2008. január 19., szombat

Aggodalomra semmi ok

Hihetetlenül mozgalmasan alkulnak a napjain, és a vitaminmennyiség csökkentés, anya energiaszintjén is meglátszik, bár most kezdjük már megszokni a helyzetet.
A héten, új tapasztalattal gyarapodtunk: van olyan dokotornéni, akire nem érdemes hallgatni. Megkésve ugyan, de elmentünk belgyógyászatra csütörtökön, hogy megkapjuk a papírt arról, hogy anya szervezete elég erő ahhoz, hogy világra hozzon. Az egy dolog, hogy a doktornéni leszúrt minket, hogy ilyen későn jövünk(nekünk most szóltak...), de kitaláta, hogy cukorbetegek vagyunk, és nagyon szigorú diétára is szükség lesz. (A terheléses cukor eredményünk 7 lett, ami határérték, de a védőnéni, és a dokorbácsi is közölte hogy minden rendben, főleg, hogy ismerik a táplálkozási szokásait anyának, meg hogy mennyire komolyan elhízott a terhesség alatt:D). Egészen addig annya kicsit megrémülve ült, amíg a doktornéni ki nem ejtette a száján az inzulin szót. Innentől tudtunk, hogy valami nem stimmel a hölggyel, és új belgyógászt kell keresni, csak meneküljünk innen meg valahogy. Kaptunk rengeteg diétás füzetet. Beleolvastunk. Anya a felét se bírná megenni azoknak az adagoknak amik ott le vannak írva, minőségben meg meg sem közelítik anya teljeskiőrlésű étkeit, a miket itthon készít, és megeszik. Szóval szemétre vele. Szerencsére, nagymama férje, belgyógyász, és már pénteken el is mentünk hozzá, hogy megmutassuk a leleteinket. Értetlenkedve nézett ránk, hogy akkor most mi is a probléma. Monta anya, hogy az ég világon semmi, csak kell egy papír, hogy meg tud engem szülni. Béla mosolyova közölte, hogy ennek semmi akadálya, de annyira nem sürgős, hogy péntek délután nekiálljunk, de el lesz intézve. Most még kiváncsian várjuk, hogy mi lesz az eredménye annak a vérvételnek, amire a butus doktornéni küldött mindekt, (éhgyomorra vérvétel, reggeli, és egy óra mulva megint vérvétel) bár nem aggódunk rajta nagyon, és ha netán megéhezünk, ami elég ritka, akkor azt esszük, amit szeretünk, és épp jólesik. Leginkább gyümölcsöt gyümölccsel, bár a diétáslapok szeritn, az is tiltólistán volna. De örülünk, ha anya végre megkíván valamit, és eszik belőle két falatot.
A hét többi eseménye, kisregény lenne, de az tuti, hogy remek hetünk volt, bár mostmár időt kell szánni anyának egy kis extra pihenésre néha délutánonként, amivel az a szerencse, hogy Pestre menet a buszon is megejthető.
Még jelentkezem, ha anyát gépelésre tudom fogni, puszi nektek, a receptekben is igyekszünk behozni a lemaradást!

1 megjegyzés:

Horváth Botond írta...

Sziasztok!
Remélem, annyira nem estél kétségbe? Érdekes, ma már a kismamák többségére rásütik, hogy "beteg" a terhességtől. Nekem is magas lett az érték. Én diétáztam is, eleinte mindig éhes voltam. Ekkor emeltünk, de az sem volt elég. Megelégeltem és többet nem mentem ahhoz az orvoshoz, máshoz sem :) A szülészem tartott számon a továbbiakban. És amint látható, egészséges, nem kövér és pláne nem beteg bébim született. Fel nem foghatom, hogyan akarnak koplalásra bírni egy várandós nőt?! Javasolnám nekik is kipróbálásra! Hú, még mindig mérges vagyok, ha erre visszagondolok.
Ehhez kapcsolódik az alábbi doksi:
http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=152&cid=47361
Szóval, ne izgulj. És egyél, ami jól esik :)
Marcsi