Zajlik az élet!

Nem hittem volna, hogy létezik eseménydúsabb hétvége a multhetinél, főleg nem úgy hogy azt itthon töltöttük. Szombaton reggel útnak eredtünk, hogy anya megint meg iskolába, apa meg elmegy edzeni. Csak előtte, még beugrunk az Ikea-ba. No itt máris vége volt minden további tervnek. Annyian voltak, hogy csak na, én nem láttam, de hallottam a hatalmas nyüzsit, és én mondom, nem lehtett semmi. Vettünk egy két dolgot, de utána azonnal mentünk vendéségbe, se suli, se edzés, bár én nem bántam, a suli amúgy sem olyan izgi, és így apával egész nap együtt voltunk. A vendéségben remek vadast ettünk anyával, pedig eddig azt sem tudtam, hogy van olyan, de igazán fincsi volt. Utána meg mekaptam az első saját ruháimat. Nagyon jó lenne látni őket, anya szerint igen picik de nagyon aranyosak, nagyi meg azt mondta, hogy ez jó lesz nem sokkal a születésem után. De majd kiderül. Nagyon későn mentünk haza, és anya öccsét is mi vittük. Vasárnap sokáig, sokáig aludtunk, és még aludtunk volna, de mentünk misére, aztán meg jött a nagy munka. Ami igazából csak apának volt nagy munka, nekem csak hatalmas zaj. Anya besegített, és a koordinációs részt vállalta magára. Fekjerültek a konyhaszekrének a falra, összeraktuk az Ikeában beszrezett új asztal, feltettük a polcot a hálószobában, és sokat sokat sörögettünk, pórszívóztunk. Késő este, hulla fáradtan pottyantunk az ágyba... azaz anya és apa hulla fáradt volt, én meg nekiálltam virgonckodni, de anya azért tudott aludni, csak néha ébredt fel, meg érzékelet álmában, hogy én épp edzést tartok.
A mai eseményeket sem érdemes szó nélkül hagyni. Szokásos reggeli készülődést apával, némi felkelés körüli huzavona után, aztán indulás. Nem sokat autótunk, még Bicsékről sem értünk ki, és a kocsi megállt. Akkor apa telefonált, utána vártunk... fáztunk, majd jött egy bácsi, aki elvitte a kocsit, mi meg elsétáltunk hármasban, kézenfogva a buszhoz. Ilyen sem volt még mióta én az eseményeket fülleltartom. Jó móka volt. Haza sajna már nem apával jöttünk, mert mi előbb elindultunk anyával, mert ment egy csomó másik nénik özé a nagymamával foltvarró tanfolyamra. Ott volt aztán locsogás, de anya azért varrogatott is. Aztán egyszercsak, a legnagyobb meglepetésünkre befutott apa és nagyapa, pont mikor mi készülődni kezdtünk, és együtt ötösben, és ismét kézenfogva, beszélgetve hazasétáltunk. Remek fordulatos nap volt, meg kell hagyni, és olyan jó, hogy apával egészen sok időt töltünk együtt!
Most viszont még csak anyával kettesben megyünk aludni, vagy legalábbis pihizni, remélhetőleg hamarosan apa is csatlakozik. Jó északát mindenkinek, megyek ugrálni, és ha elfáradtok, akkor talán én is pihegek egy kicsit ma éjjel.