda. Nekem elég ha anya énekel.....

Mi hármasban, egy napsütéses reggelen

Első tapasztalatok

Vicces dolog blogot írni. Egyrészt a csöppség nem hagyja félben a gondolatot ami megszületik a fejecskéjében, de még viszonylag közérthető formában másokkal is megosztja. Nekem már ez sem kis feladat. De ami a legfurább, hogy a "mások" hogy reagálnak a gondolataimra. Van aki szerint kedves, van aki szerint aranyos, van aki szerint elvont. De akkor most milyen, meg miért is kell jelzőket találni? Na nem mintha zavaróak lennének a vélemények, vagy bármit is számítanának, de szerintem ez pont olyan fogalmazás, amilyenek mi vagyunk anyával, szóval Ildikós-Oivéres. Semmi más jelző nem fedi a valóságot, csak fura próbálkozások, dehát had tegyék:D, mi ilyenek vagyunk, és ha ez aranyos, kedves, izgalmas, elvont, akkor mi ilyenek vagyunk, és már ezt is tudom.
Még említésre méltó, hogy megvan az első rímelő szó a nevemre: Telivér, azaz van olyan ember, akinek ez jut eszébe az én nevemről. hááááááááát....érdekes.......nekem nem jutott eszembe, lehet hogy lesznek még cifrábbak is......

A nagy út előtt

Tegnap hosszú napunk volt, na nem mintha a mai nem ígérkezne hasonlónak, meg nem a hosszú napok lennének a mi családunkban az általánosak, de a tegnapi extrán eseménydús volt. Anya egész délelőtt fel alá rohangált a házban, lépcsőn fel, cuccokkal le, fel és le. Engem ez nem igazán zavart, bár a délelőtti tornaórámat kihagytam, mert tudom, hogy anya akkor nem tud figyelni a tennivalójára, és úgy festett, hogy ez a lóti-futi nagyon fontos dolog. Szerencsére ebédet kicsit megkésve, de igazán bőségsen fogyasztottunk, tehát tényleg semmi okom a panaszra. Ebéd után meg mentünk muzsikálni. Anya énekórái igazán kellemes események, csak azt nem értem, hogy otthon miért nem énekel többet, pedig azt szeretem. Ének után, meg egy ismeretlen néni beszélt órákig. Nem értettem semmit, de anya, meg apa is kérdezett az idegentől...De ekkora már felismertem, hogy a késői ebéd egyre koraibbnak tűnt...De aztán hazafele jól belaktunk sajtból, és kefirből. Otthon aztán folytatódott a mindneféle történés. Pedig akkor étünk haza, amikor máskor lefeküdni szoktunk, de úgy tűnt, most még nem fogunk. Folytatódott a lótifuti, szervezkedés. Aztán eljött a pont, amikor anya közölte, hogy most azonnal letesz mindent amit épp csinál, és megyünk aludni. Apa nem jött azonnal, de addig mi elvoltunk anyával, és pótolotam a délelőtti mocorgást is. Aztán alvás alvás apussal összebújva.
Reggel anya ismét lábgörccsel ébredt, és ezzel ébresztette apát is...ahogy hallom, belejönnek ebbe is, bár jobb lenne ha inkább nem fájna anyának a lába.... Fincsi fürdőzés után, folytatódott az esti felfordulás, bár anya kipihent derékkal sokkal hatékonyabban tudott működni, mint este. Még a párnák sem maradtak otthon. Ja igen, az egész felfordulás azért van, mert ma utazunk, messzire, sok időre... kettőt nem a saját ágyikónkban alszunk. Ilyen még nem volt, csak akkor, amikor még miliméterbenben voltam csak mérhető, és anyáék valahol voltak, de az már rég volt, és én még igencsak pici voltam(mostmár nagy vagyok:D). Szóval ma utzunk, és izgalommal teli várakoazás tölti be a szívünket.

A zajos otthonunk hangtulajdonosai:)

Nehéz éjszaka

Ma éjjel nem sokat pihentünk, pedig én igazán nem csinátam semmi rosszat... este, amíg tvzés folyt kimozogtam magam, foglalkoztak is velem, még apa is odajött egy kicsit, hogy megmutassam neki magam, azátn meg az alvásidőnél lenyugodtam. Anya mégis végigforgolódta az éjszakát, reggel meg lábgörccsel kelt. Ez állítólag miattam van, mert a növekedésemhez több kálcium, magnézium kell, mint amit anya bevisz. Szóval ez egy ideje már így zajlik egy egy reggelen, meg napközben is figyelni kell anyusnak, hogy hogy tartja a lábát. Ha valaki akkor én aztán tudom, hogy az milyen rossz, ha az ember nem úgy mozdul ahogy akar, hisz én sem vagyok mozgáigényemet kielégítő méretű helyen, szóval innen bentről üzenem, Anya, nem irigyellek, de ha kibújok mindkettőnknek könnyebb lesz, addig egy így együtt tuti kitartunk! (De ha rendesen beszednéd a vitaminokat, akkor nem szenvednél annyit...)
Szóval anya nem pihente ki magát, de én csak fél kilenckor kezdetem fészkelődni, de akkor is csaka másik felemre fordultam, majd talán 10 körül újabb jeleket adok magamról, addig meg még pihizek... Sziasztok

Itt figyelmes szemek, már észrevettek(2007,augusztus vége)

Fiúk vagyunk

Na ma megmutattam magam anyáéknak, azaz én eddig is mutattam volna, csak nem volt szakértő szem, ami megtekintette volna, hogy ki is vagyok valójában....Hát én kérem Olivér vagyok, és nem is akármilyen vasgyúró. 3,6cm a combcsontom, és ez azért igazán említésre méltó teljesítmény egy magamfajta 22hetes magzattól, bár nem tudom mi az átlag, de tuti senkié nincs olyan erős, mint az enyém. Szóval csúcsbaba vagyok, és fiú, és növök, növök, növök. De assszem nincs is más dolgom, meg persze nagymennyiségű magzatvizat fogyasztok, és rugkapálok, markolászom, nézelődöm, pihengetek. Igazán változatos a cselekvésrepertoárom, de igyekszem bővíteni. Most kezdem gyakorolni, a hallgatózás művészetét, ami azért jár némi veszéllyel is, mert ha túl nagy a hangzavar, akkor igazán kellemetlenül érzem magam, én elbújni sajna még nem tudok a hangok elől, de próblok erősen ha valami rémes hangot hallok, de még sose sikerült...Ha mázlim van, anya észereveszi hogy nekem nem tetszik a dolog, és elvisz a környékről, de még nem mindig tudok elég egyértelműen jelezni neki mindent, de a fantáziám végtelen, úgyhogy addig próbálkozom, amíg siker nem koronázza kitartásomat. Jó növést mindenkinek! Olivér

Itt még csak rejtőzködve vagyok jelen, de ott vagyok!