2007. november 25., vasárnap

A hétvége itthon

Ilyen még nem is igen volt, hogy ilyen nyugodt hétvégét töltöttünk itthon hármasban. No nem voltunk azért restek csinálni egy sereg izgalmas dolgot. Pénteken hazaértünk busszal, ami sokkal melegebb mint az autó, de az autóra még sose vártunk, és sose futottunk, szóval azért inkább a kocsi mint a busz. De most még egy kicsit várni kell, hogy a szerelőbácsitól visszaköltözzön hozzánk. Ami azonban fontosabb, hogy azóta csak itt Bicskén csináltunk mindenfélét. Szombaton Apa nagyot aludt, sokkal nagyobbat, mint amit anya meg én, de ő tette jól. Csak any háta kicsit lestrapálódott, ezért eléggé fájt neki. Egész napra rányomta a béllyegét, hogy keveset aludtunk, és hogy fájt anya háta. De átvészeltük, és még sétáltunk is egyet délután, mert megnéztük a Macskákat a Művelődési házban. Remek volt. Nagyon szeretem a zenét, rugkapáltam is rendesen, az egész előadás alatt, bár ez nem lepte meg igazán anyát. Szó se róla, kedvelem a zenét. Színház után, anya mindenfélét tett vett, apa meg felszerelt pár polcot. Anya szerint remekül haladnak a dolgok, és egyre lakájosabb a szoba. Remélem lassan már fotókat is fogunk róla készíteni, csak addig még nem szeretnénk, amíg dobozok vannak középen, de már több az üres, mint a teli, jelentem büszkén. Ma éjjel remekül aludtunk, nem ébredtűnk túl későn, de azért kipihentük magunkat, és az esti masszázsnak köszönhetően anya háta is sokat javult. Apa sokat alszik, azaz csak hétvégén, mert hétköznap sokat dolgozik, így igyekszünk békénhagyni, már amíg anya türelme tart...ami véges, apa legnagyobb bánatára. De komoly galiba semmiképp nincs ebből. Majd ha már nem anya pocakjában ébredek, én biztos nem leszek ilyen toleráns, és addig fogok kiabálni, amíg nem figyel oda rám ő is. Ez a tervem.
Délután beavattuk az új sütőt. Készítettünk püspükkenyeret. SIKERÜLT:), pedig kicsit aggódtunk, mert ez a sütő árammal működik, és anya ilyet még nem használt. De fincsi lett a süti, és a legjobb az az egészben, hogy a sütit lehet lesni a sülés közben, mert üvegajtó van, benn meg világítás. Vacsora után, meg a lehető legizgalmasabb része jött a napnak. Teljesen visszahúzódtam, meg se mertem moccani. Tornázunk. Eddig is sokat mozogtunk anyával, lót fut föl alá, megállás nélkül, de ilyet mégé nem csináltunk, mindenféle izgi mozdulat, billegtem jobbra ballra. De anya abban bízik, hogy ha kicsit megerősíti a hátát tudatosan a táskacigölésen túl, akkor könnyebb lesz a következő3,5 hónap. Sokat riogatják, hogy nagy a hasa, meg hogy ennél csak nehezebb lesz, stb. Most megpróbáljuk a helyzet romlását legalább megállítani ezzel a tornával. Persze ez a hasnövekedésre nem vonatkozik, csak a hátfájásra:D. Most vagyunk a torna után pár perccel. Kezdem feldolgoozni az újdonsággal járó sokkot, és most én álltam neki nagy erőkkel tornázni, és feszegetni a rendelkezésemre álló teret. Lassacskán búcsúzunk, elkezdünk lefekvéshez készülődni. Holnap indul egy újabb hét, amire rengeteg tervünk van már most, de ezekről majd megvalósulásuk után beszámolok.
Jó növekedést mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések: