3 hónappal előttem

Nem régen olvasgathattuk, hogy hogyan telt az elmúlt pár éve a szüleiteknek. Anyával most nem állunk neki elmesélni azt a 3 évet, amit apával töltött, ami élete legmesésebb időszaka, és a legjobb benne, hogy még mindig tart, de egy kis részletet, ami mély nyomot hagyott anyában biztos, és nyilván apában is, csak ő nem vetette papírra most megosztunk veletek. Azaz anya irományát, ami átsegítette a nehéz időszakon.

Üzenet Anyunak

20%... biológia, szabad akarat, Isteni törvény. Ezek mocorognak most az én édesanyám fejében, én meg itt csücsülök fönn Jóisten mellett, nagyapával, és Zsanettel, anya unokatesójával. Irigylésre méltó helye van itt, még egy olyan csöppségnek is, mint én. Kíváncsi lettem volna a földre anyával és apával, meg azzal a sok mindenkivel, aki ott éli életét még, de nekem nem az volt a feladatom. Mielőtt útnak indultam, az én Istenem a fülembe súgta: -Boldog játszópajtásra van szüksége sok kisbabának, akik szüleik szabad akaratából kerülnek vissza mellém. Nekik itt nehezebb. Gyere vissza és segíts!Sok apró kérdés merült fel bennem már akkor azonnal, de sem idő, sem mód nem volt rá akkor már, hisz annyian álltunk sorban feladatra várva, hogy el sem lehet mondani. Senki nem ússza ám meg itt a feladatokat, vannak bőven.Hát én ezzel a mondattal fejemben indultam anyuékhoz, hosszú út volt, és remekül éreztem magam. Hosszú de izgalmas világ az is, és máris tapasztalatokat szereztem: jó az útonlevés!Megérkezve anya pockajába, fájdalmasan csengett fülemben a feladatom. Visszamenni azonnal, holott itt is várnak, és szükségük van rám látszólag, hiszen azonnal minden körülöttem forog, és azért az nem semmi ám. Istennek több dolga van annál, mint hogy valaki ilyen kitüntetett pozícióba kerüljön, mint én itt. Dönteni kellett, és itt jön be a bizonyos 20% szabad akarat része. Egy ilyen csöpp élet, még kristály tisztán emlékszik arra milyen feladattal küldték ide. Na igen. Hirtelen az volt az érzésem, hogy ha jelenlegi helyzetemre lefordítom a mondatot, akkor kár volt idejönni, anyustól örökölt kíváncsiságom minden napot alig bírt ki, hogy mi vár rám holnap, apától kapott életvidámságom meg legkevésbé sem akart az Isteni szónak engedelmeskedni. De tudtam, hogy kell. Aztán rájöttem, hogy ezzel nem csak magamnak, de másoknak is fájdalmat fogok okozni: Mi lesz anyáékkal? Miért tegyem ezt velük? Hisz itt a földön mindenki azt akarja, hogy ne hallgassak az Úrra. Bár ha anya tudná, hallotta volna ilyen tisztán mi a feladatom, azt mondaná, Kicsim, tedd a dolgodat. Apa kevésbé értené mi történik, de Anyuci, ő tudja, meg kell tennem, ha erre rendeltek. A hitemet nem tudom még kitől örököltem, ki tudja mit tesz az emberrel egy születés, de itt a mamája pocakjában szerintem még mindannyian emlékezünk utunk elejére, és az út előtti világra. Aztán valamikor elfedjük, ez biztos, de a lényeg nem is ez. Most hiszek, és tudom, egészen pontosan tudom mi vár rám Krisztus, és Isten között. Hát mi várhat ott az emberre, a tökéletesség. No igen. Szóval vissza kell mennem, nagyon hamar, és most élveznem kell, hogy itt vagyok. De az az érzésem, hogy rajtam kívül még nem sokan tudják élvezni. Anya vagy alszik, vagy rosszul van. Ezt röstellem, mert amikor odafenn kiválasztottam, nem ilyen volt, biztos én okozok galibát, de becs szó nem direkt van ám! Hallod anyu, nem direkt volt.Nagy nehezen döntés hoztam, hallgatok az Úrra, és követem az akaratát, mert ha már itt hibázom, akkor belel se merek gondolni mi vár ott rám. Itt ütött szöget fejemben a 20% biológiai része. Engem ez foglalkoztat a legkevésbé, hát nem tök mindegy, hogy hogyan megyek vissza, vissza kell mennem, és most rossz kedvem van, mert én itt szeretnék maradni inkább, hiszen jó itt! Hogyan miért, minek? Mindegy, és meghoztam a döntést, és letettem magam a teremtőm kezébe, akire most azért kicsit haragos vagyok, hogy ilyen pici létemre ilyen nehéz, és fájdalmas feladattal bízott meg. Nem akarok én kiszúrni azokkal, akik maradnának, de mások döntenek helyettük, és nekik biztosan más tapasztalatuk van a majájukról és a papájukról, meg talán rájuk haragszanak úgy, mint én most az Úrra, de vajon én tényleg boldog leszek amikor odaérek egy ilyen döntés után? Erősen kétlem. Szóval majd valahogy szépen meghalok. Ez vár rám. Ez vár minden emberre. Nekem nem tudom még mennyi, de tuti nem sok, ahogy hallgattam az Úr szavát. Tényleg bezzeg azt nem mondta mennyi időm van élvezni ezt kellemes pocakot, és szeretetközösséget. Egyszer csak majd búcsú nélkül itt hagyom őket. Kérlek anya ne haragudjatok majd rám, lécci lécci. Bár ismerlek te is magadra fogsz haragudni, mint ahogy én is most magamra haragszom. Sose tudnál rám haragudni, ahogy apura sem. Mindig magadra haragszol Nem jó ám, én tudom, látlak kívülről, és tudom, hogy te már nem emlékszel arra mit mondott neked az Úr, de szerintem remek úton jársz, nekem tetszik, ezért választottalak Téged, mert nem sok anyával tehetném meg ezt, az biztos. Szóval kérlek, magadra sem haragudj majd, nem rajtad múlt. Ez volt a feladat, amit kaptam. És tudom, hogy te is ebben támogatnál.Apucim szíve annyira erős barikádok mögött rejtőzik, hogy még innen a mennyből sem biztosan látom, hogy mi kering benne. Elrejti. Pedig várt engem nagyon, fürdetni akart, úszni tanítani, nevelni. Ő nem haragszik soha senkire, magára sem. Él, ma, holnap, és némi apró jövőkép a fejében, tele álmokkal. Nagy gyerek, de az én apukám, és igazán tekintélyt parancsoló is tud ám lenni ha akar. Nekem elhihetitek. A szívébe nem láttam, de amikor anya a korházban volt a tettei megmutatták szíve legmélyét. Nagyon aggódott, nagyon-nagyon. Ő akkor már csak anyusra gondolt, és ő tette jól, én már remek helyen voltam, és tényleg boldogan játszottam, vigasztaltam kevésbé szeretett társaimat. Itt fönn, már csak egy dolog számít: mennyi szeretetet adtál, és kaptál. És azt hiszem, én mind a két szempontban 100% közeli eredményt értem le. Annyian szerettek, annyiakat szerettem, és ennek itt most meg van a gyümölcse. Boldog vagyok. Visszatérve a biológiára, nehéz döntésem meghozása után, még egy dolgot kértem az Úrtól, és így utólag asszem meghallotta. „Megteszem, amit kértél, de kérlek, úgy intézd, hogy anyunak legalább testileg ne fájjon, így is olyan ramatyul van mindig.” Valami egészen ritka különleges módot választott. Elaludtam, és hopp, már ott is voltam. Pedig a kérést még be sem fejeztem igazán. Nézem anyut, aput vajon hogy van, látom, hogy még mindig várnak engem, mintha még ott lennék. Értetlenül nézek az Úrra. Mosolyogva bólintott:-Nézd tovább, ha kíváncsi vagy mi lesz velük.Innen nézni anyuékat, olyan mint egy V.I.P. hely, látok mindent, ami csak érdekel. Teltek a hetek, anya rosszul volt, apa tartotta benne a lelket, és sokat, sokat beszélgettek rólam, a jövőről, nagyon vártak. Be kell vallanom, hogy nem irigyeltem őket, én nagyon nem értettem, hogy most mi van. Aztán jött egy nap. Anya előtte egész éjjel nem aludt. Reggel fogták magukat, és mentek valahova. Orvoshoz. Na mondom, most mi fog kiderülni, én itt vagyok, vagy ott? És igen, itt tudták meg anyuék, hogy nekem bizony már csak a testem van ott. Anya tudta, érezte, mindig mindent tud előre, csak nem hisz magának, nem hogy a környezete higgyen neki. Meg persze naná hogy ezt nem akarta magának elhinni. Erős volt, ő is, és apa is. Nem sírtak, csak később anya. Apa hallgatott. Nem volt más, mint bármikor máskor, csak a lelke, szomorú volt. Tehetetlen. És tudta, hogy anya borzasztóan van, nem sír, nem ordít, nem borul ki. De ismeri ő a párját, erős nő, és okos. Anya is tudja, hogy kiborulni, tönkremenni nincs értelme. És máris a jövőre gondol. Mikor lehet babája, aki megszülethet, akinek a földön van feladata? Lehete-e? Mit kell tegyen, hogy legyen. Mérlegel önvizsgálatot tart, és erősen dolgozik a lelke, hogy ne vádolja magát semmiért. Nem megy neki könnyen, de igazán, igazán jól csinálja. Büszke vagyok az én mamámra. Nem kellett volna féltenem, a Jóisten is tudta, hogy ő alkalmas a feladatra. Be kell vallanom, apura másnap lettem csak igazán büszke, a korházban, de erről már tettem említést. Ott volt anya mellett lelkileg, testileg, mindenhogy. Imádja anyát, nem is tudtam mennyire. Azaz de tudtam, de még sose látszott ilyen jól, ilyen boldogítóan, és ezt anya is érzi. Fantasztikus szüleim vannak. És a Isten tényleg meghallgatta a kérésemet. Így hogy csak elaludtam, anya igazán keveset szenvedett fizikailag, és igazán kevéssé is sérült. Az orvos szerint hamar lehet babája. Az a doki mondott még sok okosságot, de anyunak semmi újat. Bár neki nehéz újat mondani tud ő mindent. De azért azt jó hallania, hogy biológiailag megvan a lehetőség rá hogy két hónapon belül, megint babát várjon. Remek, én szorítok neked, és nagyon győzködöm az Urat, hogy hamar adjon nektek kisbabát. Néha azon morfondírozom, hogy legyenek ikrek, és legyen azonnal kettő, de lehet hogy ez csak egy kisbaba lüke gondolata, de azért már az Úrnak is megemlítettem Mosolygott, sokat mosolyog. Lassan mennem kell játszani, mert sokan várnak, pedig igazán én azt élvezem, amikor anyáékat nézhetem, vagy amikor a nagyokkal beszélgethetek. Látod anyus ebben is rád hasonlítok. Hidd el, itt tényleg lehet trécselni Adyval, Szent Istvánnal, és bárkivel. Anyuci, üzenem a földön élőknek, Hitler megbánta bűneit, és az Úr kegyelmes, irgalmas, és a pokol tényleg üresen tátong. Az Úr megígérte hogy ez a kis gondolat, történet, üzenet eljut hozzád, de azt nem mondta meg hogy hogyan. De ha megígérte úgy lesz. Az is megígérte, hogy boldogok lesztek, de azt sem mondta meg hogyan. Remélem lesz babátok, és biztos lesz, mert az Úr mosolygott, és az Úr mosolya teremt, és azt jelzi, hogy meghallgatta a kérésedet. Hamarosan megint lakik majd egy kicsi a pocakodban, és én szorítok neki, hogy más feladatott kapjon, mint én, és lenn a földön végezhesse dolgát. És most rohanok játszani a többiekkel, nehogy még egy babának kelljen az én rossz feladatvégzésem miatt ezt a feladatot kapnia. Mert nincs fájdalmasabb, mint az a 20%...

A két ünnep között

Elég snassz a bejegyzésünk címe, de sajnos nem jut eszünkbe jobb így hajnali egy fele. Hogy miért vagyunk fenn még ilyenkor? Hát mert mi általában mindig ilyen éjjeli baglyok vagyunk, másrészt nem szeretünk feküdni... itt fáj, ott fáj, amott fáj, és amíg bírjunk ülni, addig bizony le nem fekszünk. A két ünnep közöttben az a remek, hogy nekünk még mindig ünnep, mert apa itthon van, és jönnek-mennek a vendégek, vagy mi megyünk, és szeretjük ezt a fennforgást. Az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy élvezzük azt a rengeteg remek dolgot, amit hozott Jézuska. Fantasztikus ajándékokkal lettünk idén elhalmozva. Pl.: Dédimamáéktól tésztanyújtógép, amivel már két hatalmas adag raviolit elkészített anya, és fel is faltuk. Alkalmomadtán a recepteket feltesszük a másik blogunkra, képek készültek, de még nem volt időnk rá, hogy összerakjuk a recepteket, mert mindkettő anya fejéből pattant ki. Aztán az egyik ajándék tehet arról is, hogy pár napja szűkszavúak vagyunk itt a blogon. Anya ugyanis egy mesés Parker töltőtollat kapott Apától, és hát most az össze grafomániáját azon éli ki, és kézzel is vezet naplót. Bár bevallom nektek, hogy azt én sem élvezem annyira, mert a legkevésbé sem rólam szól, és jobban szeretem, ha velem foglalkozik. Kaptunk egy hatalmas deszkát, amiről nem potyog le az aprítanivaló. Már csak egy jó kés kéne, amivel az aprítás is olyan gyorsan megy, mint a TvPaprikásoknak. De az egy következő álomlista része lesz. Amit nagy sajnálatunkra még nem tudtunk kirpóbálni, egy asztali grill nagymamáéktól. Tudni kell, hogy ez az a konyhai masina, mait anya mindig órákon át képes álmodozóan nézni az áruházakban. "8 személyes.... sose vagyunk ennyen"- ez az egyetlen érv, ami miatt még hiányzott a repertoárból. Hát, mostmár nem, szóval hamar nyolcan kell lenni. (persze egyelőre, még székünk sincs annyi, de majd nagyiéktól kölcsönzünk) Remélhetőleg Szilveszterkor ki tudjuk próbálni azt is, mert Gyula nagybáttyám haverjai jönnek, és ezen fogják csinálni terveink szerint a sültvirslit, mi meg zöldséget, és csirkemellet grillezünk rajta, mert virslivel nem élünk. Kaptunk két igazán színes pokrócot, amit még kicsomagolás nélkül fogunk eltenni, hogy engem várjon szép tisztán, hogy majd jól összenyálazhassam, ha kibújok szűköl pocakomból. Kaptunk vitaminokat, test-, és arcáplókat... ez utóbbiakat én kevésbbé élvezem, bár belátom, hogy szép hasu anyucit szeretnék én is, szóval a testáplót megértem. Bár anya mindig elfelejti bekenni a hasát.... szóval erről ennyit:D. Kaptunk babanaplót, amit még nem kezdünk el tölteni, mert még nem születtem meg, és az a napló csak onnan indul. Kaptunk képeslapokat, amiket majd elküldhetünk ha megszülettem. No és amit nem lehet kihagyni, merthogy anya, mióta elmentek a vendégek mással sem foglalatoskodott, mint ezzel az ajándékkal. Egy könyv. Címe: kötött babaholmik. Hogy kitől, hát naná, hogy a déditől, és naná, hogy mesés édes cuccok vannak benne, mainek anya egészen várható módon nem tudott ellenállni, és már bele is vágott egy kék bordó sapka elkészítésébe, hogy majd lesz hozzá kiszokni, és ha belejön, még rugdalózó is, és abban jövünk haza a kórházból. A sapka halad, hogy kész lesz-e, és lesz e más is, az a jövő nagy titka, bár be kell valljam, hogy a sapkának már ennyit sem adtam volna, ahol most tart. Nem könnyű, küzdünk vele, néha kicsit kiakadunk, de eddig még nem futottunk olyan akadályba, ami megtörte volna anya lelkesedését, szóval van remény. Mostmár elfáradta keze, és ezért letette, meg lassan aztán tényleg le is kéne feküdni, mert azért holnap is lesz nap, és mi fogunk utazgatni. Két remek program is vár ránk, de arról így előre nem számolok be.
Fejlődésemet tekintve nem sok újdonságról számolhatok be. Örökmozgó vagyok változoatlanul. Olyan dolgok, mint szervek bőr, és egyéb apróságok amik elvileg gátolnának, nekem semmilyen határt nem szabnak, rúgok, vágok csípek. Ez utóbbi a legfurább, anya elég nehezen viseli, én meg előszeretettel játszadozom ilyet. Magam sem tudom pontosan mit művelek, a lényeg, hogy anya bőrét összecsípem belülről. Esténként rendszeresen hatalmas hullámverést csapok a lakhelyemül szolgáló pocak felszínén. Anyáék csak lesnek, és aggódva gondolnak bele, hogy még majdnem 3 hónap... mi lesz itt? De vannak azonban pillanatok, amikor anya fejében ez a dolog megfordul...Egek, már nincs 3 hónap... no nem aggódunk nagyon, mert nem engedjük meg magunknak, de azért nem könnyű ráébredni, hogy igazából egyikünk sem tuja hogy mi vár rá. De reméljük a legjobbakat, és nem aggodalmaskodunk, mert hát felesleges, és árt a szépségünknek. Erős anyukában erős kisbaba, és egy remek apuka támogatása, csak csodás családot alkothat.
Zárom soraimat, Janónak kellemes olvasgatást kívánok(ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha ő nincsen), meg mindenki másnap. További szép decembert, fergeteges Szilvesztert, ha addig nem jelentkeznék, és BUÉK!!! Olivér

Karácsonyi üdvözlet!

Reméljük mindenkinek annyira csodálatosan teltek az ünnepek eddig mint mifelénk, elfoglaltan, meghitten, sok finomsággal, persze csak mértéktartóan, és sok sok beszélgetéssel a szeretteinkkel. Itt Bicskán nem fehér a karácsony, de ez semmit nem vesz el az ünnep fényéből. További mesés ünneplést kívánok mindenkinek, kicsikenk és nagyoknak, finomabbnál finomabb falatokat, és szép ajándékokat.

Áldott békés karácsonyt, és boldog új évet kívánunk! Ildikó, Olivér, Gergő

Kis lakásunkról egy két kép

A linkre kattinva bekukkantást nyerhettek milyen helyen lakunk is mi. Még nem sok nyoma van annak hogy hamarosan hárman leszünk, de mindent a maga idejében. Fejben már sokminden megvan:D.

Üdvözlünk otthonunkban, persze személyesen is szeretettel várunk! Kattints a képre!

Advent 4. vasárnapja

Gyula nagybáttyám vezényletében meggyújtotta a család a negyedik gyertyát is a koszorún. Ezen az alkalmon voltunk a legtöbben, mert még Kata párja, Attila is velünk töltötte a napot. Gyula szaxofonozott, annak van ám igazán magzatvizen áthatolóan erős hangje. Isti meg furulyázott. Nagyon szépen szóltak együtt. Azt sajnos nem tudom itt mengosztani veletek, csak egy-két képet, amit szokásunkhoz híven megint készítettünk.

Jelenlevők

Muzsikusokkal

Seregszemle

Tegnap hatalmas munkába estünk a változatosság kedvéért. Ez a karácsonyi készülődés elég fárasztó dolog, még így anya pocakjából tekintve is. Egész nap talpon voltunk, kevertünk, kavartunk, gyúrtunk, csomagoltunk. De az eredménye is meglett nem mondom. A kalácshadrend megalokotásának pontos részleteit megtaláljátok másik blogunkban Karácsonyi kalács, brámikorra címen. Anya katonás rendbe tette az összes művet, és két tizednyi hadrend vezetője lett. Nem tudom ennek van e katonai neve, ebben apa a prfoi, de ő most nincs itthon sajna. Mi a képek kedvelői vagyunk, így a szavak helyett most is nekik adjuk át a terepet.

A két tized felsorakozva katonás dísz- rendben

Kalácshadrend teljes létszámban("sajnos" rövid ideig őrizték ez a formát)

Mint a nagyok!

Pár napig nem találtam semmi igazán velős írnivalót, de ahogy olvasgatom a Ti napjaitokat, mindig irigykedem hogy veletek miminden történik már. Mi még csak növögetünk. Most anya napjait némi arcüregyulladás szépíti, de ez nála már rutin dolog, és kifele megy belőle. A doktorbácsi is azt mondta, hogy remek öngyógyító, megoldja bogyó nélkül. Így nekem a legjobb, engem egyáltalán nem érint ez a dolog, csak annyiban, hogy korábban fekszünk és akkor én jövök. Ami remek.
Új mókát találtam ki magamnak, utánozva titeket. Egyrészt, kezdek napirendet alkotni. Eddig nappal hancúroztam rengeteget, megállás élkül, de ahogy tőletek elirigyeltem ezt a mókát, most borítom a napirendet, amit eddig jól megszoktunk, csak hogy ne unatkozzon anya sem. Újaban éjjel szeretek játszani, és nappal meg pihizem. Jelentem, most ébredtem, és most úgy reggel hatig nem is áll szándékomban 20 perces időszaknál tovább mozdulatlanul maradni. Anyát ez csak az elalvásban gátolja, de én vagyok ezen a téren a legkisebb gond, meg éjjel egyszer kétszer jól belerúgok a hólyagjába, és akkor mennki kell WC-re. De jól viseli, sőt, néha még hálás is, mert általában nagyon szomjasan ébred, és ilyenkor hatalmas bögre innivalókat szokott magába gurítani, csak hogy garantálja hogy, ez után sem üres szerveken ugráljak. Mert azt amúgy annyira nem kedvelem.
Pár nap, és karácsony.... annyi pihe hullik már a naptárból... remélem élvezitek a keresgélést, jövőre már én is kergethetem őket. Addig meg csak hallgatózom, miféle csuda muzsikák szólnak mindenfele. Az is fincsi, kedvelem, meg teljesen más a légkör. Mindenki izgatottabb, de mégis békésebb. Még mindig csak kitartó készülődést kívánok, mert addig még úgyis jelentekezünk, minimum az gyertyagyújtás közvetítéséről, szóval sziasztok, és legyetek jó nagyok!
Olivér

Közkívánatra...

...no meg már amúgy is illendő volt egy olyan képet készíteni arról a hatalmas hasról ami engem rejt, meg egy családi fotó is ráfért Rosselékre. Ma este sort kerítettünk rá, és természetesen a mindent megörökítő blogomon az olvasóimmal is megosztom.

És akik már kicsi kuckónkról várják a képeket, ők is kapnak egy kis előzetest, pl a nappali-konyha falának színe már megjelenik a fotón, de igyekszünk majd az egyéb részleteket is közhírré tenni, de még mindig nincs a helyén a hűtőszekrény, és addig anya nem szeretné....mert addig nem az igazi. Szóvalmég egy kis türelmet kérünk szépen, és előre is köszönjük.

Apa, Anya meg Én, szóval a Rossel család

Együtt a banda

Most értünk haza Győrből. Remek volt, elfáradtunk. Régen gyűltünk össz ilyen szépszámban. Mindenki hozott magával finomságokat, mi már tegnap beszámoltunk, hogy mi minden finomságot viszünk, de a többieket nem is sejtettük. Voltak saláták a mi Veráék specialitása, kaszinótojások amikről mindig Erzsike gondoskodik, remek ízeket és formákat tud összehozni, még a sajtot is ki tuja nyújtani, hogy sajttekercset készítsen belőle. Szóval mi szem szájnak ingere. Mi is falatoztunk anyával, bár a szokásosnál nem többet. Aztán beszélgetés mindenféléről, a gyerekekről, az országról, kivel mi a helyet, mik a tervek és a kilátások. Szóval sok felnőttes téma, ami egnem nem érdekel nagyon. Bár velem is sokat foglalkoztak, meg anya egész délután csak üldögélt, és engem simogatott, és leste minden mozdulatomat. Kárpórolt a tegnapért, már nem vagyok durcás.

Természetesen képeketis készítettünk, nem volt könnyű apából kicsikarni őket, mert nagyon lefoglalta az új telefonja, de én mint férfiember ezt megértem teljesen. No de végül még csolortkép is készült, szóval meg tudom veletek osztani a kis közösséget.

Péter, Margitka, Erzsika, Lacika, Vera, Nagyapa, Nagyanya, Orsi, Isti, Anya meg én(a fény szeszélyes játéka tette anya pocijára azt az engem jelző kék kört, ha hiszitek, ha nem , én intéztem), Tibi, Nóra, Zsófi


Itt már apával, így jobban érezzük magunkat

Elfáradtunk...

Ebben a pillanatban sértetten matatok anya hasában. Egész délután nem velem foglalkozott. Ha az ő kedvenc 10 dolgát kéne felsorolni, akkor az Apával kezdődne, és az első öt helyet el is foglalná, utána meg a főzésé a maradék. Most durci vagyok... Ha jobb a kedvem, akkor talán magamat is belesorolnám. Szóval helyettem egész délután különböző sütemények készítésének szentelte anya az idejét. Az tuti, hogy március után ezt már nem engedem meg neki. Nem csak rugdosni fogom, de majd ordítok is, ahogy csak bírok. Ma még valahogy lenyelem a gombócot. Azért nem háborodom fel teljesen, mert igazán finom dolgok készültek, bár egy adag pogácsa odaégett sajna, de hál istennek abból kettő tepsi készült. Most sül a második, igyekszünk nem elégetni ezt is... A másik két/három féle süti azonben remek lett, és még ma este a receptjeit is megnézhetitek, Furi pogi, Csokicsoda meglepivel, és Ronda és finom címen, a másik blogunkon. A Tejszínes pogácsa receptjét is feltesszük, és reméljük, hogy kellően fotogén darabok is keverednek ki még a sütőből 1-2 percen belül.
Ha azzal elkészültünk, akkor viszont már tényleg én jöjvök a nap végére, az ágyikóban csak azt nézi anya, hogy én mit művelek, amíg apa nem jön. Szóval igyekszem addig nem totál kifáradni, hogy játszhassunk egy kicsit még. Bár anya sajna némi ápolásra is szorul, mert az arcürege rosszalkodik, de a kamillás inhalálás, tengeri sós orrcsepp, és infralámpa csodákat tesz, ezt már tapasztalatból tudjuk. Aztán meg aludni sem ártana, mert holnap Győrbe utazunk, hogy együtt is megünnepelje a család Dédipapa születésének 100. évfordulóját. Erre visszük a sütiket is, szóval apa most nem járhat rá nagyon:D.

Luca nap

December 13, Luca napja. Mához képest pont 3 hónap mulva kellene megszülessek a papírforma szerint. Még agyalok hogy tetszik-e ez a dátum, döntésemről időben nyilatkozni fogok.
Mi azonban anyával nem azért ragadtunk tollat/kalviatúrát, hogy ezt elmondjuk. Ehhez a naphoz rengeteg néphagyomány kötődik, és mi csak sejtettük őket, így ma délelőtt kicsit utánajártunk a dolognak. Nem kellett sokáig keresgélni, azonnal megtaláltuk a nekünk való cikket, és ezt most meg is szeretnénk veletek osztani, mert kedves, és érdekes multidéző gondolatok vannak benne, és ha valamelyik megtetszik nektek, még holnap is be lehet pótolni a dolgokat, hisz jobb később mint soha, mondja a mondás(a buzaültetés nekünk is holnapra mard:)).

A cikk származási helye: www.sulinet.hu

Az adventi időszakra - mely, mint tudjuk a karácsony előtti várakozás ideje - több ünnep is esik, ezeket pedig feltétlenül érdemes szóba hozni a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok illetve népszokások miatt. Mi most egyet emelünk ki közülük, a Luca napját. Eddig rendben is volna minden. De tudod-e, mikor van Luca napja? Természetesen Luca napján, december 13-án. Luca egy katolikus szent volt, a vakok, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok védőszentje. Például Svédországban nem sok köze van ennek a szentnek a Luca napjához. Luca nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése fény. Úgy is nevezték egyes helyeken, hogy fényhozó. Ehhez a naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik.

Az úgynevezett asszonyi ünnepek közül Luca napja hazánkban a legjelentősebb. Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni. Nem is egy történet szól arról, hogy hogyan büntette Luca azokat, akik ezen a napon szőni, fonni, varrni vagy mosni mentek.
Az ardói lányok például ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Érdekel, hogy hogyan tették? Összeverődtek és csapatostól elindultak. Egy lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac megijedt, akkor röfögött. Ez nem feltétlenül jelentett jót, ugyanis az jelezte a közeli házasságkötés eljövetelét, ha a disznó nem szólalt meg. Ha pedig már elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várni, amennyit röfögött.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, volt, aki bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe vagy a pincébe hajítva.
Szintén ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, aminek karácsonyra kellett elkészülni. A lényeg, hogy minden nap kell rajta csinálni valamit. A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ha valóban meglátja az illető, kik a boszik, akkor aztán spuri haza, mert különben azok széttépik. Maradt is fenn egy mondás, mely így szól: Lassan készül, mint a Luca széke. Ja, és majd elfelejtettem. A mise után el kellett égetni a széket. Lássuk csak, van-e még valami! Hát persze!

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Luca napjától figyelték az időjárást is. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.
Régen december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a házakat és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem kapott ajándékot. Egyszóval nem éppen egy védőszent volt ez a Luca, úgy is emlegették, mint a gyerekek rémét. Vagy ott vannak a nagylányok. Süteményt sütöttek és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije.
Nos, hogy ezek közül a babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy kihaltak ezek a hagyományok. Mégis, ha valamelyik tetszik neked, Te magad is kipróbálhatod. Sok szerencsét!

A hagyományos Luca-szék, a három lábával(de hova ütek?...)


Lucaszék készítése a fonóban - Dudás Juli festménye

Az évforduló

1907 december 11-én született a dédipapám! A mai nap, az ő emlékére teljen! Remélem a nap folyamán sikerül képet is digitalizálni, hogy megoszthassam veletek, milyen boldog tekintetű Úr volt Ő, hogy anyukám megismerhette. Ő már régen a Jóistenhez költözött, de minden évben megemlékezünk róla ezen a napon, no meg az év sok többi napján is. Négy gyermeket nevelt fel Dédimamiva, Margitkát, Erzsikét, Verát és Gyulát, az én nagypapámat. Csornán éltek, és Papa a város legelismertebb kisiparos gumiszerelője volt. A műhelye rendgetek kincset rejtett mindig unokái számára. Az összen csínytevésben lehetett rá számítani. Unokái kedvence, vagy legtöbbett emlegetett ellentmondása szüleiknek talán az volt, amikor az ebéd utáni kávézésnál, púpozott kanál cukrot mártott kávéjába, hogy jól magábaszívja az édes nyalánkság, a keserű tiltott felnőttitalt, és ezt a csemegét kapta meg minden arra sóvárgó kisunoka. Remek eledel, minden kispajtásomnak javaslom, hogy a nagyiéknál kuncsorogják ki.Idén nyáron Dédimami is elköltözött tőlünk, hogy közelebb lehessen Papához, nagyon hiányzott neki. Mi gyerek, unokák, és dédik őrizzük emléküket és értékeiket, napról napra.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben.
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy – egy gyertya égjen.

Ami mára várható

Ma hosszú napunk lesz. Eddig is tettünk vettünk itthon, de a java még hátra van. Este megyünk Apa haverjához. Nem is lenne ez fura, ha nem 4-re várnánk a vízvezeték szerelőt, aki reméljük végez 5-re, és akkor indulás, hogy elérjük a fél 6-os buszt. Rég láttunk Georgi bácsit,egészen pontosan én még nem is, meg szeretünk utazgatni is, bár ilyen későn nem szeretünk apa nélkül útra kelni, de hamar Vele leszünk addig meg a buszon elolvasgatjuk az időt. Aztán hogy haza mikor jövünk, az egy jó kérdés, mi anyával lehet hogy kidőlünk, és apa valahogy berak majd minket a kocsiba:). Ma egyébként egészen nyugodt vagyok, hagyom anyát kibontakozni, de ahogy ismerem magam, lesz ennek még böjtje... Üdvözlet mindenkinek Olivér

Új blog

Anya kigondolta, hogy érdemes lenne külön blogot csinálnunk a remek sütirecepteknek. Nem sokat haboztunk, hisz így karácsony előtt a legalkalmasabb az idő a receptgyűjtésre. Még csak egy recept került fel, de ez természetesen gyarapodni fog. Olviasnivalóink között is fellehetitek a linket, de itt is közhírréteszem: www.rosselrecept.blogspot.com. Kellemes receptvadászatot, és sikeres sütést-főzést, apukák, és gyerekek nagy örömére!

Ég a második gyertya!

Elérkezett Advent második vasárnapja, nagyon gyorsan repül az idő, még két hét, és karácsony. Hihetetlen. Ezen a vasárnapaon mi voltunk a gyertyagyújtók. Nekem is fontos szerep jutott, anya gitárját tartottam, amíg ő furlyázott:D.
Az elmúlt napokban apa otimalizást, és kicsit továbbfejlesztette az Adventi naptárunkat, mert sok panasz érkezett, hogy nem lehet elkapni a hópihéket. Akinek most sem megy, nem érdemli meg, a képet, de azért remélem mindenkinek sikerül.
Mostanság új könyvet kezdtünk el olvasni: Dr. Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni! címmel. Nagyitól kaptuk, és azt mondta, hogy neki sokat segített, hogy megkönnyítse a szüléssel járó kellemetlenségeket. Engem annyira nem fog meg a téma, de anya előszeretettel olvassa, bár a megszülésem körül nyilván neki lesz több feladata...
Amúgy senki nem akarja elhinni, hogy márciusig bennmaradok, akkora hasa van anyának. Sőt, ma már azt is kérdezték, hogy ketten vagyunk e. Arról azért talán már tunánk. Szerintem én egyedül vagyok, és nagyon nagyon élvezem, hogy ekkora helyem van, mert nem is vagyok én túl nagy. Teljesen normális közepes kis fickó vagyok, extra helyigénnyel, amit anya biztosíti is nekem, saját kárára. Az alvás egyre korlátozottabb pózokban sikerül csak neki, főleg az elalvás okoz némi problémát. Akkor megy csak igazán könnyen, ha apa is ott van, és neki lehet támaszkodni. Aztán ha az elalvás sikerült, a következő porbléma az ébredés, és felkelés, mert ritkán találunk ideális pózt, ami nem okoz egy idő után derék, hát, nyak, has kellemetlenségeket. Ezt még cifrázza az, hogy én szeretek anya hólyagjain táncolni, így reggel általában nagyon hamar ki kéne érni a vcbe, ami elgémberedett tagokkal több mint nehéz. Szóval így éldegélünk mi hármacskán, én virgonckodom, anya lelkesen tűri, apa meg segít amiben tud. Egyre többet reagálok a külvilágra, pl ha anya meglegvizet enged a hasára, én azonnal ugrom egyet, és ezt akárhányszor eljátszom. Mostmár anya is egészen meg tudja állapítani, hogy éppen mim hol van, és sokat szórakozunk azon, hogy ő megnyomja valamelyik kis tagomat, én odébbhúzom, anya abbahagyja a nyomást, visszadugom, és ő aztán megint megnyomja, és kezdődik minden előlről. Mókás dolog. Egyszer már apának is megmutatnám ezt a tudományomat, de mire ő odaért, anya mindig kifáraszt. De majd eljön az ideje az apával való játéknak is:). Kivájuk
Tegnap csináltunk sütihegyeket anyával, aminek nyomai a ruháján is láthatóak, a gyertyagyújtás képein. Igazná nem lehet neki felróni, hogy ekkora pocakot összelisztez, alig éri el a pult belős felét tőlem:D.

Így zenélünk mi anyával

Nagyiék

Gyula és Réka

Együtt a család

Székely család koszorúja

Sós süti magok nélkül

Édes süti

Sós süti magokkal

Variációk egy tésztára

A nagy hallgatás oka, és megtörése

Több mint egy hete nem írtunk. Ez nem szép tőlünk, tudjuk mi jól, de azért nem ok nélkül tettük. A legnagyobb oka, hogy Anya meg én nagyon nem tudunk titkot tartani, és most nagy kár lett volna a Mikulásra szánt, bár kicsit megkésett meglepetésünket kikotyogni előre kedves olvsóimnak. De a meglepetés elkészült, kikerül a Blogra, és ajánljuk mindenkinek sok szeretettel, hogy az ünnepi készülődésbe így talán egy kicsit mi is besegítsünk. A nagy mű apa kitartó munkáját dicséri, és az végső ötlet is az ő fejéből származik. Szóval mi anyával kitaláltuk mit szeretnénk nagyvonalakban, Apa meg megcsinált, Köszöntet Neki!
Ebben a csöndes egy hetünkben, nem csak december, de advent is elkezdőtött. Ez nálunk különleges családi hagyománnyal társul. Mivel anyáék négyen testvérek, ezért a négy vasárnapon a családi gyertyagyújtás mindig valamelyik gyerek feladata. 10 perc ének, egy két kedves gondolat, a vasárnapi ebéd előtt. Idén az elsőt Kata nagynéném tartotta, és egy nagyon kedves történetet osztott meg a családdal, majd kifaggatjuk hol találta, és mi is megosztjuk veletek.

Az éneklés

Az olvasás

A gyertygyújtás

A Rossel-család koszorúja

Hát ilyen képekben telt az első adventi vasárnapunk.

Anya hasa csak nő, csak nő, velem és a mozgáskedvemmel együtt. Virgoncabb vagyok mint valaha. Nem küzdök még komoly helyhiánnyal, bár a könyökömmel egyre gyakrabban csinálok kisebb-nagyobb puklit anya hasára. Első ilyen akcióm alkalmával anya mondhatni megfogta a kidudodorodó részemet, én meg jól megijedtem, és visszarántottam. De azóta már újra meg újra merészkedtem kidugni, és már anya érintés sem riaszt meg annyra.

Tegnap komoly megpróbáltatásnak voltunk kitéve. Terheléses vércukorvizsgálat. Így utólag nem volt olyan vészes, bár az a két óra éhezés, pontosabban annál több, mert végülis egy órakor fogyasztottuk el első falat kajánkat a cukron kívül az nap, mert csak akkor lett vége a vizsgálatnak, szóval nem esett jól, de túl vagyunk rajta, és nagyon ajánljuk, hogy így karácsony előtt ne találják ki, hogy bármi gond is van a vércukorszintünkkel.

Nagy büszkén jelentjük, hogy a költözéssel járó összes doboz eltűnt, a szoba kiürült, és lassan elnyeri végső képét. A héten bekötötték a gázt is és anya már ott csinált tegnap este rántottát vacsira. Már csak a mosogató hiányzik, meg a képek a falról. De talán jövő hétvégére ezek is megoldódnak, és akkor megoszthatom veletek a mi kis birodalmukat is. Addig is kitartó, és sikeres készülődést az ünnepekre!

Egy kis pótlás

Mult hétvégén ellátogattunk Csepelre, hogy meglátogassuk Gyuribácsit, és a többieket. Jó hosszú látogatás lett belőle, de nem bántam. Jó sokan összegyűltünk, remek vadast ettünk, és megkaptam életem első ruhadarabjait is. Anya szerint roppant picinek tűnnek, nagyi azt mondta, hogy nem sokkal születésem után jók lesznek. Hát roppant kiváncsi leszek rájuk. Ti előbb fogjátok látni mint én, mert még fotók is készültek a nevezetes találkozón, amiket anya segítségével most meg is osztok veletek.

Apa, Anya, A RUCIM:), Melcsi, akitől a ruhát kaptuk

Apa épp a képemmel büszkélkedik Gyuibácsinak

Apátlanul!

Ma apa elment dolgozni... be, messze az irodába...nem örültünk neki, sőt, úgy el voltunk apátlanodva, hogy még blogot írni sem volt kedvünk. Pakolásztunk anyával, tettünk vettünk, aztán délutánra mentünk fel busszal apához. Alig vártuk hogy együtt legyünk. Hihetetlen milyen hamar megszokja az ember ha jó dolga van. Apa itthon volt 3 napig, a negyediken elment pár órára, és máris nem vagyunk olyan remek hangulatban. Most értünk haza. Mostmár van kedvünk az íráshoz, mert apa is itt pötyögteti mellettünk a saját gombjait, csak erőnk nincs már. Most utolsó lelkierőnkel egy rövid tornával zárjuk a napot, csak hogy szokjam, meg mert anyának is jót tesz, apa szerint, már most érezni a hátán, pedig még elég keveset csináltuk. Én még mindig nem vagyok oda érte, mozdulatlansába burkolózom, egészen addig, amíg biztos talajt nem érzek a lábam alatt. De anya rendületlenül kitart, csinálja, és utána alszunk nagyokat, ahogyan az lesz ma is. Üdvözlök mindenkit a pocakon túli világaban!

Apás nap!

Apa reggel, a szokásos időben elindult a buszra. Fél óra eltetével hívta anyát, hogy épp kullog haza, mert nem jött a busz, valami baleset miatt. Bevalljuk anyával hogy nagyon örültünk ennek a hírnek, és nagy örömmel vártuk haza apát. Ezután már egész nap itthon maradt, és itt dolgozott mellettünk. Igyekeztünk teljesen békénhagyni, bár szerinte ez egyáltalán nem sikerült. A legnagyobb kilengést azzal okoztuk, hogy elcsaltuk magunkkal a védőnénihez is. Sajnos ott elég sokat kellett várni, de apa legalább pihizett azalatt, amire azért is tuti h szüksége volt, mert amikor anya mondta neki, hogy nézze meg a hasát, mert látszik a rugkapálásom, csak annyit mondott jó, de a szemét nem nyitotta ki. Talán majd este is rázendítek egy nagyobb akcióra, és akkor már ő is nagyobb figyelmet szentel új tudományomnak.
A védőnéni sokat beszél, de kedves hölgy, méreckedés, vérnyomásmérés, leletek bevezetése az összes könyvbe. Nem járok kevés adminisztrációval. Mindennek a végén, meghallgattuk anyáékal a szívhangomat. A védőnéni nagyon hamar megtalálta, és nagyon szépen hallatszott. Szerinte igen stramm gyerkőc vagyok:D, ajánlom is hogy így gondolja. Aki már láthatóan mozog a 24. héten, az csak stramm legény lehet. Aztán egy idő után szabotáltam a behallgatózást, hiszen az mégiscsak az én magánszférám, és odébbhúzódtam. Állítólag ezt hamarosan már nem fogom tudni megtenni, de amíg igen, addig bizony én szabom a határokat.
Mai bejegyzésem végén, mégegyszer megemlékezem kedves blogbarátom fél éves születésnapjáról, és itt is további remek rosszalkodást kívánok neked Botibaba, a szülőknek meg kitartást!

A hétvége itthon

Ilyen még nem is igen volt, hogy ilyen nyugodt hétvégét töltöttünk itthon hármasban. No nem voltunk azért restek csinálni egy sereg izgalmas dolgot. Pénteken hazaértünk busszal, ami sokkal melegebb mint az autó, de az autóra még sose vártunk, és sose futottunk, szóval azért inkább a kocsi mint a busz. De most még egy kicsit várni kell, hogy a szerelőbácsitól visszaköltözzön hozzánk. Ami azonban fontosabb, hogy azóta csak itt Bicskén csináltunk mindenfélét. Szombaton Apa nagyot aludt, sokkal nagyobbat, mint amit anya meg én, de ő tette jól. Csak any háta kicsit lestrapálódott, ezért eléggé fájt neki. Egész napra rányomta a béllyegét, hogy keveset aludtunk, és hogy fájt anya háta. De átvészeltük, és még sétáltunk is egyet délután, mert megnéztük a Macskákat a Művelődési házban. Remek volt. Nagyon szeretem a zenét, rugkapáltam is rendesen, az egész előadás alatt, bár ez nem lepte meg igazán anyát. Szó se róla, kedvelem a zenét. Színház után, anya mindenfélét tett vett, apa meg felszerelt pár polcot. Anya szerint remekül haladnak a dolgok, és egyre lakájosabb a szoba. Remélem lassan már fotókat is fogunk róla készíteni, csak addig még nem szeretnénk, amíg dobozok vannak középen, de már több az üres, mint a teli, jelentem büszkén. Ma éjjel remekül aludtunk, nem ébredtűnk túl későn, de azért kipihentük magunkat, és az esti masszázsnak köszönhetően anya háta is sokat javult. Apa sokat alszik, azaz csak hétvégén, mert hétköznap sokat dolgozik, így igyekszünk békénhagyni, már amíg anya türelme tart...ami véges, apa legnagyobb bánatára. De komoly galiba semmiképp nincs ebből. Majd ha már nem anya pocakjában ébredek, én biztos nem leszek ilyen toleráns, és addig fogok kiabálni, amíg nem figyel oda rám ő is. Ez a tervem.
Délután beavattuk az új sütőt. Készítettünk püspükkenyeret. SIKERÜLT:), pedig kicsit aggódtunk, mert ez a sütő árammal működik, és anya ilyet még nem használt. De fincsi lett a süti, és a legjobb az az egészben, hogy a sütit lehet lesni a sülés közben, mert üvegajtó van, benn meg világítás. Vacsora után, meg a lehető legizgalmasabb része jött a napnak. Teljesen visszahúzódtam, meg se mertem moccani. Tornázunk. Eddig is sokat mozogtunk anyával, lót fut föl alá, megállás nélkül, de ilyet mégé nem csináltunk, mindenféle izgi mozdulat, billegtem jobbra ballra. De anya abban bízik, hogy ha kicsit megerősíti a hátát tudatosan a táskacigölésen túl, akkor könnyebb lesz a következő3,5 hónap. Sokat riogatják, hogy nagy a hasa, meg hogy ennél csak nehezebb lesz, stb. Most megpróbáljuk a helyzet romlását legalább megállítani ezzel a tornával. Persze ez a hasnövekedésre nem vonatkozik, csak a hátfájásra:D. Most vagyunk a torna után pár perccel. Kezdem feldolgoozni az újdonsággal járó sokkot, és most én álltam neki nagy erőkkel tornázni, és feszegetni a rendelkezésemre álló teret. Lassacskán búcsúzunk, elkezdünk lefekvéshez készülődni. Holnap indul egy újabb hét, amire rengeteg tervünk van már most, de ezekről majd megvalósulásuk után beszámolok.
Jó növekedést mindenkinek!

Visszatérés egy kicsit a nevemre

Anya barátnője átküldte, amit az egyik könyvében olvasott a nevemről. Kiváncsi vagyok mennyire lesz igaz rám, de biztos ami biztos, most megosztom veltek.

Olivér felelősségteljes, segítőkész férfi, akinek túlnyomórészt a lelkiismerete diktálja cselekedeteit. Nem érdeklik a hiábavalóságok,mindig az a fontos számára, hogy valami hasznosat tegyen. Akkor a legboldogabb, ha nélkülözhetetlennek bizonyul. Ennélfogva, bár Olivér egyértelműen az intellektus és a szellemi kreativitás embere, nem kedveli
a pusztán elméleti foglalkozásokat. Még az is megtörténhet vele, hogy magas képzettsége mellett valami kevésbé kvalifikált, gyakorlati tevékenységet folytat, mert azt ítéli előbbrevalónak. Olivérnek meg kell tanulnia feltenni azt a kérdést, hogy egy munkáért mennyit fizetnek, és csak ésszerű kompromisszumot kötni, különben menthetetlenül kihasználják.
Rendszerint a harmincas évei derekán (vagy még később) jut el odáig, hogy képes harcolni a saját érdekeit. Nagyon békés, konfliktuskerülő jellem, a súrlódások némi szorongást is ébresztenek benne. Intim kapcsolatban szintén kissé stresszes lehet, főleg fiatalon. Ennek ellenére érzelmileg nem sebezhető: erős a lelke, könnyen túlteszi magát a problémákon.

Nulladik névnap

Anyával sokat gonolkodtunk létezik e ilyen, majd ráeszméltünk, hogy ha eddig nem is létezett, akkor mi ma létrehozzuk, és innentől van:), nekem legalábbis tuti. Döntésünket megerősítette, hogy Anya barátnője fel is köszöntött minket, ami nagyon jól esett. Ma aktívabb vagyok, mint tegnap. Akkor inkább egész nap csak lustiztam, és este kezdtem feléledni. Persze a helye az fogy, így a mozgás is korlátozódik, legnagyobb sajnálatomra.
Anya ezen a speciáli napon, utánanézett a nevemnek, hogy mit is érdemes róla tuni. Szent Olivért nem találtunk. Az első Olivér, aki az embereknek az eszébejut, amikor meghallják ezt a nevet, a hírs regényhős, Twist Oliver. Be kell valljuk töredelmesen, hogy még se anya, se én nem olvastuk a történetet, de ezen változtatni kell.
Ennyi híres Olivért talátunk, ki hitte volan!:
* Oliver Cromwell, Anglia, Skócia és Írország Lord Protectora (1599.április 25. – 1658.szeptember 3.)
* Lantos Olivér táncdalénekes
* Oliver Stone amerikai filmrendező, producer
* Oliver Hirschbiegel német filmrendező
* Lawrence Olivier angol színművész, filmszínész (1907. május 22. – 1989. július 11.)
* Oliver Reed angol színész (1938. február 13. – 1999. május 2.)
* Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok úszó
* Oliver Hardy amerikai komikus (1892. január 18. – 1957. augusztus 7.)
* Olivier Martinez francia színész
* Nacsa Olivér előadóművész, humorista
* Twist Olivér, Charles Dickens regényhőse
* Oliver platt, amerikai színész (A kétszázéves ember, A szörny, Hármasban szép az élet, Tűzparancs)
* Szekér Olivér, a No thanx rockzenekar basszusgitárosa
* Somlyay Olivér magyar bmxes világbajnok
A legtöbben színészek. És mi általában nem ismerjük őket:(.

A nevem jelentésének is utánanéztünk természetesen: Az Olivér férfinév a latin Oliverius névből származik. Jelentése: olajfát ültető. Más feltevés szerint, germán eredetű, jelentése: tündér, manó, sereg.

Keresgélés közben, leltünk mégegy híres Olivert, akit ráadásul anya is "ismer", és kedvel is: Jamie Oliver.

Hirtelen ennyi dolgot leletünk, és én ezzel kívánok magamnak BOLDOG NULLADIK NÉVNAPOT! És mindenkinek, akinek szébe jut, előre is köszönöm!

Zajlik az élet!

Nem hittem volna, hogy létezik eseménydúsabb hétvége a multhetinél, főleg nem úgy hogy azt itthon töltöttük. Szombaton reggel útnak eredtünk, hogy anya megint meg iskolába, apa meg elmegy edzeni. Csak előtte, még beugrunk az Ikea-ba. No itt máris vége volt minden további tervnek. Annyian voltak, hogy csak na, én nem láttam, de hallottam a hatalmas nyüzsit, és én mondom, nem lehtett semmi. Vettünk egy két dolgot, de utána azonnal mentünk vendéségbe, se suli, se edzés, bár én nem bántam, a suli amúgy sem olyan izgi, és így apával egész nap együtt voltunk. A vendéségben remek vadast ettünk anyával, pedig eddig azt sem tudtam, hogy van olyan, de igazán fincsi volt. Utána meg mekaptam az első saját ruháimat. Nagyon jó lenne látni őket, anya szerint igen picik de nagyon aranyosak, nagyi meg azt mondta, hogy ez jó lesz nem sokkal a születésem után. De majd kiderül. Nagyon későn mentünk haza, és anya öccsét is mi vittük. Vasárnap sokáig, sokáig aludtunk, és még aludtunk volna, de mentünk misére, aztán meg jött a nagy munka. Ami igazából csak apának volt nagy munka, nekem csak hatalmas zaj. Anya besegített, és a koordinációs részt vállalta magára. Fekjerültek a konyhaszekrének a falra, összeraktuk az Ikeában beszrezett új asztal, feltettük a polcot a hálószobában, és sokat sokat sörögettünk, pórszívóztunk. Késő este, hulla fáradtan pottyantunk az ágyba... azaz anya és apa hulla fáradt volt, én meg nekiálltam virgonckodni, de anya azért tudott aludni, csak néha ébredt fel, meg érzékelet álmában, hogy én épp edzést tartok.
A mai eseményeket sem érdemes szó nélkül hagyni. Szokásos reggeli készülődést apával, némi felkelés körüli huzavona után, aztán indulás. Nem sokat autótunk, még Bicsékről sem értünk ki, és a kocsi megállt. Akkor apa telefonált, utána vártunk... fáztunk, majd jött egy bácsi, aki elvitte a kocsit, mi meg elsétáltunk hármasban, kézenfogva a buszhoz. Ilyen sem volt még mióta én az eseményeket fülleltartom. Jó móka volt. Haza sajna már nem apával jöttünk, mert mi előbb elindultunk anyával, mert ment egy csomó másik nénik özé a nagymamával foltvarró tanfolyamra. Ott volt aztán locsogás, de anya azért varrogatott is. Aztán egyszercsak, a legnagyobb meglepetésünkre befutott apa és nagyapa, pont mikor mi készülődni kezdtünk, és együtt ötösben, és ismét kézenfogva, beszélgetve hazasétáltunk. Remek fordulatos nap volt, meg kell hagyni, és olyan jó, hogy apával egészen sok időt töltünk együtt!
Most viszont még csak anyával kettesben megyünk aludni, vagy legalábbis pihizni, remélhetőleg hamarosan apa is csatlakozik. Jó északát mindenkinek, megyek ugrálni, és ha elfáradtok, akkor talán én is pihegek egy kicsit ma éjjel.

Suliban

Anya kicsit késve, de beért a suliba. Már jó ideje nem járt benn, de mint kiderült, semmi fontosról nem maradt le. Kiderült, hogy 15-éig kellett volna konzulenst választani, amiről persze az egész osztály, úgy ahogy van lemaradt. Sajnos csak vicc az egész, amivel nem is lenne baj, ha nem akarának rólunk egy kisebb vagyont legombolni. Bár anya itt a suliban, mindig kényelmesen hátradőlve teázgat az órán, és figyel, hogy én éppen mit alkotok, és azt igazán élvezem. Máskor ilyesmire nem szokott ennyi időt szánni, csak estnéknt, amikor apát várjuk az ágyikóban. Szóval nekem a kedvenc helyem a suli. Csönd is van, meleg is van, tea is van, anya is van, mi kellene még:). HÁÁÁÁT mondjuk apa jól jönne, de ő ritkán van velünk napközben, de holnap hétvége, és akkor több időnk lesz egymásra. Addig meg kitartunk itt anyával a suliban, és hallgatjuk a méllyen dörmögő bácsi hangját, és rugkapálnk teljes erőbedubással.

Felfedezések

Amikor anya a gyógynövények linkjeit gyűjtögette, nagy felfedezésre tett szert. Amit eddig csomornak hittünk az izsóp, amiből így már kettő van. Persze ami a legviccesebb, hogy borsfű, meg egy és ugyan az, mint a csombor. Mindig tanul az ember...Szóval igazán javítani sem kell a blogon, csak az egyik vesszőt majd kicsiréljük /jelre, és akkor egyértelmű, meg szerzünk még egy fűszernövényt, mert akkor a két izsópot egymás mellé tesszük, és még egy kap helyet, még nem tudjuk mi, de jó lenne pl. Babért szerezni. De az majd a jövő zenéje.

Egy eseménydús délelőtt

Tegnap magunkhoz képest is hamar kidőltünk, de mára hült helye a fáradtságnak, kérdés meddig:). De amíg bírjuk, lelkesen cselekszünk.
Reggel arra ébredtünk, hogy apa hevesen verte a billentyűzetet. Dolgozott, dolgozik most is. Hogy ma miért itthon, mert fél tízre ment lecserélni a kocsin a téligumt. Eddig míg apa ott várakozott, anyával összedobtuk az ebédet, ami mostmár csak hül, hogy ha idulunk, akkor már be lehessen tenni dobozba.
Anya legnagyobb örömére ma sor került az utolsó két fűszerescserép beüzemelésére. A fűszerek, amik az ültetésre vártak icipici cserepeikben ott kókadoztak a pulton, pedig locsoltuk meg dédelgettük mi őket, de ha a gyükereknek nincs helyük, akkor mindez hiábavaló. Most elkészült a szobai fűszereskert, ami remléhetőleg egy hónap múlva teljes pompájában fogja díszíteni a szobát, és akkor majd le is fényképezzük, de szegény kókadozókat fotogénebb állapotukban szeretnénk megörökíteni. De azért egy gyors felsorolásban most maradandóvá tesszük, mikből is áll anya kedvenc fűszereskertje:

1. cserép: rozmaring(a legnagyobb), cerry, citromfű

2. cserép: kerti ruta, hepe, izsóp(ezeket apa szerezte az obi-ban, nem igazán tudjuk még mire valók, de szépek, erősek, és APA HOZTA)

3. cserép: zsályaágyás (négy különböző színű zsálya tanyázik benne, meseszép)

4. cserép:görögbazsalikom, bazsalikom, hiányzik még a thai bazsalikom, és levendula(ők a kókadozók, bár ezt talán nem is kell mondani. Szorítsatok nekik ti is. Rájukfér:( )

5.cserép: csombor, bors(ika)fű, kakukkfű

Anya meggondolta magát, (jellemző a határozottságára) mégis csinálunk most is egy egy képet mindegyik cserépről, meg a kertről, és így, majd jobban értékeljük a fejlődést. A fotózásból most a fűszercsoportkép lemaradt, mert túl nagy átrendezést igényelt volna a szobától, hogy mutatós képet tudjunk csinálni, meg az elemek is elkedtek merülni, de este igyekszünk megcsináni, vagy holnap délelőtt.

Ihlet az olvasgatástól

Mostanában elkezdtem ismerkedni hozzám hasonló blogot író csemetékkel. Izgalmas dolog, remek ötletek a rosszalkodásra, anyuák kikészítésére. Bár azt kell hogy mondja, hogy az én anyukámat így előre nem lehet agyonriogatni, edzett a tesóival, bár okozok majd én még fejtörést, és álmatlan északát, azt garantálom.
Anyáék tegnap voltak 3 évesek, és ez igazán egy remek alkalom lenne egy, a tieitekhez hasonló eseménybeszámlóra kedves Kicsi Lilla , és Áron , érdekes, meglepő fordulatokkal, de azt hiszem, erre mi még várunk egy kicsit... De talán hamarosan rábeszélem anyát, hogy ossza meg a lelkes olvasókkal ezt a szép, és néha izgalmas, olykor fájdalmas sztorit. Pedig igazán remek történet ám, csak még egy kis türelem, mert sűrű volt az elmúlt év eseménye:). Remélem nem utál most mindenki itt a kiváncsiságkeltésért, de ez van....anya még hallgat pár hónapot. Addig meg élvezzük a jelent, és a jövő ámait.....

Az ultrahangképek

Apuci most igazán nagy örömöt szerzett anyának! Beszkennelte a legutóbbi ultrahang képeimet, emlékeztek, amiről azt hittük, hogy elvesztek. Nem annyira látszom jól mint az eredetin, de azért elégedettek vagyunk az eredménnyel, úgyhogy meg is osztom a kedves olvsóimmal:), és így, hogy már nem csak az egyetlen papírkánk van, anya már nem is aggódik érte annyira, illetve már az megnyugatta őt, hogy apa vigyáz rá, mert ő ritkábban hagy el bármit is:).

A talpacskám

Első portrém:)

A fejem, és a hasam(najó, kicsit a kezem és a lábam is látszik)

Napól-napra

Tegnap este egészen későn értünk haza. Apáék tegnap ünnepeték, hogy 3 éve szeretik egymást. No nem volt nagy ünnep:), eltelt a keddi nap, ahogyan szokott, aztán beugrottak a Pizzafalóba egy gyors könnyű vacsira és beszélgetésre. Ilyet szoktak csinálni máskor is. Szeretnek kicsit "steril" környezetben lenni. Apa ihat egy sört, amit persze otthon is szokott, de azért ha felszolgálják, akkor az más. Tegnap még az étel is fincsi volt amit rendeltek, pedig általában főleg anya elégedetlen az éttermi menüvel. Bár apának is anya főztje a kedvence. Igaz anya rég főzött, talán leginkább azért, mert még mindig nincs kész a konyhája, de ami késik nem múlik, hétvégén talán tényleg a végére érnek a tennivalóknak.
Aztán este amikor hazaértek, csak nagyapa volt fogadóképes. Ritka hogy ő otthon van, és mama nem, egy ilyen késői órán. Amire ki akarok igazából lyukadni, az azonban az, hogy állítólag anyának nagyon nagy a hasa, és ez az elmúlt két napban látványosan változott. Kiváncsi lennék hogy mekkora is az a has, amit az én jelenlétem okoz, de azt hiszem ez lehetetlen, majd fotókról. Valószínű sokat nőttem, és ez okozza a hasnövekedését, bár helyproblémákkal még mindig nem küzdök, igazán sokat virgonckodhatok, és ezt ki is használom. Most előszőr, még éjjel is szórakoztattam magamat, anya legnagyobb meglepetésére. De az tény, hogy a szűkösséválás napól napra érzékelhető.....el se tudom képzelni mi lesz később, ha nagyobb leszek...Mekkora lesz anya hasa, és hogy fogok én mozogni? És ha netán nem tudok mozogni, akkor hogy nem fog mindenem elzsibbadni? Hát nagy titkokat rejt még a jövő, inkább bele se gondolok, elég minden újdonságot napról-napra megélni.

Fejlődik a blogom

Ma apa munkahelyén töltöttük a napot anyával. Igyekeztünk hasznosan tölteni az időt, talán sikerült is. Ami azonban a leglényegesebb, hogy apa munkatársa komoly ötleteket ad, mint gyakorlott blogvezető apuka. Mostmár visszaszámlálóm is van. Nagyon hozzánkillőnek találja anya is, de a legjobb mégis csak az benne, hogy apa válogatta össze a hozzá szükséges dolgokat. Csak hogy mindenki tudja, hogy mik is ezek: a kis vonalat, amin a számok vannak feltünteve, illetve a babát, ami halad a kis vonalon. Szóval nagyon lelkes blogosok kezdünk lenni, már csak a lelkes látogatókat várjuk. Bár bevallom, nem kergetünk naív ábrándokat, pontosan tudjuk, hogy mi vagyunk az alkotáson kívül a leglelkesebb olvasónik is. De nembaj, mi évezzük.

Hiba került a képletbe

Tegnap este, már épp lefeküdni készültünk, amikor Anya azon morfondírozott magában, hogy miért nem ír a látogatók többsége hozzászólást. Aztán eljött a pillanat, amikor eszébe jutott, hogy mintha lenne egy olyan beállítás, hogy kik írhatnak hozzászólást. Megnéztük... és azonnal kiderült, hogy még csak nem is tud írni a vendégek többsége, mert csak regisztrált tagoknak volt mindez engedélyezve. Na akkor azonnal félálomban változtatott ezen a dolgon, így már tényleg akadálytalanul írhat nekünk bárki, és várjuk is sok szeretettel.

Egy kis névsor olvasás

A legtöbb képen, még csak gondolata voltam, de sajnos nem olyan nagy fotós a család, hogy mindenkiről a legfrissebb képet tudjuk itt összeszedni, de a fotózási szokásokon változtatni fogunk.

Apus Nagymamája, és Nagypapája

Dédiékkel

Kata, Apa, Anya, Gyula Isti(anya testvéreivel)

Edina és Hajni (Apa nővére, és unokahuga)

Nagyiék, akiktől anyust kaptam

Apa Édesanyja, és az ő párja

Rossz pénz nem vész el

Meglett az elveszett ultrahangfelvétel:). Apa övtáskájában volt, és tök véletlenül került elő. Pedig már anya is egészen kezdett belenyugodni, hogy az bizony már nem lesz meg. De holnap azonnal lefénymásolják, és az eredeti bekerül a legbiztonságosabb helyre, ami létezik a kis lakásunkban, nehogy megint ilyen riadalom legyen. Dehát tudhatnák ROSSZ PÉNZ NEM VÉSZ EL:D...

Két kedves olvasmány, amit a hétvégén hallottam

Két magzat beszélget

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted, õ mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetõen élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Az én anyukám velem

Mécs László: A királyfi három bánata
/részlet/

Amikor születtem nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.

Királyi családdá válás állomása
Péter, Kata, Anya, Apa

/Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna.../