2008. január 19., szombat

Az én fanatikus anyukám

Egy vallomással kezdenénk mai második hozzászólásunkat: a kockás süti, anya barátjőjének receptje, csak megkért minket, hogy tegyük ki, ami ellen semmi kifogásunk nem volt, köszönjük neki, mástól is szerettel várunk hasonlókat, vagy teljesen másokat.
Persze anya nem érezte volna fernek, ha olyan receptet teszünk ki, amit ő igazából nem próbált ki, bár biztos vagyok benne, hogy mindenki mebocsájtotta volna neki, ha nem áll neki este 3/4 10kor letesztelni, az amúgy tuti receptet. Persze ő még ürügyet is talált, hisz holnap egész nap Pesten leszenek, és hát milyen jól fog az jönni a szendvicsek után nasinak.
A süti el-, anya meg kikészült, szokásához híven, amíg dolgozik, eszébe sem jut, hogy fárad, de ha kész, és egy lépést hátrébb lépve szemléli a művet, akkor hirtelel olyan fáradtság tör rá, ami így éjfél tájban a 7. hónapban talán érthető... de ha sütiről van szó, akkor az akaratereje önmagát felülmúló. És ha süti készül, akkor persze minden lépést fotóval is meg kell örökíteni, főleg ha folyamatos egyeztetés zajlik a barátnővel, amire azért igazán néha nem is hallgattunk:), hisz egyáltalán nem préseltük addig a sütit amíg kellett volna, szederlekvárral csináltuk, és persze kakaómáz helyett csokimázat tettünk rá.
Bár az első hiba ott történt, hogy sokkal nagyobb tepsibe raktuk, ami nem direkt volt, így sokkal vékonyabb tésztákat kaptunk.. szóval elkészült az a süti, tök máshogy, ahogy ez anyához illik.
A mozaik első iránya

A második irány

A kész mű, még felvágás nélkül
Felvágva

1 megjegyzés:

Ildi írta...

Köszönöm, hogy feltetted a receptem, és tényleg le a kalappal,hogy még este elkezdted megcsinálni. :) Meg azt is látom,hogy csak nem nyugodtál az éjjel addig,amíg a receptek között sem lett tökéletes minden... :)
Puszi Ildi