Fiúk vagyunk

Na ma megmutattam magam anyáéknak, azaz én eddig is mutattam volna, csak nem volt szakértő szem, ami megtekintette volna, hogy ki is vagyok valójában....Hát én kérem Olivér vagyok, és nem is akármilyen vasgyúró. 3,6cm a combcsontom, és ez azért igazán említésre méltó teljesítmény egy magamfajta 22hetes magzattól, bár nem tudom mi az átlag, de tuti senkié nincs olyan erős, mint az enyém. Szóval csúcsbaba vagyok, és fiú, és növök, növök, növök. De assszem nincs is más dolgom, meg persze nagymennyiségű magzatvizat fogyasztok, és rugkapálok, markolászom, nézelődöm, pihengetek. Igazán változatos a cselekvésrepertoárom, de igyekszem bővíteni. Most kezdem gyakorolni, a hallgatózás művészetét, ami azért jár némi veszéllyel is, mert ha túl nagy a hangzavar, akkor igazán kellemetlenül érzem magam, én elbújni sajna még nem tudok a hangok elől, de próblok erősen ha valami rémes hangot hallok, de még sose sikerült...Ha mázlim van, anya észereveszi hogy nekem nem tetszik a dolog, és elvisz a környékről, de még nem mindig tudok elég egyértelműen jelezni neki mindent, de a fantáziám végtelen, úgyhogy addig próbálkozom, amíg siker nem koronázza kitartásomat. Jó növést mindenkinek! Olivér

Itt még csak rejtőzködve vagyok jelen, de ott vagyok!