2007. november 9., péntek

A nagy út előtt

Tegnap hosszú napunk volt, na nem mintha a mai nem ígérkezne hasonlónak, meg nem a hosszú napok lennének a mi családunkban az általánosak, de a tegnapi extrán eseménydús volt. Anya egész délelőtt fel alá rohangált a házban, lépcsőn fel, cuccokkal le, fel és le. Engem ez nem igazán zavart, bár a délelőtti tornaórámat kihagytam, mert tudom, hogy anya akkor nem tud figyelni a tennivalójára, és úgy festett, hogy ez a lóti-futi nagyon fontos dolog. Szerencsére ebédet kicsit megkésve, de igazán bőségsen fogyasztottunk, tehát tényleg semmi okom a panaszra. Ebéd után meg mentünk muzsikálni. Anya énekórái igazán kellemes események, csak azt nem értem, hogy otthon miért nem énekel többet, pedig azt szeretem. Ének után, meg egy ismeretlen néni beszélt órákig. Nem értettem semmit, de anya, meg apa is kérdezett az idegentől...De ekkora már felismertem, hogy a késői ebéd egyre koraibbnak tűnt...De aztán hazafele jól belaktunk sajtból, és kefirből. Otthon aztán folytatódott a mindneféle történés. Pedig akkor étünk haza, amikor máskor lefeküdni szoktunk, de úgy tűnt, most még nem fogunk. Folytatódott a lótifuti, szervezkedés. Aztán eljött a pont, amikor anya közölte, hogy most azonnal letesz mindent amit épp csinál, és megyünk aludni. Apa nem jött azonnal, de addig mi elvoltunk anyával, és pótolotam a délelőtti mocorgást is. Aztán alvás alvás apussal összebújva.
Reggel anya ismét lábgörccsel ébredt, és ezzel ébresztette apát is...ahogy hallom, belejönnek ebbe is, bár jobb lenne ha inkább nem fájna anyának a lába.... Fincsi fürdőzés után, folytatódott az esti felfordulás, bár anya kipihent derékkal sokkal hatékonyabban tudott működni, mint este. Még a párnák sem maradtak otthon. Ja igen, az egész felfordulás azért van, mert ma utazunk, messzire, sok időre... kettőt nem a saját ágyikónkban alszunk. Ilyen még nem volt, csak akkor, amikor még miliméterbenben voltam csak mérhető, és anyáék valahol voltak, de az már rég volt, és én még igencsak pici voltam(mostmár nagy vagyok:D). Szóval ma utzunk, és izgalommal teli várakoazás tölti be a szívünket.
A zajos otthonunk hangtulajdonosai:)

Nincsenek megjegyzések: