2007. november 12., hétfő

Az elejére már nem is emlékszem:D

Nagyon hosszú volt a hétvége, anya is elfáradt rendesen, de azért remekül érezte magát. Mindenkinek agyon mutogatta a képemet, amit a doktornénitől kapott, aminek az lett az eredménye, hogy valahol Debrecenben sikerült elhagyni a nagyértékű papírdarabot....Most abban reménykedik, hogy mielőbb újra kaphat, ha nem is ugyan olyat, de legalább hasonlót. De nem ez volt a hétvége fő eseménye azért azt hozzá kell tennem. Pánteken utazás, ami nekem nagyon jól jött, mert míg apa a szakadó esőben vezetett, addig mi anyával szunkdiztunk egyet. Ezt anya eléggé röstelte, mert apusnak biztosan jól esett volna beszélgetni egy kicsit, és nem magányosan vezetni 3 órát. De szerencsére apa ilyesmit sose róna fel. Aztán estére kiderült, hogy nagy szükség volt erre az alvókára, hiszen a program, amire anyáék mentek éjfélig tartott, szóval ha nincs délutáni alvás, akkor nagyon kidőltünk volna. Este aztán alvás, alvás, alvás, tornaóra nélkül. Persze én azért mocorogtam napköben is, de anya most kevésbbé foglalkozott velem, akárhogy is ugráltam. De folyton rólam beszélt:D, ami azért jólesett. Péntek estétől vasárnap délutánig mindig rengeteg zaj volt körülöttünk, zene, beszélgetés, zsúfoltság, esemény esemény hátán. Szombat este is éjfélig parádéztunk, sőt utána még nem is jött az alvás azonnal, hanem nagy beszélgetést tartottak anyék valakikkel. Apa is beszélt, kicsit többet mint szokott. Jó lenne többet hallani a hangját, meg érezni a kezét anya pociján, de ő kicsit csöndesebb mint anyu.
Ráfért anyáékra a hétvége, kicsit együtt voltak, kicsit kimozdultak, és új erővel állank újra munkába, most hogy kész a nagy kuckónk itt lenn a napfényes oldalon. Ha most dolgoznak, és igazán ügyesek, akkor remélhetőleg hamarosan már nem csak reggel meg este hallhatom apa hangját, és én is apukámmal megyek majd éneket tanulni, mint Botond egyik csoporttársa. Az lesz ám a jó világ. Apa ma is elment hamar reggel, és sietett, és ez nem jó, szóval hagnyi fogom őket dolgozni, és akkor többet hallhatom apa hangját. Bár asszem az még messzebb van annál, és lehet hogy már látni is fogom akkor őket, nem csak hallani, de ezt nem tudom pontosan...
De az bizonyosan kiderült rólam a hétvégén, hogy alapvetően szeretem a zenét, de egy hangerősségen túl, inkább mégjobban elbújnék a mostani állapotomnál is, de ez azt gonolom nem csoda. Nekem elég ha anya énekel.....

Mi hármasban, egy napsütéses reggelen

Nincsenek megjegyzések: