Apás nap!

Apa reggel, a szokásos időben elindult a buszra. Fél óra eltetével hívta anyát, hogy épp kullog haza, mert nem jött a busz, valami baleset miatt. Bevalljuk anyával hogy nagyon örültünk ennek a hírnek, és nagy örömmel vártuk haza apát. Ezután már egész nap itthon maradt, és itt dolgozott mellettünk. Igyekeztünk teljesen békénhagyni, bár szerinte ez egyáltalán nem sikerült. A legnagyobb kilengést azzal okoztuk, hogy elcsaltuk magunkkal a védőnénihez is. Sajnos ott elég sokat kellett várni, de apa legalább pihizett azalatt, amire azért is tuti h szüksége volt, mert amikor anya mondta neki, hogy nézze meg a hasát, mert látszik a rugkapálásom, csak annyit mondott jó, de a szemét nem nyitotta ki. Talán majd este is rázendítek egy nagyobb akcióra, és akkor már ő is nagyobb figyelmet szentel új tudományomnak.
A védőnéni sokat beszél, de kedves hölgy, méreckedés, vérnyomásmérés, leletek bevezetése az összes könyvbe. Nem járok kevés adminisztrációval. Mindennek a végén, meghallgattuk anyáékal a szívhangomat. A védőnéni nagyon hamar megtalálta, és nagyon szépen hallatszott. Szerinte igen stramm gyerkőc vagyok:D, ajánlom is hogy így gondolja. Aki már láthatóan mozog a 24. héten, az csak stramm legény lehet. Aztán egy idő után szabotáltam a behallgatózást, hiszen az mégiscsak az én magánszférám, és odébbhúzódtam. Állítólag ezt hamarosan már nem fogom tudni megtenni, de amíg igen, addig bizony én szabom a határokat.
Mai bejegyzésem végén, mégegyszer megemlékezem kedves blogbarátom fél éves születésnapjáról, és itt is további remek rosszalkodást kívánok neked Botibaba, a szülőknek meg kitartást!