Nagyfiú vagyok

Anya hasa állítólag döbbenetes mértékben nő, és ez nyilván az én méretemre utal... Igazából anya a hasa vizuális növekedését nem annyira érzékeli, mint azt, hogy roppant nehéz kezd lenni, és főleg estére fárad el nagyon, meg igazából, úgy egész nap feküdne, mert az úgy a legpihentetőbb. Én is komálom ha az ágyikóban vagyun, mert anya akkor az oldalára fordul, jól kitámasztja a pocakot az összes létező irányból, és semerre nem akar engem vonzani az a csúnya gravitáció, hanem úgy mocorgok, ahogy csak jólesik. Tegnap még olyat is csinltam, hogy egészen előre toltam a hátamat, és jót feszengtem a pocakban. Nem mondhatom hogy anya kitörő lelkesedéssel fogadta ezt az akciót, minden áron próbált rávenni, hogy valahogy máshogy helyezkedjek. Fél óra elteltével kezdetem csak megkegyelmezni neki, de akkoris csak azét, mert annyit mocorgott odakinn, és még a kitámsztásomat is elvette, meg sétált, meg mindent csinált, így meg már nem volt olyan izgalmas a háttalfeszegetős játék. Az újra helyezkedés után egész békéssé váltam, és csak finom lágy mozdulatokat tettem az est további részében, ami sokkal nagyobb örömmt okozott anyának is. De ennek ellenére meg kell hogy mondjam, nem szeretem ha anya sokat ficereg, és talán egy kicsivel több párnának is örülnék a hasa körül, hogy még stabilabb legyen a helyzetem... de még pár hétig anya diktál, valahogy ezt mostmár megoróbálom békésen kivárni, eljön még az én időm...