Repül az idő

Tegnaptól már 33 hetes vagyok. Anya csak kapkodja a fejét, hogy hogy rohannak a hetek. Megint eltelt egy, és mindjárt megint megyünk a dokotrbácsihoz. Aztán lassacskán már hétről hétre találkozunk vele. Döbbenetes. A hét kicsit pihenősebb volt, mint az előző, anya csak egy nap ment fel Pestre, csütörtökön, de akkor már reggel, és estére eléggé kimerült. Kedd este, és szerdán volt még mozgalmas az élet, mert szerdára vendégeket várunk, Zsófit, aki már kész nagylány, elmúlt 2 éves, és Nórát, aki az anyukája és anyának az unokatesója. Kedd este előkészítettük az ebédet. Elkezdtük megfőzni a kacsalevet, és előkészítettük a raviolit. Még arra is szántunk energiát, hogy a tészanyújtás folyamatát lefotózzuk, így hamarosan az is felkelül a másik blogunkra.
A szerda remekül sikerült, fincsi lett a leves, a ravioli, és még Gyula nagybátyám is velünk ebédelt, és nem volt kifogása a teljeskiörlésű lisztből készült levestészta ellen sem, bár a husit hiányolta a ravioliból, így csempészett mellé egy kis husit nagymama brassóiából. Zsófi is jóízűen megette a maga részét mindenből. Kicsit köhös meg náthás épp szegény, így anya készített neki kakukkfűteát, amiből rengeteget megivott. Alig itta meg az egyik bögrével, és kérte a következőt. Reméljük segít neki. Anya sokat beszélgetett Zsófi anyukájával, ami már nagyon ráfért, régen tudott bárkivel is ilyen jót beszélgetni. Köszönjük a látogatást, és máskor is szeretettel várjuk őket, meg másokat is.
Én egyébként remekül vagyok. A hely kezd szűkös lenni, és valószínű, hogy a súlyom is gyarapodott, mert kicsit kezd anya hasa elnehezedni.
Megosztok veletek egy két képet Zsófi és Nóra legutóbbi látogatásáról, mert most sajnos nem csinálunk, mert annyi minden más történt.